1925-ben ijesztő találkozások zavarták meg két amerikai kisváros, Berkshire és Richford nyugalmát.
A Vermont állambeli települések lakói egy ijesztő, szárnyas fenevadról beszéltek, mely leginkább a mondabeli griffmadárra hasonlított.
A leírások szerint a szürkés színű teremtmény hatalmas szárnyakkal, kígyószerű farokkal és akkora karmokkal rendelkezett, melyekkel egy közepes méretű kutyát is könnyedén el tudott volna ragadni. Megjelenése hatalmas pánikot keltett a helyiek körében, az emberek pedig hamarosan
a „Rettenetes” néven kezdték emlegetni.
A félelmetes bestiával a richfordi fűrészmalom két munkása találkozott először. Épp a főutcai hídon keltek át, amikor az egyik szemközti épület tetején megpillantották a hatalmas állatot. Tekintete egyenesen rájuk szegeződött.
A történet szerint egyikük annyira megijedt a látványtól, hogy ott helyben szívrohamot kapott. A férfi végül szerncsésen felépült, de a szörnyről szóló rémálmok még hetekig gyötörték.
A következő hónapok sem hoztak jelentős változást, mivel a „Rettenetes” újból és újból felbukkant különféle helyszíneken. Látták őt szántóföldek vagy utak felett repülni, de olyan is előfordult, hogy valakinek a házára szállt le.
Utóbbi eset az egyik helybelivel, Oealla Hopkinsszal történt. Az asszony épp az udvaron teregette ruháit, mikor kutyája hangos ugatására lett figyelmes. Megfordult, és szinte meghűlt a vér az ereiben. A szárnyas lény házának tetején gubbasztott, és őt bámulta. Oealla ijedtében a házába rohant, bebújt az ágya alá, és csak órák múlva mert előmászni onnan.
A „Rettenetes” visszatér
1925 végére egyre ritkábbak lettek az észlelések, 1928-ra pedig már úgy tűnt végleg megszabadultak a rémtől. Ennek ellentmondani látszott, hogy időnként újabb személyek álltak elő azzal, hogy látták a lényt, köztük a Montgomeryben élő Lisa Maskell is. A nő határozottan állította, hogy a későbbiekben is látta a teremtményt a Trout folyó közelében.
Pár év múlva egy pterodaktiluszról készült rajz került a kezébe, a képen látott jura kori őshüllő pedig kísértetiesen emlékeztette őt a hírhedt Rettenetesre.
Ugrunk egy nagyot az időben, egészen pontosan 2006-ba. Ez év októberében a County Courier egy köztiszteletben álló richfordi lakos beszámolóját közölte. A férfi szemtanúja volt, amint egy szárnyas lény elragad egy varjút a háza előtti fáról, majd háromszor körberepüli az otthonát.
A cikk megjelenése után mások is megszólaltak. Egy idős férfi elmondta, hogy az elmúlt 25 év során több alkalommal is megfigyelték a „nagy madarat” Gibou környékén. Szerinte a helybeli emberek és a lény – néhány kivételtől eltekintve – békében éltek egymás mellett.
Egy kelet-richfordi lakos legtöbbször a közeli főút felett látta elsuhanni. Szerinte a Rettenetest már azelőtt hallani lehet, hogy meglátná az ember. Baljós sikoltása és súlyos szárnyapásainak hangja biztos jele annak, hogy közeledik.
Félelmetes megjelenése ellenére, sosem tudták egyértelműen bebizonyítani a lényről, hogy embereket támadott volna meg. Úgy tűnt, inkább csak vár és figyel.
Lehetséges magyarázatok
Amennyiben nem átverésről vagy városi legendáról van szó, adódik a kérdés, mit is láttak valójában ezek az emberek?
Talán egy ismeretlen, nagytestű madárfaj példányai élnek Vermont vadonjában, melyeket csekély egyedszámukból adódóan ritkán látni? Esetleg egy különösen nagyra nőtt bagoly vagy sas okozta a riadalmat?
A paranormális elméletek hívei azt mondják, a griffmadárszerű teremtmény megjelenése nagyban hasonlít a legendás nyugat-virginiai Molyemberre. Elképzelhető valami összefüggés közöttük? A Rettenetes is egy misztikus eredetű vészmadár lenne, amely időnkénti felbukkanásával egy közelgő katasztrófára figyelmezteti az embereket?
