Armstrong soha sem járt a Holdon, filmstúdióban megrendezett átverés volt az egész, Gagarin előtt pedig már mások is feljutottak a kozmoszba, csak kudarcukat agyonhallgatták a szovjetek. Ezek a legismertebb, és vissza-visszatérő összeesküvés-elméletek az űrhajózás hőskorából, amelyben még ma is sokan hisznek.
Világszenzáció, és világ-összeesküvés
1961. április 12-én szenzációs hír járta be a világot; az első ember kijutott a kozmoszba. Jurij Alekszejevics Gagarin a Vosztok-1 űrhajó fedélzetén 108 perces űrrepülésével történelmet írt. Ám szinte attól a pillanattól kezdve, hogy a Vosztok-űrkabin landolt a kazahsztáni sztyeppén, megkezdődtek a találgatások, hogy vajon valóban Gagarin volt-e az első kozmonauta, aki megjárta a világűrt.
A konteós jelleget sem nélkülöző találgatások a hidegháborús korszak szovjet érájának már-már paranoiás titkolózási szokásain alapultak; a szovjet űrkísérletek csak akkor kaptak nyilvánosságot, ha a küldetés sikerrel végződött.
Noha mindkét, a kozmosz meghódításáért versenyben álló nagyhatalom, a Szovjetunió, és az Amerikai Egyesült Államok sem győzte hangsúlyozni az asztronautikai kísérletek békés, tudományos jellegét, köztudott volt, hogy az űrtechnológiai verseny kéz a kézben jár a katonai interkontinentális ballisztikus rakéták kifejlesztésével.
Ezért a „békés”űrtechnológiát
ugyanolyan szigorú titoktartás övezte, mint a katonai kísérletek eredményeit.
Emiatt érthető, hogy a titkolózásban és agyonhallgatásban élenjáró szovjetek bejelentéseit egyesek még akkor is megkérdőjelezték, ha azok történetesen tökéletesen megfeleltek a valóságnak. A Gagarin űrrepülésével kapcsolatos összeesküvés-elméletek gyökerei ebbe, a hidegháborús paranoiába gyökreznek.
Iljusin és a kínai nagy fal
A Gagarin előtt világűrbe jutott, és ilyen-olyan okból pórul járt, állítólagos szovjet asztronauták közül talán a világhírű repülőgép-tervező, Szergej Iljusin fia, Vlagyimir Iljusin alezredes,(később tábornok) a Szuhoj-cég berepülőpilótájával kapcsolatos történet a legismertebb.
Iljusin alezredes állítólagos űrrepülésére a Vosztok-1 indítása előtt öt nappal korábban, 1961. április 7-én került sor a bennfentes konteó-gyárosok szerint.
Iljusin sikeresen kijutott a világűrbe és megkerülte a Földet,
azonban a landolást komolyan elvétették; a Rosszija nevű űrkabin ugyanis nem a Szovjetunióban, hanem kínai területen ért földet.
Az 1960-as évek elején a két kommunista nagyhatalom viszonya a mélypontra zuhant, a maoista Kína szerint ugyanis a szovjet pártvezetés feladta az igazi marxizmus-leninizmust, és revizionista útra lépett. A kevésbé barátságos kínai elvtársak elfogták Iljusint, az űrkabint pedig apró darabokra szedték, hogy hozzájussanak a szovjet űrtechnológiai titkokhoz. Az Iljusin-féle összeesküvés-elmélet hívői arra is ismerik a magyarázatott, hogy mindez miért nem került nyilvánosságra; a szovjeteknek több, mint kellemetlen volt a fiaskó, a kínaiak pedig nem akarták nagydobra verni, hogy komoly technológiai ismeretek birtokába jutottak.
Az Iljusin-ügyben jól értesültek azt is tudni vélik, hogy a kínaiak a pórul járt szovjet űrhajóst, és az űrkabint egy évvel később átadták az oroszoknak. Az 1964-ben megbukott szovjet első titkár, Nyikita Szergejevics Hruscsov fia, 1998-ban a brit Horizons TV csatornának azt nyilatkozta, hogy Vlagyimir Sz. Iljusin mint kiképzett űrhajós, az 1960-as évek elején egy évet Kínában tartózkodott.
Az Iljusin-konteó hívők szerint ez úgymond perdöntő bizonyíték arra, hogy a szovjet hatóságok által agyonhallgatott Iljusin-ügy a valóságban is megtörtént. A 2010. március 1-én elhunyt Iljusin sohasem erősítette meg a nevéhez kapcsolt állítólagos űrrepülést, és ezt alátámasztó bizonyítékok sem kerültek elő mind a mai napig.
