Bárki, aki megvásárolta a baljós festményt, szokatlan dolgokat kezdett tapasztalni.
1996-ban egy ukrán festőnő, Svetlana Telets, megfestette a „Nő az esőben” című képét, melyen egy sápadt arcú, feketeruhás nő látható, amint az esőben áll.
Az absztakt és szürreális művészetre szakosodott Svetlana,1973-ban született Odesszában, tanulmányait pedig a helyi Grekov Művészeti Főiskolán végezte. Számos kiállításon vett részt, alkotásait pedig többször is nívós díjakkal jutalmazták.
A nő elmondta, hogy hat hónappal a hírhedt képe megfestése előtt, különös dolgokat kezdett tapasztalni, úgy érezte, hogy valaki egészen közelről figyeli őt. Igyekezett nem törődni a dologgal, és folytatni megszokott munkáját.
Aztán egy ragyogó, nyári napon leült a vászon elé, és azon töprengett, hogy mit is fessen. Hirtelen egy nő képe jelent meg az elméjében, kristálytisztán látta maga előtt az arcát, illetve a leendő festmény színeit, árnyalatait. „Olyan volt, mint a varázslat!” – mondta.
Svetlana nem sokat merengett, nekilátott és öt óra alatt megfestette a képet, mintha csak valaki vezette volna a kezét. Ezután egy teljes hónapott töltött a festmény finomításával, míg úgy nem érezte, teljesen elkészült vele.
Nem sokkal később az alkotás kiállításra került Vinnicjában, egy művészeti szalonban, ahol a helyi műkedvelők és vásárlók figyelmét is felkeltette.
A „Nő az esőben” című festmény első tulajdonosa, egy egyedülálló üzletasszony volt, aki a vásárlást követően úgy döntött, a képet hálószobája falán helyezi el, ám ezt hamarosan megbánta.
Éjszakánként ugyanis nem tudott aludni, folyton azt érezte, hogy figyelik, még azután is, hogy a képet levette a falról.
Mikor a hölgy már nem bírta tovább idegekkel, felhívta telefonon Svetlánát, hogy vigye el tőle a festményt.
A második vevő egy fiatalember volt, aki arra gondolt, milyen jól mutatna a kép a nappalijában. Nos, ő sem volt szerencsésebb, mint az elődje. A férfi azt állította, a festményen szereplő nő ébren és álmában is kísérti őt, mintegy árnyékként követve őt.
Így hát a második tulajdonos is viszavitte az alkotást a festőnőnek, sőt, még fizetni is hajlandó volt, ha megszabadulhat az ördögi képtől.
A harmadik vásárló szimplán csak azért érdeklődött az „Esőnő” iránt, mert „szépnek” tartotta azt. Őt még az előző tulajok hátborzongató beszámolói és a helyiek körében terjedő pletykák sem tántorították el a festmény megvásárlásától.
De csak pár nap kellett hozzá, hogy ő is rádöbbenjen, itt valami nagyon nem stimmel. Elmondása szerint, a képen látható nő fehér szemei mintha mindenhová követték volna, és úgy érezte, azokba „belefullad”.
„Először nem vettem észre, milyen fehér szemei vannak a nőnek. Aztán elkezdtem mindenütt azokat látni. Fejfájás és indokolatlan nyugtalanság tört rám” – emlékszik vissza.
Az események után egy újságíró, Vitalij Goloskevics főpapot, a teológiai tudományok kandidátusát, a vinnicjai székesegyház papját kérdezte az „elátkozott” festményről.
„Az embernek szelleme és lelke van. Vannak valóban spirituális műalkotások, de vannak lelkiek is. És a kép, amiről beszélünk, az pontosan ilyen lelki művészetet képvisel. És nem Istentől származik.” – mondta Goloskevics.
„Mielőtt megveszel egy festményt, azt tanácsolom, hogy hallgass a megérzéseidre, figyeld meg, hogy milyen benyomásokat kelt benned a látványa. A művész azt a hangulatot vitte át művébe, amiben a festés idején volt. És azt ugye, nem tudni, hogy ki vezette a művészt abban a pillanatban. Ezért, ha az valami tisztátalan dolog volt, akkor még a kép felszentelése sem segít.”
A képről utoljára a 2000-es évek közepén jelentek meg cikkek az ukrán médiában, akkoriban keret nélkül díszelgett ugyanannak a vinnicjai szalonnak a falán, és 500 dollár volt az ára. Azt, hogy ezután, mi lett a sorsa, nem tudni.