A Philadelphia-kísérlet rejtélyei

0Shares
0 0

A Philadelphia-kísérlet története úgy tizenkét éves koromban jutott el hozzám, méghozzá úgy, hogy egy helyi napilapban olvastam róla. Érdekes, hogy-már ha egyáltalán megtörtént a dolog (és én hiszem, hogy igen) -1943-ban történt az eset! Elég logikátlan, hogy erről 1960-ban jelenik meg egy cikk egy napilapban, mégis így volt, mert határozottan emlékszem rá.  

Szerző: Richard Bartlett

Miután elolvastam a cikket, amely elég részletesen beszélt a láthatatlanságról – meg valami titkos, homályos kormányzati kísérletről -, elhatároztam, hogy utánajárok ennek a rejtelmes témának. Elmentem a helyi könyvtárba, és kivettem William Moore és Charles Berlitz A Philadelphia-kísérlet című könyvét.

Ebben a könyvben Nikola Tesla volt az egyik tudós, aki a Philadelphia-kísérleten dolgozott, ezért aztán kivettem egy másik könyvet is, ami róla szólt. A címére már nem emlékszem, de teljesen lenyűgözött az élete, és meghatározó volt ifjú, kíváncsi elmém további fejlődésében.

Később aztán újra elolvastam minden erről a zseniális elméről szóló könyvet, amihez csak hozzáfértem, hogy végre összeálljon a kép azzal kapcsolatban, amit azon a szép nyári napon kaptam üzenetként a kocsim motorháztetőjén. Az elmúlt tíz év során folyamatosan kutattam, hogy összerakjam a puzzle darabkáit. Akkoriban persze sejtelmem sem volt, hogy mintegy negyven évvel a napilapban megjelent érdekes cikk után ugyanazokhoz a könyvekhez kanyarodok majd vissza, hogy választ kapjak az angyali üzenetet követően felmerült kérdéseimre.

Nikola Tesla
Nikola Tesla

Philadelphia-kísérlet néven vált ismertté az az állítólag szigorúan titkos amerikai haditengerészeti kísérlet, amely során 1943-ban az L/SS Eldridge rombolót felszerelték több tonnányi speciális elektromos készülékkel, amelyek képesek voltak olyan erős, pulzáló mágneses mezőt generálni, hogy a hajó először láthatatlanná vált, majd megjelent a norfolki kikötőben, aztán onnan újra vissza – néhány pillanat leforgása alatt összesen 400 mérföldet (640 kilométert) megtéve. A sok és különböző beszámoló közül legalább kettő szerint egy közeli kereskedelmi hajó legénysége állítólag szemtanúja volt a hajó teleportációs megjelenésének, bár a későbbi nyomozás és az esetre irányuló kutatás nem támasztotta alá a szemtanúk nyilatkozatát.

Morris K. Jessup, amatőr csillagász és ufológus – akinek szintén kapcsolatba hozható a neve a kísérlettel – azt állítja, hogy ennek a titkos haditengerészeti műveletnek az volt a célja, hogy „leteszteljék az erős mágneses tér hatását egy olyan hajó fedélzetén, amelyen legénység is volt, és ezt mágneses generátorok segítségével érték el.” Másként fogalmazva, a cél az volt, hogy egy hadihajót láthatatlanná tegyenek azért, hogy észrevétlenül egy másik (ellenséges) hajó vagy robbanószerkezet közelébe kerülhessen, hogy mielőtt őt érné támadás, semlegesíthesse azt. Jessup szerint az USS Eldridge teleportációja „ennek a láthatatlansági tesztkísérletnek a véletlen mellékhatása lehetett, ami időhajlítással járt együtt”.A kísérlet során egy zöldes, átlátszó, ködszerű képződmény (hasonló a Bermuda-háromszög ködjéhez) vette körül az egész hajót. A hajó és a legénység is eltűnt a láthatáron, és csak a romboló vízvonala volt látható.

