Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

A rózsakeresztesek

img

Néhány kutató úgy gondolja, hogy a szabadkőművesség a rózsakeresztesek korábbi misztikus hagyományaiból nőtte ki magát.

A rózsakeresztes rend titkos testvériség, mely állítólag az ókorba visszanyúló tudásból táplálkozik.

A Franciaországban ma hozzáférhető dokumentumok szerint a Rózsakereszt Rendje nevű szervezetet 1188-ban alapította Jean de Gisors, a szabadkőművesek előfutárának tekinthető templomos lovag, aki az angol II. Henrik vazallusa és Sion Rendjének első független nagymestere volt.

Néhány korunkbeli szerző szerint azonban a rózsakeresztesség és a szabadkőművesség kezdetben két különböző filozófiai irányzat volt, és csupán az illuminátus befolyás jelentkezésével egyidőben, a XVIII. század alkonyán egyesültek.

Bármi légyen is az igazság, annyi bizonyos – amint azt Mackey is megerősíti -,hogy „az európai kontinensről a XVIII. század derekán beáramló rózsakeresztes tanok bizonyos részeit szinte teljesen magukba olvasztották [a szabadkőművesség]Legfelsőbb Fokozatai (Hautes Grades)”.

A rózsakeresztesek eredete

Bár a rózsakeresztesek az ősi Egyiptomból és még annál is korábbról eredeztetik magukat, nevük csak 1614—15-ben, két tanulmány megjelenésének köszönhetően került előtérbe. Az egyik, a Fama Fraternitatis Rosae Crusis („Jelentés a rózsakeresztes testvériségről”) címet viselő mű sokak szerint Christian Rosencreutz (szó szerint „rózsás kereszt”) munkája, aki a könyvben részletesen beszámol a Szentföldön és a Földközi-tenger térségében tett utazásairól, melyek során ezoterikus keleti tudásra tett szert.

Miután a megvilágosodott spanyol szekta, az Alumbrados körében folytatta tanulmányait, Rosencreutz visszatért Németországba, ahol megalapította a Rózsakereszt Rendjét. A rend nevét számtalan módon értelmezték, többek között a Rosencreutz névből eredő szójátékként, a latin „ros” (harmat) és „crux” (kereszt) szavak kombinációjaként, a „fény” (és így a tudás) kémiai szimbólumaként, vagy éppen Jézus véráztatta
keresztjére vagy a templomos lovagok pajzsán látható vörös keresztre tett utalásként.

Mirabeau grófja, a francia forradalom szabadkőműves vezéralakja szerint a rózsakeresztes rend nem mást takar, mint a törvényen kívül helyezett, új név alatt működő templomos lovagokat.

A Rózsakeresztes kiáltványok

A „Rózsakeresztes kiáltványok” néven ismertté vált fiktív tanulmányok felfedték e titkos testvériség létezését, s a felvilágosodás korának eljövetelét, valamint ősi titkok feltárulását ígérték. Az írások nagy valószínűséggel Johann Valentin Andrea német lutheránus egyházfi művei voltak, aki körbeutazta Európát, mielőtt Brunswick hercegének lelki tanácsadója lett – a hercegről pedig tudjuk, hogy magasrangú kőművesként ő elnökölt a wilhelmsbadi szabadkőműves konferencián, s a hessen-kasseli IX. Vilmossal és a Rotschildokkal is kapcsolatban állt.

Mackey szerint Andrea azért eszelte ki e tanulmányokat, hogy a hatásukra létrejöjjön egy társaság, melynek segítségével „embertársainak körülményei jobbá válhatnak, és az egyház száraz, meddő teológiájából valami sokkal élénkebb, aktívabb, emberibb rendszer születhet”.

Egy harmadik, igen furcsa rózsakeresztes kiadvány, a Christian Rosencreutz tollából született „Vegyi házasság” (Chemische Hochzeit) olyannyira tömve volt a kiközösített templomos lovagokra való szimbolikus utalásokkal, hogy a katolikus egyház a Rózsakeresztes kiáltványokkal egyetemben betiltotta.

Egy korai német rózsakeresztes társaság, az Aranny -Rózsakeresztesek Rendje lett az alapja a későbbi Szigorú Engedelmesség Rendje nevű szabadkőműves páholynak, mely aztán évekkel később az illuminátusok rejtekéül szolgált.

Az egyház úgy tekintett a rózsakeresztesekre, mint sátánistákra, akik szerződéseket kötnek az ördöggel és gyermekeket áldoznak neki. Mások viszont a jelenkor tudományos kutatásainak előfutárait és ősi titkok őrzőit látták bennük.

