Kevéssé ismert tény, hogy Ringo Starr játékstílusa attól olyan egyedi, hogy kisfiúkorában a nagymamája, Annie Bower többféle ördögűzést is kipróbált rajta.
A Beatles-szakértő, Mark Lewisohn könyvében olvasható ez az érdekesség – a zenekarról Tune In (Hangolás) címmel írt életrajza az egyik legjobb, legrészletesebb beszámoló. Az ördögűzésről mégsem tudunk meg sokat.
Annyi azért kiderül, hogy a nagyi akkor kezdett bele, amikor az unokájáról kiderült, hogy balkezes, és ebből arra a következtetésre jutott, hogy megszállta az ördög (vagy a boszorkányok, mondja Lewisohn).
Az ördögűzés célja az volt, hogy az ördög távoztával Ringo jobbkezes legyen. Ringo szerint Annie Bower, „Liverpool vudukirálynője”, huszadik századi boszorkány volt. Egész Merseyside megyében híre ment a gyógyfőzeteinek, no meg annak, hogy a szomszédokból, barátokból kiűzte az ördögöt.
Gyermekkorában Ringo sokat betegeskedett. Hatévesen perforált vakbél miatt hashártyagyulladást kapott, több napra kómába esett (anyját háromszor is figyelmeztették, nem biztos, hogy megéri a reggelt), majd hat hónapig lábadozott a kórházban.
Már éppen hazamehetett volna, amikor véletlenül leesett az ágyról, kiszakadtak a varratai, és további hat hónapon át a kórházban kellett maradnia. Néhány év múlva, tizenhárom éves korában újra kórházba kényszerült tüdőbajjal – szerencsére addigra már felfedezték a streptomicint, és egy szanatóriumban rendbe hozták a fiút.
Második lábadozása alatt fedezte fel a dobokat, miután egyik tanára rumbatököt, tamburint és más ütőhangszereket mutatott neki. Szerelem volt első látásra, és Ringo minden más hangszert
elutasított, amit a tanár még hozott volna neki.
Miután másodszor is hazakerült a kórházból, a vudunagyihoz költözött, aki továbbra is ügyelt a balkezességére.
„A nagyanyám rossz jelnek tartotta, és átszoktatott jobbkezességre”
– mondta el évekkel később Conan O’Briennek, egy talkshow házigazdájának.
Ringo ekkoriban kapta meg az első dobfelszerelését, immáron jobbkezes változatban, hiszen már jobbkezes volt. Idővel azonban, miután elhagyta a nagyanyai házat, lassan ismét a bal kezét részesítette előnyben.
A dobszerkót viszont nem alakította át, valószínűleg azért, mert a lábának kényelmes volt úgy, ahogy eddig használta a lábcint és a nagydobot, tehát „fordítva” is jól játszott. Így alakult ki az az egyedi stílus, amit a dobosok közül sokan „Ringo-szvingnek” neveznek (a Paul McCartney-val turnézó dobos, Abe Laboriel Jr. „hanyag, süppedős, csetlő-botló hangzás”-nak írja le).
Egyéni játéka egy új stílus szimbóluma lett. „Adj be egy Ringót!” – mondják ma felvétel közben egy dobosnak. Ez a stílus különböztette meg a Beatlest a kor többi zenekarától. Ez adta a „beat”-et, az ütemet, és mindez egy ördögűzőnek köszönhető Merseyside-ból.
