Akadnak igazi kutatók, akik be merik tenni a lábukat az „elátkozott földre”. Persze csak az igazán nagyok engedhetik meg maguknak ezt a merész lépést – hiszen a kevésbé ismerteket a hivatalos tudomány emberei nem tisztelik, őket könyörtelenül legázolják, ha ilyesmire vetemednek.
Tudunk olyan kutatóról – különösen csillagászok és fizikusok között dívik ez -, aki komolyan mert foglalkozni az ufókkal, eredményeiről a nagyközönségnek vagy a kollégáinak is beszámolt, és ezért megbüntették.
Ez a büntetés lehet hátrébb sorolás a tudományos tisztségek elérésében, szakmunkák közlésének megtagadása a lapokban, szélsőséges esetben akár a munkahely elvesztése is. Magyarországon is tudunk olyan fizikusról, akinek azért kellett távoznia a jó nevű kutatóintézetből („létszámleépítés” ürügyén), mert nemcsak foglalkozott a szokatlan fizikai jelenségekkel, hanem népszerű könyveket is írt róluk.
Stanton T. Friedmant aligha merné bárki is kicsapni a munkahelyéről. Ő ugyanis világra szóló tudományos karriert futott be az évtizedek során. Különösen az atomfizika területén volt otthon, nem egy elmélete, állítása és kutatási eredménye már bekerült a szakkönyvekbe, sőt egyetemi tananyag is lett.
Azonfelül Friedman olykor meglepő elméleteivel valósággal felrobbantotta a fizika egyes területeit, szakmájában mindenki ismeri a nevét. Mellesleg egyike azoknak a nyitott agyú és szellemiségű embereknek, akik hajlamosak elfogadni az újat – ami, sajnos, nem jellemző a tudományos világ egészére.
Friedman professzor 1958 óta (!) kutatja az ufókat, ami miatt többször szembekerült nemcsak az amerikai, de a nemzetközi tudósvilág képviselőivel is. Ellenfelei különösen azt nehezményezik, hogy a professzor úr a problémát „kiviszi az egyszerű emberek közé”, akiknek nem lévén kellő tudományos felkészültségük, mindent elhisznek.
De ez nem baj. Friedman ugyanis nem ostobaságot beszél, hanem igazi tudóshoz méltóan csak a tényekre szorítkozik. Viszont javára szolgál, és mellette szól, hogy elsősorban egyetemi körökben és szakmai társaságokban tart előadásokat. Az USA mind az ötven államában megfordult legalább kétszer, és hol a nagyközönség, hol pedig a szakmabeliek előtt beszélt az ufókérdésről – pozitívan.
Jellemző, hogy előadásainak minden alkalommal Az ufók valóban léteznek címet adta, ami egyértelművé teszi Friedman szemléletét. Képeket, felvételeket mutatott be, szemtanúk vallomásait idézte, és rengeteg hivatalos dokumentumot is megszerzett, amit szintén bemutatott a hallgatóknak, nézőknek. Hatvankét szakcikket tett közzé, ám ezek közül alig néhányat sikerült elfogadtatnia az elismert tudományos orgánumokban.
Pedig kivétel nélkül mindegyiket a tudományban megkövetelt szabályok szerint írta. Egyik társszerzője volt a Corona városban lezuhant ufóról szóló könyvnek, és maga is írt ilyen műveket. Az egyik legutóbbi címe Top Secret, vagyis Szigorúan titkos.
Friedman professzor 1968 júliusában már az amerikai kongresszus (parlament) vizsgálóbizottsága előtt is bebizonyította, hogy az ufók léteznek, és az előző amerikai kormányok minden lehetséges módon eltitkolták az állampolgárok elől mindazt, amit erről megtudtak. A helyzet különben a mai napig nem változott – nyilatkozta a kilencvenes évek második felében.
Stanton Friedman nincs egyedül, de a jelek szerint még mindig túl kevesen vannak a hozzá hasonlóan felkészült és bátor kutatók, akik nyilvánosan merik hirdetni: annak alapján, amit ők eddig megtudtak, az ufókérdés a huszadik és a huszonegyedik század talán legfontosabb tudományos problémája.
forrás: nemere.hu
