Adolf Hitler ellen rengeteg merényletet kíséreltek meg a második világháború alatt és előtt; a Wikipedia vonatkozó oldala 26 ilyen kísérletet sorol fel csak az 1933-as hatalomra jutása utáni időből.
A leghíresebb esetből, a Valkűr hadműveletből több film is készült, a legbizarrabb próbálkozást azonban csak néhány éve derítette fel egy brit történész.
Ezt a CIA elődje, az amerikai háborús hírszerzési hivatal, az Office of Strategic Services tervelte ki, és nem is megölni próbálták a náci vezért, hanem
hormontúladagolással nővé változtatni.
Az ösztrogén női nemi hormon szerepe és működése a második világháború idején már nagyjából ismert volt a tudósok előtt, 1929-ben izolálták először, és a harmincas években már komoly kutatások zajlottak vele. Az OSS kutatás-fejlesztési osztályának vezetője, Stanley Lovell egy 1942-es tanulmányban azt írta,
Hitler a rendelkezésre álló adatok szerint a genderspektrumon aránylag közel áll a férfiakat a nőktől elválasztó vonalhoz. Erre alapozták azt a titkos tervet, ami a Führert ösztrogéntúladagolással átlökte volna a vonal túloldalára, vagy legalább még közelebb vitte volna, kidomborítva Hitler feminin oldalát.
Hogy ez mire lett volna jó?
- Először is azt remélték, ezzel kicsit vissza lehet venni Hitler agresszivitásából, és azzal a német hadigépezet hatékonyságából is.
- A Führer magasabbá váló hangja, kihulló arcszőrzete és esetlegesen megnövő mellei tönkretették volna a félelmetesen karizmatikus, gyújtó hangú beszédeit, amivel valósággal tömeghipnózisban tartotta a híveit.
- És önmagában a teste megváltozása elterelte volna Hitler figyelmét a háborúról, az egész német vezetés megzavarodott volna.
Ez elméletben persze jól hangzik, na de hogyan lehet Hitlert észrevétlenül ösztrogénkúrán tartani? Az OSS terve a Führer kertészére alapozott, őt fizették le, hogy a Hitler által előszeretettel fogyasztott sárgarépát ösztrogéninjekciókkal preparálja. Hitler a negyvenes évek elejétől kezdve közismerten vegetáriánus volt, ami alól csak tradicionális osztrák májgombóc, a leberknödl kedvéért tett kivételt. Répát viszont rengeteget evett, ezért az tökéletes alany lett volna az ösztrogénes tervhez.
Adja magát a felvetés, hogy ha a kertész hajlandó lett volna hormoninjekciót nyomni a zöldségbe, akkor már egyszerűbb lett volna valami gyorsan ölő méreggel elintézni az egész Hitler-problémát egyszer s mindenkorra.
Igen ám, de Hitler – huszonvalahány merénylet után valahol egészen jogosan – elég paranoiás volt azzal kapcsolatban, hogy megmérgezik, ezért egész előkóstolói csapatot tartott, akik minden ételét letesztelték, mielőtt az a tányérjára került volna. Az ösztrogén viszont ízetlen, szagtalan, és elég lassan fejti ki a hatását ahhoz, hogy átcsússzon ezen a védelmi vonalon.
Hogy a terv miért nem sikerült, az máig nem tisztázott, a történész szerint vagy valakinek gyanús lett a preparált répa, vagy a kertész egyszerűen zsebre tette az OSS pénzét, de aztán nem tette meg, amit cserébe kértek tőle.