A negyedik dimenzióról szóló elképzelések geometriai formába öltve a XIX. században terjedtek el. Ekkor írta Abbot, Síkföld c. regényét, ekkor dolgozott Zöllner a négydimenziós spiritiszta kísérletein.
Négydimenziós formákkal azonban már az ókor óta találkozhatunk, különböző helyeken és korokban. Természetesen ez még nem lenne problémás, mivel szűk a felhasználható szimbólumok száma, de mivel magyarázható, hogy épp a megfelelő helyeken használták ezeket a szimbólumokat? Egész pontosan ott, ahol egy másik világ kapuján kellett átlépni.
Az ókori geometria
Az ókorban nagyon egyszerű geometriát használtak a szimbólumok létrehozására. Ismeretlen volt a perspektivikus ábrázolás, az csak a reneszánsz idején terjedt el, az olasz festőművészek munkái nyomán. A geometriai alakzatokat, síkba kiterítve, teljesen szabályossá alakítva ábrázolták.
A pentagramma
A pentagramma az egyik legősibb szimbólumunk. Védőhatása megóv minket a rossz szellemektől, általában a fekete mágia, vagy az alvilág káros lényeitől, hatásaitól. Ezt eddig mindenki tudja.
Azt már azonban kevesebben, hogy bizonyos más létsíkokról való démonok megidézése során, vagy mágikus teleportáció során a mágusnak egy ilyen pentagrammát kell rajzolni a földre, és a csomópontokba gyertyákat állítva kell a megfelelő mágikus folyamatot végigcsinálnia a pentagramma védelmet adó belsejében ülve. Ebben az esetben a pentagramma, mint egy térkapu működik más magasabb dimenziók felé.
A pentagramma valójában a létezõ legegyszerübb, legkisebb négydimenziós test a pentaéder egy speciális ideológizált ábrázolása. Szimbólikusan a negyedik dimenzióval való kapcsolat kezdetét jelentette.
Az köztudott, hogy az asztrális síkot, ahol a különböző démonikus lények élnek általában negyedik dimenziónak nevezik.
A Dávid csillag
De mi a helyzet az isteni szférával. Az istenek világa az elõzõ létsíknál magasabb dimenzióban található, az ötödik dimenzióban, legalábbis a misztikus írók szerint. A Dávid csillag, ami köztudottan a legfőbb lényhez kötődik, valójában pontosan megegyezik egy ötdimenziós tetraéderrel. Érdekes módon.
A lótusz virága
Bár a lótusz elsősorban spirális mintájú virágjáról ismert, mégis magasabb, bonyolultabb alakzatú többdimenziós testek (a poligonok analógiájára politópoknak nevezik ezeket) speciális, kiterített ábráira hasonlít a legjobban. A középkorban számtalan ilyen ábrát készítettek. Itt most a legegyszerűbbet nézzük meg, a hiperkockáét.
Ha a természetben körülnézünk és be akarjuk mutatni ezeket az ábrákat, hogy hol kell keresni a megoldást, bizony az első dolog amire rámutathatunk a lótusz virága lesz és elmondhatjuk – A megoldás (kincs) a lótuszban van, vagyis – om mani padme hum.
Átkelés más világokba, a tükör szimbolizmusa
Talán már sokaknak feltűnt, hogy valahányszor másik világba, vagy más dimenzióba kell átlépni, mindig előkerül a tükör. Aliz csodaországba a tükrön keresztül lép át, a csillagkapu egy tükröződő örvénylő energia felület, akárcsak a Slidersben és hosszasan lehetne sorolni a folklórban élő számtalan példát.
Ez a tükör egy ugyanolyan szimbolika, mint az előbb a pentagramma. Azt jelképezi, hogy rajta keresztül vezet az út más dimenzióba.
A tükrözés egy jó analógia, hiszen nem másról van szó, mint egy háromdimenziós test, egy adott sík, a tükör síkja körüli elforgatásáról egy négy dimenziós térben.
Ráadásul, ha a térben létezne egy féreglyuk, ami valóban egy másik világba vezetne, az is egy tükrözõdõ felületet adna. Valójában úgy nézne ki, mint egy gömb alakú ezüstös tükör, azzal a különbséggel, hogy nem ezt az univerzumot tükrözné vissza.