Pocsék fékezőrakéták, és infarktus az űrben
A feltételezett, és kudarcba fulladt szovjet űrutazások specialistái szerint korántsem Iljusin volt az egyetlen, aki még Gagarin előtt kijutott a világűrbe. Egyesek tudni vélik, hogy Pjotr Dolgov alezredes, a szovjet légierő kiképzett űrhajósa volt a legelső „kísérleti nyúl”, aki még 1960 októberében földkörüli pályára állt űrhajójával.
Egy kört sikeresen megtett az orbitális pályán, ám a visszatérési manőver közben a fékezőrakéták meghibásodtak, és az emiatt fellépő 16 g nehézségi gyorsulás megölte az asztronautát.
Az asztronautikai összeesküvés-elméletek tudorai szerint Dolgov alezredes kudarca azonban nem kedvetlenítette el a Szergej Koroljov főkonstruktőr irányítása alatt álló bajkonuri csapatot, és alig két hónappal később megtörtént a második emberes űrrepülési kísérlet is.
A technika ördöge azonban ez alkalommal sem tagadta meg önmagát, az állítólag 1960 decemberében történt indítás „túl jól” sikerült: az utolsó gyorsító fokozat későn kapcsolt le, és Vlagyimir Zavadovszkij őrnagy űrhajója túl magasan állt orbitális pályára, ami miatt csak két héttel később sikerült a földi irányításnak lehoznia az űrkabint.
Zavadoszkijnak természetesen csak a holtteste jutott vissza a Földre, a legfeljebb négy napra elegendő oxigénkészlet kifogyása miatt.
Ugyancsak tudni vélik, hogy volt egy Gagarin előtt harmadik hősi halottja is a szovjet űrkísérleteknek, Genagyij Mihajlov őrnagy személyében. 1961 februárjában minden úgy ment, mint a karikacsapás, a hordozórakéta tökéletesen működött, Mihajlov pont az előre kiszámított magasságban állt orbitális pályára, és a fékezőrakéták is kifogástalanul működtek a landolási manőver során.
Valószínű azonban, hogy Fortuna istenasszony szovjetellenes érzelmű volt, mivel a kozmonauta leszállás közben szívinfarktust kapott, legalább is a Mihajlov-konteóban.
Van, aki szerint Gagarin volt az első Armstrong
Az 1969. júliusi első holdra szállás legalább akkora szenzáció volt, mint Gagarin űrutazása. Az összeesküvés-elmélet hívők egyéb párhuzamot is felfedezni vélnek Gagarin űrrepülése, és Neil Armstrong holdra lépése között;
mindkettőt előre megrendezett csalásnak tartják.
A Gagarin kozmikus útját megkérdőjelezők szerint, a sorozatos kudarcok miatt Hruscsov pártfőtitkár Gagarin esetében biztosra akart menni. A szovjet presztízs nem engedhette meg, hogy az első emberes űrrepülés dicsőségéért vívott harcban, az amerikaiak megtépázzák a legfejlettebb társadalomnak a hanyatló kapitalizmussal szemben meglévő, kétségtelen fölényét.
Ezért Gagarin űrrepülését egyszerűen megrendezték; Bajkonurban a kamerák felvették amint beöltöztetik Gagarint és a lift felviszi a Vosztok-1 kabinjához, majd megörökítették a startot, csakhogy a kozmonauta ekkor már nem volt az űrkabinban, mint ahogy Gagarin visszatérése is megrendezett jelent volt csupán.
A Gagarin űrrepülésében kételkedők egyik legfontosabb érve,hogy
a Vosztok kabinjából nem készültek űrfotók a Földről
– és az erre adott hivatalos magyarázata, miszerint elromlott a felvevőgép, több mint gyanús szerintük. Ez azonban még nem minden; vannak, akik azt is tudni vélik, hogy Gagarin 1968. március 27-i repülőbalesete merénylet volt a hazugságban élő, és emiatt lelkileg megroppant űrhajós ellen, aki arra készült, hogy feltárja az igazságot.
Sem az 1990 után megnyílt titkos szovjet archívumok, sem az egykori szemtanúk, valamint komoly szakértők se támasztanak alá semmit ezekből a magukat makacsul tartó legendákból. Noha semmi sem bizonyítja e konteós-elméletek valóságalapját valószínű, hogy már örökre az asztronautikai folklór részévé váltak .
Elter Tamás / origo.hu
