Mozgás közben sokkal könnyebb és természetesebb dolog ébernek maradni. Amikor csendben üldögélsz, persze, hogy elalszol.
Amikor fekszel az ágyadon, nehéz ébren maradni, mert ebben a testhelyzetben aludni szoktál. De amikor mozogsz, nyilván nem alhatsz; ilyenkor még éberebb vagy. Az egyetlen gond az, hogy a mozgás gépiessé válhat.
Test, elme és lélek váljon benned eggyé. Keress olyan tevékenységeket, ahol létrejöhet e három egysége.
Ez gyakran megtörténik a futókkal. Te talán el sem tudod képzelni a futást mint meditációt, de a futók olykor meditációként élik meg a futásukat.
És aztán meglepődnek, mert nem erre számítottak. Ki gondolná, hogy egy futó egyszer csak Istent tapasztalja meg? Pedig ez így van. És manapság a futás egyre inkább egy újfajta meditációvá kezd válni. Futás közben megtörténhet a csoda.
Ha valaha is futottál, ha élvezted a futást kora reggel, mikor a levegő friss és üde, és az egész világ éledezik, álmából ébred, akkor ismered ezt az érzést, tudod miről beszélek.
Futsz, a mozdulataid összehangoltak, a friss levegő átjárja a tüdődet, szemed elé tárul az éj sötétjéből újjászülető világ.
Körülötted minden zsibong, énekel, tele vagy élettel…aztán jön egy pillanat, amikor a futó eltűnik, s már csak a futás van ott. Test, elme és lélek együtt kezd működni – egy belső orgazmus által hirtelen eggyé válsz a Mindenséggel.
A futók olykor véletlenül a negyedik, a turiya élményét is átélik, csak ennek nincsenek a tudatában. Azt gondolják, hogy azért élvezték a pillanatot, azért volt ez egy kivételes nap, azért érezte jól magát a test, azért szépült meg a világ, mert egy jót futottak: és ez csak egy múló hangulat volt.
Nem igazán tulajdonítanak neki jelentőséget – de ha mégis, az én tapasztalatom szerint egy futó könnyebben jut meditatív állapotba, mint bárki más.
A kocogás nagy segítség lehet, az úszás is nagy segítség lehet. Ezeket a dolgokat mind meditációvá kell átlényegíteni.
Felejtsd el a meditációról keringő meséket – azt, hogy meditálni annyi, mint ülni egy fa alatt lótuszülésben. Ez csak az egyik út, ami talán csak kevesek számára járható – a többségnek más kell.
Egy kisgyerek mindezt kínszenvedésként éli át. Egy fiatalnak, aki még csupa élet és vibrál az energiától, ez elfojtás, nem pedig meditáció.
Menj futni reggelente. Először csak fél mérföldet fuss, aztán egyet, s végül legalább hármat. Az egész testeddel fuss lazán; ne úgy, mintha kényszerzubbony lenne rajtad. Fuss úgy, mint a kisgyerek, aki egész testét, kezét és lábát szabadon mozgatja, mikor fut. Lélegezz mélyen, a hasból.
Aztán telepedj egy fa alá, fújd ki magad, izzadj, és hagyd, hogy a hűvös szellő cirógasson. Érezd a nyugalmat. Ez nagyon hatásos.
Vagy néha csakállj mezítláb a talajon, és érezd a föld hűvösségét, lágyságát, melegét. Bármit bocsát is ki magából a föld abban a pillanatban, te csak érezd, és hagyd, hogy végigáramoljon rajtad. Hagyd, hogy energiád beivódjon a földbe. Legyen kapcsolat közted és a föld között.
Ha kapcsolatban vagy a földdel, akkor az élettel vagy kapcsolatban. Ha kapcsolatban vagy a földdel, akkor a testeddel vagy kapcsolatban. Ha kapcsolatban vagy a földdel, akkor nagyon érzékennyé és koncentrálttá válsz – és ez az, amire szükség van.
Ne légy profi futó; maradj meg amatőrnek, hogy az éberséged is megmaradjon. Ha úgy érzed, hogy futásod gépiessé vált, hagyd abba. Akkor inkább ússz. Ha ez is gépiessé válik, akkor próbálkozz a tánccal.
Ne feledd, hogy a mozgás csak egy helyzet, ami éberséget teremt. Amíg éberré tesz, addig jó – ha már inkább eltompít, akkor haszontalan. Keress egy másik mozgásformát, amely ismét éberré tesz. Sose várd meg, amíg a tevékenység automatikussá válik.
Felhasznált irodalom:OSHO:Meditáció