Az “igazi” Philadelphia-kísérlet

Bob Beckwith feltaláló élete során sok elektromos rendszert szabadalmaztatott. 1942-ben feltalált egy készüléket, amelyet „frekvenciaváltós kódoló készüléknek” hívott. Beckwith állítása szerint ezt az eszközt használták fel arra, hogy megpróbáljanak hatástalanítani egy új típusú német aknavetőt. Azt remélték, hogy Beckwith készülékével eléggé biztonságos tá-volságból sikerül felfedezni a német aknákat, és vagy elkerülni, vagy időben felrobbantani azokat. Ugyanez az eszköz volt az állítólagos Philadelphia-kísérlet előfutára is. Eddig ez nagyjából meg is egyezik Jessup verziójával.Beckwith azonban úgy gondolja, hogy az igazi Philadelphia-kísérletet eredetileg Long Islanden végezték el egy erre a célra kiszemelt IX-97-es aknaszedővel.

Ennek a kísérletnek a leírásában is megtalálhatjuk a legendás Philadelphia-kísérlet klasszikus elemeit. Beckwith szerint az, hogy nincs lenyomozható és bizonyítható információ a Philadelphia-kísérlettel kapcsolatban, jó példája annak, ahogy a Haditengerészeti Kutatóközpont ködösít, és szándékosan elferdíti az információt. Beckwith elmondása alapján a hajó motorja három szokatlan formájú generátort hajtott. Ezeknek a generátoroknak a hajó tatjában, egy külön kabinban volt a kontrollpanelje. Beckwith szerint a generátorok vezetékeiben nagyon alacsony frekvenciájú – valószínűleg 7,83 Hz-es, vagyis Schumann-, másképpen ún. földfrekvenciájú – háromfázisú áram futott.

Philadelphia kísérlet

Ezek az időutazást generáló berendezések három egységből álltak, és egymástól 120 elektromos foknyi távolságra voltak elhelyezve. Mindhárom egység kb. másfél méter magas és mintegy hatvan cm átmérőjű volt. Ezek a generátorok alacsony feszültséget produkáltak, ugyanakkor több mint ezer ampert adtak le. Beckwith igazi Philadelphia-kísérlete a IX-97-es fedélzetén valójában Teller Ede időutazásos teleportációja volt – Nikola Tesla 1907-es kísérletének finomított változata, amelynek során a fizikus állítólag elmozdított egy tárgyat a laborasztal egyik végéből a másikba.

Tesla ezután bekapcsolta elektromos készülékét, és a tárgy visszament az eredeti helyére.

Teleportáció? Láthatatlanság? Időutazás?

Beléphetsz abba a tudatossági mezőbe, amelyet a mátrixenergetikával felépítettünk, mert feltettük magunknak a kérdést, hogy: 

Mi lenne, ha nem lennének szabályok? Mi van akkor, ha lenne egy olyan szabály, amely kimondja, hogy nincsenek szabályok?

A Philadelphia-kísérletnek nincs hivatalos bizonyítéka; maga a történet mégis arra enged következtetni, hogy az általunk ismert „szabályok” nem kielégítőek ahhoz, amit tudunk, vagy tudhatnánk. Sri Aurobindo, jógi és spirituális filozófus is lényegében azt tanította, hogy nincsenek fizikai törvényszerűségek. Azt mondta, hogy azok inkább csak irányvonalak. Szerintem teljesen rendben van az, ha egy kicsit rugalmasabbak vagyunk a fizikával kapcsolatban. Ha a fizika törvényei nem is igazán törvények, hanem csak irányvonalak, sokkal nagyobb esély van a csodákra.Ma már léteznek olyan technológiák, amelyek az elektrogravitáció vagy antigravitáció elveit alkalmazzák, csak hogy kettőt említsek.

Ha pedig ez tényleg így van, akkor szerintem első a tudat, és csak aztán jön a technikai megvalósítás. Ha van olyan technológia, amelyik képes ilyesmire, akkor arra mi magunk is képesek vagyunk. Velünk született képességünk például a levitáció, a láthatatlanság, valamint számos különböző csoda spirituális technológiája. Szerintem Jézus is ezt alkalmazta. Sőt, Tesla fizikája is ezen alapult.

Felhasznált irodalom: Richard Bartlett – The Physics of Miracles

0Shares
0 0
blank
error: