Oshót, a 20. századi spirituális tanítót, egy nap arról kérdezte tanítványa, mit gondol Friedrich Nietzsche híres kijelentéséről, miszerint az Isten halott? A mester válasza így hangzott:
„Friedrich Nietzsche azt mondja, hogy Isten halott — ez azt jelentené, hogy valamikor életben volt. Amennyire én tudom, sosem volt életben. Hogy lehetne halott, ha sosem volt életben? Isten nem egy személy, ezért nem lehet sem életben, sem halálban.
Az én számomra Isten az élet maga! Isten a lét szinonimája; ezért nem mondhatod sem azt, hogy Isten életben van, sem azt hogy Isten halott. Az isten élet! És az élet örök… folytonos, örök, kezdet és vég nélküli.
Nietzsche valójában azt akarta mondani, hogy az az Isten, akit az emberek addig imádtak, többé nem lényeges, többé nem időszerű. De ő nagyon szeretett drámai kijelentéseket tenni. Ahelyett, hagy azt mondta volna: „az Isten, akit az emberek eddigi imádtak, többé lényegtelen”, ő inkább azt mondta: „Isten halott”. És ebben van valami, mert a drámai kifejezések sokkal jobban megragadják az emberek figyelmét.
Ha filozofikusabban fogalmazott volna, akkor biztos célt tévesztett volna az állítása, de így e század egyik legjelentősebb állításává tette. Egyetlen másik kifejezés sem bír ekkora jelentőséggel, egyik sem volt ekkora hatással az ember gondolkodására, viselkedésére, életére.
A keresztény Isten halott. a zsidó Isten halott — Nietzsche erről beszél. És még oly sok más isten volt, melyek mind eltűntek a lefolyóban. Ha listát akarnál összeállítani, hány istent imádtak az emberek, meg lennél lepődve. Valaki egyszer készített egy ilyen listát. Elolvastam azt a listát, és egyetlen ismert istennevet sem találtam közöttük. Körülbelül ötven istenről tett említést.
Az egyiptomi istenek sincsenek már sehol — még Egyiptomban sem tud róluk senki. És volt idő, amikor ezekért az istenekért emberéleteket áldoztak fel, háborúkat vívtak, keresztes hadjáratokat folytattak, gyilkoltak, erőszakoltak; falvakat égettek fel ezeknek az isteneknek a nevében. Most pedig már a nevükre sem emlékeznek.
Elolvastam a listát, és az ötvenből egy név sem volt ismert. Rengeteg istenséget kitalált az ember, és amikor belefáradt a régi istenekbe, új játékokat talált ki, a régieket pedig eldobta. Az ilyen istenek születnek és meghalnak, de ezeknek semmi közük a valódi Istenhez.
A valódi Isten egyszerűen az életet jelenti, a lét kimeríthetetlen törvényét. Hogy halhatna az meg? Az lehetetlen. Csak a formák változnak…
Úgy tűnik, a New Yorki metrót nemrég meglátogatta Isten. Két falfirka volt olvasható az aluljáróban. Az első: „Isten halott” — aláírás: Nietzsche. A második, közvetlenül alatta: ..Nietzsche halott” — aláírás: Isten. …Ami sokkal valószínűbbnek látszik.
De van itt számotokra egy még jobb üzenet: A londoni metróban volt olvasható ez a vidám felirat:
„Isten halott, de ne aggódjatok — Mária újra állapotos!”