Híres rózsakeresztesek

A prominens rózsakeresztesek sorába tartozott Dante Alighieri (az Isteni színjáték szerzője), dr. John Dee (tudós, Erzsébet „007”-es ügynöke), Robert Fludd (aki részt vett az I. Jakab angol király számára készülő angol Biblia-fordításban) és Sir Francis Bacon, akinek írásai az amerikai gyarmatosítást is inspirálták.

Bár Leonardo da Vinci a rend születése előtt élt, Picknett és Prince benne is a rózsakeresztes ideál megtestesülését vélte felfedezni – szerintük például ő készítette a híres torinói leplet, mégpedig egy korai fotográfiai eljárással, saját vonásait használva modellként.

A rózsakeresztesek és az ősi tudás

A legtöbb kutató számára a rózsakeresztes mozgalom meghatározó erőt képviselt a tudományos racionalizmus és az egyházi dogmák között folyó harcban, mely a Szent Római Birodalom bukását, a protestantizmus és az anglikán egyház megjelenését, valamint a reneszánsz születését eredményezte. Picknett és Prince szerint „nem túlzás azt állítani, hogy a rózsakeresztesség maga volt a reneszánsz”.

Gardner mindehhez hozzáfűzte, hogy „ [protestáns] reformációt követően a rózsakeresztes rend óriási szerepet játszott az új, szellemileg tudatosabb környezet létrehozásában.

Az emberek felfedezték, hogy a római püspökök apostoli eredete szemenszedett hazugság, s hogy az egyház szándékosan meghamisította Jézus élettörténetét. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a rózsakeresztesek – a korábbi katarokhoz és templomosokhoz hasonlóan – olyan ősi tudásnak vannak birtokában, melyben több az igazság, mint a római egyház tanaiban”.

A protestantizmus megjelenése azonban semmit nem változtatott a korabeli közfelfogástól eltérő gondolkodók ellen irányuló erőszakon. Gardner szerint a sors fintora, hogy „ rózsakeresztes tudósok, csillagászok, matematikusok, hajósok és építészek éppen a rosszindulatú protestáns vezető rétegek áldozatai lettek.

Az anglikán egyházfők pogánynak, okkultistának és eretneknek bélyegezték őket, éppen úgy, mint korábban a katolikusok”. Így tehát a racionalista humanista rózsakereszteseket az egyház illegalitásba kényszerítette.

A szabadkőműves Nagy Anyapáholy 1717-es megalapításának idejére Christopher Wren és Elias Ashmole rózsakeresztes vezetők már mélyen a rendbe ágyazták a rózsakeresztes alapokon nyugvó spekulatív kőművességet.

Webster szerint az elismert rózsakeresztes Ashmole hozta létre a három ma is létező alapvető kőműves fokozatot, melyet a Nagy Anyapáholy is átvett. A XIX századi szabadkőműves szerző, J. M. Ragon szintén azt állította, hogy a rózsakeresztesek és a szabadkőművesek ezidőtájt olvadtak össze, s ráadásul a londoni Masons’ Hall egyazon termében találkoztak.

„Egykor nyilvánvaló különbség volt kőművesek, rózsakeresztesek és az olyan szervezetek között, melyek templomos eredetet mondtak magukénak, ám […] 1750 után az összes ilyen csoport hirtelen annyira szorosan összefonódott, hogy tulajdonképpen teljesen egynek tűntek” – írta Picknett és Prince.

Két egymással vetélkedő rózsakeresztes rend még mindig aktívan működik az Egyesült Államokban. Mindkettő állítja, hogy az ősi Egyiptomból rászármazott titkokat őriz, s mindkettő a vallásos fundamentalisták gúnyának és megvetésének tárgya.

Egyes rózsakeresztes kiadványok valóban olyan tudásról tettek tanúbizonyságot, mely messze az alapítók kora előttről származik. Gardner leszögezte, hogy a rózsakeresztes filozófia Platónon és Pithagoraszon keresztül egészen III. Tuthmózisz egyiptomi fáraó misztikus iskolájáig vezethető vissza, azaz Krisztus előtt körülbelül 1500 évre.

Ez az eredeztetés egybevág Webster eredményeivel. 0 úgy találta, hogy „ rózsakeresztesség a pátriárkáktól a görög filozófusokon keresztül ránk maradt titkos ősi tradícióknak, illetve a zsidók első Kabbalájának az ötvözete”.

Hirdetés
This div height required for enabling the sticky sidebar