„Úgy használom a dobomat, mint egy járművet… Ez a paripa visz el a másik világba. Ott, abban az álomszerű lebegésben barátságos embereket, segítőkész állatokat és csodálatos virágokat látok.” (Alekszandr Tavakat, tuvai sámán)
Szibéria az ott élő nomád és félnomád törzsek által évezredek óta űzött sámánizmus egyik bölcsőjének számít. A vele határos kínai tájakon, valamint Mongóliában, Finnországban és Koreában is hasonlóan fejlett sámánizmust találunk, amely mintegy kapocsként köti össze egymással a sarkvidéki és észak-ázsiai kultúrákat.
Szibériában az idők folyamán buddhista és keresztény elemekkel bővült a sámáni hagyomány. A sámán feladatai közé tartozott, hogy a közösséget megvédje a betegségtől és az ellenségektől.
A sámánok transzállapotban lelkükkel más világokba utaznak, például az egekbe, vagy le, az alvilág veszedelmes mélységeibe, hogy ott állati alakot öltött szellemi segítőkkel találkozzanak. A többi világ számukra a dolgok valódi természetét jeleníti meg.
Lelki utazásaik során rábukkannak világunk eseményeinek okaira, és így segítséget, tanácsot és erőt hozhatnak magukkal az itt maradottak számára, a rájuk váró feladatok megoldásához vagy a betegségek meggyógyításához.
Egyébiránt a sámánok ugyanúgy élnek, mint a többiek: vadásznak, főznek és végzik a ház körüli teendőket. Szibéria hatalmi területét még ma is mintegy száz törzs népesíti be, és a közöttük élő sámánok dalaikkal újra életet lehelnek a szibériai sámánizmusba.
Az énekbeszéd, amellyel szellemeket idéznek és betegségeket gyógyítanak, mindig is elengedhetetlen része volt a sámántechnikáknak. Aki szeretne megismerkedni vele, meghallgathatja például korunk egyik sámánasszonyát – az alábbi videón – a szibériai Jakutföldön (Szaha Köztársaság) élő Sztyepanida Boriszovát, amint énekel. Énekbeszédében hallhatunk állathangokat, vadászatra hívó szót és a gonosz szellemek elűzésére szolgáló zajokat.
