Ez nem egy személyes probléma, hanem egy filozófiai kérdés. Az életünk egyszerre elrendeltetett és mégsem az. Igennel és nemmel egyaránt válaszolhatok. És mindkét válasz igaz az élettel kapcsolatos valamennyi kérdésre.
Bizonyos szempontból minden előre elrendeltetett. Ami csak fizikai, anyagi benned és az elméddel kapcsolatos, az mind elrendeltetett. Azonban lényed egy része mindenkor megmarad el nem rendeltnek, kiszámíthatatlannak, és ez a rész a tudatod.
Ha a testeddel és az anyagi léteddel azonosulsz, akkor ugyanilyen arányban az okság határoz meg. Ekkor nem vagy más, mint egy gép. Ha azonban nem azonosulsz anyagi léteddel, sem a testeddel, sem az elméddel — ha képes vagy megérezni magadban azt, ami elkülönült és különböző, ami felülemelkedik és túllép a test-elmén — akkor ez a transzcendens tudat nem esik az eleve elrendeltetés alá, hanem spontán és szabad.
A tudat egyet jelent a szabadsággal, az anyag pedig a szolgasággal. Tehát minden azon múlik, hogyan határozod meg önmagad. Ha azt mondod: „Kizárólag a testemmel vagyok azonos”, akkor léted minden eleme teljes egészében eleve elrendeltetett.
Ha valaki azt állítja, hogy az ember kizárólag a testéből áll, ezzel azt is leszögezi, hogy az ember sorsa eleve elrendeltetett. Persze akik nem hisznek olyan dolgokban, mint a tudat, azok az eleve elrendeltetésben sem hisznek. Rendszerint a vallásos és a tudat létét elfogadó emberek azok, akik hisznek az eleve elrendeltetésben. Az általam elmondottak igen ellentmondásosnak tűnhetnek, mégis ez a helyzet.
Aki megismerte a tudatot, az megismerte a szabadságot. Tehát csakis egy spirituális személy jelentheti ki, hogy egyáltalán nem létezik eleve elrendelés. E felismerés csak akkor köszönt be, amikor maradéktalanul felszámolod a testtel való azonosulásodat. Ha úgy érzed, hogy kizárólag anyagi létezéssel bírsz, akkor a szabadság nem lehetséges számodra.
Az anyag rabságában nem lehetsz szabad. Az anyag egyet jelent azzal, ami nem lehet szabad, aminek az okság béklyójában kell vergődnie.
Mihelyt azonban valaki eljut a tudatosságig, a megvilágosodásig, egyszer s mindenkorra kilép az okság birodalmából. Teljességgel kiszámíthatatlanná válik, semmi biztosat nem mondhatsz róla. Elkezd átélni minden egyes pillanatot; létezése atomi szintűvé válik.
A te léted egy folyamszerű láncolat, melyben minden egyes lépést meghatároz a múlt. A jövőd nem igazi jövő, csupán a múltad mellékterméke. Jövődet egyes-egyedül a múlt határozza meg, formálja, alakítja és kondicionálja. Ezért megjósolható a jövőd.
B. F. Skinner szerint az ember éppoly kiszámítható, mint bármi más, az egyetlen nehézség abban rejlik, hogy mindeddig nem agyaltuk ki annak eszközét, hogy egész múltját maradéktalanul megismerjük.
Abban a pillanatban, amikor teljes egészében megismerjük a múltját, képesek vagyunk mindent kiszámítani vele kapcsolatban. Azon személyekre alapozva, akikkel dolgozott, Skinnernek tökéletesen igaza van, hiszen ők valóban mindnyájan a végletekig kiszámíthatóak voltak.
Skinner több száz emberrel végzett kísérleteket, és arra a megállapításra jutott, hogy mindnyájan gépies lények, hogy semmi sem rejlik a bensőjükben, amit szabadságnak lehetne nevezni. Azonban Skinner kutatásai behatároltak; soha egyetlen Buddha sem jelent meg a laboratóriumában, hogy kísérletezzenek rajta.
Márpedig ha csupán egyetlen ember is szabad, ha egyetlen ember is felülemelkedik a gépiességen és kiszámíthatóságon, akkor Skinner egész elmélete darabokra hullik. Ha az emberiség egész történelmében akár egyetlen olyan ember született, aki szabad és kiszámíthatatlan, akkor minden egyes emberi lényben ott szunnyad a szabadság és kiszámíthatatlanság lehetősége.
A szabadság lehetősége egészében véve azon múlik, hogy a testedre vagy a tudatodra helyezed a hangsúlyt. Ha életed folyása teljes egészében külsődleges, akkor minden eleve elrendeltetett. Vagy rejlik valami a bensődben is?
Ne adj semmi olyan választ, amit jó előre a szádba rágtak! Ne mondd azt, hogy „a lelkemmel vagyok azonos”! Ha úgy érzed, hogy semmi sem rejlik a bensődben, akkor őszintén valld be magadnak! Ez az őszinteség lesz az első lépésed a tudat benső szabadsága felé. Ha mélyen lehatolsz önmagadba, úgy fogod érezni, hogy odabenn minden csupán a külvilág része. A tested kívülről származik, a gondolataid kívülről érkeztek, de még az „énedet” is másoktól kaptad.
Ezért rettegsz úgy mások véleményétől – mert teljes mértékben ők tartják ellenőrzésük alatt az énedet. Bármely pillanatban megváltoztathatják a rólad alkotott véleményüket. Az énedet, a testedet, a gondolataidat egyaránt másoktól kaptad, tehát mi rejlik odabent? A külvilág egymásra rakodó rétegeiből állsz. És ha ezzel az úgynevezett személyiségeddel azonosulsz, mely teljes egészében másoktól származik, akkor számodra minden eleve elrendeltetett.
Tudatosítsd magadban mindazt, ami a külvilágból érkezik, és igyekezz többé nem azonosulni vele! Ekkor el fog jönni a pillanat, amikor a külvilág teljességgel tovatűnik, s te egyfajta légüres térbe kerülsz. E légüres tér az átjáró a külső és a belső világ között, ez a kapu. Mi azonban annyira félünk a légüres tértől, úgy rettegünk a kiüresedéstől, hogy foggal-körömmel kapaszkodunk a külvilágból felhalmozott elemekhez.
Az embernek elég bátornak kell lennie ahhoz, hogy megszüntesse azonosulását ezekkel az elemekkel és megmaradjon e légüres térben. Ha nincs elég merszed, akkor ismét ki fogsz lépni a külvilágba, megkapaszkodsz valamiben és eltelsz vele. Holott a légüres térben való lebegés e pillanata a meditáció. Ha van elég merszed, ha képes vagy megmaradni e pillanatban, akkor hamarosan lényed egésze automatikusan befelé fordul.
Amikor a külvilág egyetlen eleme sincs jelen, hogy belé kapaszkodj, akkor lényed befelé fordul.Akkor életedben először rájössz, hogy lényed meghaladja mindazt, aminek korábban gondoltad magad. Immár nem válsz valamivé; egyszerűen csak létezel. S e létező szabad, semmi sem határozhatja meg. Maga a korlátlan szabadság. Az okság láncai lehullottak róla.
Felhasznált irodalom: Osho /Destiny, Freedom, and the Soul
