Sötét Figyelőknek nevezik azokat az árnyalakokat, akikről már az 1700-as évek óta keringenek furcsábbnál furcsább történetek.
Megjelenésük a Kalifornia állambeli Santa Lucia-hegységhez kötődik, ahol az átutazók és a turisták a mai napig látni vélik őket.
A szemtanúk szerint a 3 méter magas, emberszerű sziluettek általában az esti és a hajnali órákban tűnnek fel a horizonton, és némán figyelik az erre járókat. Megfogni őket nem könnyű feladat, mivel azonnal eltűnnek, amint bárki közelít feléjük – tartja a szóbeszéd.
A Sötét Figyelőkről legelőször a helyi bennszülött törzsek beszéltek, akik szájhagyomány útján adták tovább a róluk szóló történeteiket.
De nem ők voltak az egyetlenek, akik látni vélték a rejtélyes árnyalakokat. Hasonló tapasztalatokról számoltak be a spanyol telepesek is, akik „Los Vigilantes Oscuros” (A Sötét Figyelők) néven emlegették őket.
A későbbiek során ide érkező angol telepesek szintúgy különös dolgokat állítottak. Néhányuk elmondta, hogy a ködös hegyvidéki tájat járva, gyakran volt olyan érzésük, hogy „valaki figyeli őket”.
1937-ben a titokzatos jelenés irodalmi bemutatkozására is sor került, Robinson Jeffers amerikai költő ugyanis a „Figyelőket” is megemlítette egyik versgyűjteményében. (Such Counsels You Gave To Me and Other Poems, 1937)
A következő évben már John Steinbeck Flight (Repülés) című novellájában olvashatunk a Sötét Figyelőkről. A történet főszereplője, egy tizenéves mexikói-amerikai fiú gyilkosság miatt kénytelen Santa Luciába menekülni. Mikor útnak indul, anyja azt tanácsolja neki, hogy „imádkozzon, vigyázzon a lovára, s mikor a magas hegyekbe ér, ne menjen közel és ne szóljon a sötétben figyelő emberekhez”.
Régi újságcikkek szerint, az 1960-as évek közepén egy volt középiskolai igazgató is találkozott az egyik Figyelővel, miközben a Santa Lucia-hegységben túrázott. A sötét alak egy közeli sziklán ült és a környéket szemlélte, de azon nyomban eltűnt, amikor a férfi útitársait is figyelmeztette.
A jelenség hátterét már jó ideje kutatják, így nem meglepő, hogy többféle magyarázat létezik.
Paranormális berkekben úgy vélik, hogy a Sötét Figyelők a szellemvilágból vagy más dimenziókból érkező entitások, akik viselkedésüket figyelembe véve mindössze passzív szemlélőként tartózkodnak világunkban.
A racionálisabb magyarázatok ezzel szemben azt állítják, hogy szó sincs természetfeletti lényekről, közönséges árnyékokat látunk csupán, melyeket az agyunk értelmez tévesen emberszerűnek.
Az elme ezen trükkjét pareidoliának nevezik, ami egy olyan illuzórikus érzet, amely során bizonytalan és véletlenszerű ingereket (többnyire hangokat vagy képeket) konkrétnak és tisztán kivehetőnek érzünk. Ugyanez az elv érvényesül például a Rorschach-féle tintapöttyös tesztnél is, mellyel a pszichológus próbálja feltérképezni a vizsgálati alany személyiségstruktúráját.
