A NASA és a CIA titkai – Interjú Bob Oechslerrel

Bob, mennyi ideig voltál a NASA-nál?

B.O.: A hetvenes évek közepéig dolgoztam ott, számos projektben részt vettem, többek között az Apolló-Szojuz közös űrrepülés terveinek kidolgozásában. Én terveztem azt a dokkoló részt, amivel a két űrhajó össze kapcsolódott. Dolgoztam az International Ultraviolet Explorer programban,  ezek a műholdak az égitestek ultraibolya sugárzását tanulmányozzák, s közreműködtem  a Védelmi Minisztérium néhány tervezetében is.

Végül eljöttél a NASA-tól, de néhány UFO-s akta tulajdonképpen lezáratlan maradt, nemde?

B.O.: Nem igazán tudom, mit titulálsz UFO-s aktáknak.

nasa
Bob Oechsler

Vajon nem hozza zavarba a volt kollégáidat az, hogy idegenektől szerzett űrhajókról és effélékről beszélsz? Néhány “morzsát” szórtál az érdeklődők elé, bár a munkatársaid szerint ki sem kellett volna nyitni a “kekszes dobozt”.

B.O.: Ez részben igaz, az alapinformációim kétségtelenül az Űrkutatási Hivataltól származnak. Azért kerestek meg, mert a munkám során tapasztalatot szereztem a légi járművek távirányítású működtetésével kapcsolatban, s ilyesféléket rögzítettek videón azok a szemtanúk, akiknek felvételeit elemeznem kellett. Néhány szerkezet egészen különös fizikai jellemzőket mutatott. Tulajdonképpen úgy tűnt, megszegik azokat a fizikai törvényszerűségeket, amiket mi ismerünk.

Várjunk csak. A NASA kért fel, hogy elemezd ezeket a felvételeket?

B.O.: Nem, egy washingtoni ügynökség, ami valójában többféle társaságból tevődik össze. Ezek egyike a haditengerészet.

Ekkor hagytad ott a NASA-t?

B.O.: Igen, mivel felkértek, hogy a Goddard Űrhajózási Központban nézzek meg néhány, nemrégen rögzített videófilmet.

Kik filmezték ezeket?

B.O.: Az első videót egy építésztől kapták, aki Florida északnyugati partja környékén, egy ötezer lakosú kisvárosban filmezett le egy UFO-t a háza mögött, a gimnázium épületén túl. Lehetőségem volt rá, hogy öt hónapot töltsek a Goddard Űrközpontban, a Maryland állambeli Greenbeltben, és minden ott található berendezéssel elemezzem a felvételt.

A NASA szívességéből?

B.O.: Igen, ők bocsátották rendelkezésemre az eszközöket.

Tehát mégsem botránkoztak meg annyira azon, hogy idegen életformákat keresel és így tovább?

B.O.: Nem, mivel nem voltak igazán tisztában vele, hogy mit is kutatok. Tulajdonképpen abban reménykedtek, rá fogok jönni, hogy ez valamiféle hamisítvány, valaki távirányítással működtetett egy modellt, vagy ilyesmit.

Nem ez az, amit felfedeztél?

B.O.: Nem, tulajdonképpen a haditengerészet egyik optikai fizikusa volt az egyetlen, aki tényleg érdeklődött az analízis végeredménye iránt, mivel ő is megfigyelt néhány dolgot, amiket nem igazán tudott meghatározni. Így kerültem be a projektbe és elég rendkívüli módon képesek voltunk megállapítani, hogy szó sem lehetett modellről. A szerkezet alacsony sebesség mellett hihetetlen irányváltoztatásokat hajtott végre, de nem lassított és nem is gyorsult fel.

Hogyan reagált a NASA a felfedezésetekre?

B.O.: Sehogy, semmiféle hivatalos reagálás nem volt a részükről. Több-kevesebb érdeklődő ugyan kíváncsi volt az eredményeinkre. Később rájöttünk, hogy Bobby Ray Inman admirális, a CIA Nemzetbiztonsági részlegének a vezetője, más kémelhárítók, továbbá műszaki szakemberek is informálódtak az elemzésről. Közülük néhánnyal egészen baráti kapcsolatba kerültünk. Egyikük beszámolt egy véletlenül rögzített telefonbeszélgetésről, amelyből kiderült, hogy az Egyesült Államok kormányzata néhány illetékesének lehetősége volt működés közben megszemlélni egy földönkívüli eredetű hardware-t, népszerű nevén UFO-t.

Te is láttad?

B.O.:Naná!

Angliába látogattál és repülőgéppel jöttél, nem UFO-val.

B.O.: Hát persze, a korongot a hangárban hagytuk. Nincs időnk rá, hogy minden ötvenezer mérföld megtétele után olajat cseréljünk.

Olyan komolyan mondtad ezt. Persze tréfálsz, ugye? De azt mondtad, hogy láttál földönkívüli szerkezeteket. Mi is volt a kifejezés, amit használtál, hardware?

B.O.: Igen, működő hardware-ről beszéltem.

És tényleg láttad? Kinek a birtokában volt?

B.O.: Kétféle szituációban is láttam. Egyszer a levegőben volt és szemmel láthatólag nem emberi pilóták vezették. Egészen biztos, hogy nem távirányítással repültek.

Az USA kormányzata tulajdonát képezték?

B.O.: Igen, és számos berepülőpilótával is beszéltem, akik tesztrepüléseket hajtottak végre velük, tehát tulajdonképpen megismerkedtek azok mechanikájával. Eszmét cseréltem fizikusokkal is, akik a hajtóműveket tanulmányozták és néhány rendkívüli felfedezésről számoltak be.

Milyen közel jutottál ezekhez a szerkezetekhez?

B.O.: Körülbelül hatvan méterre.

Miért nem mentél közelebb?

B.O.: Amikor az idegen lények ültek bennük, már az is meglepő, hogy egyáltalán a helyszínre mehettem. És ismerjük az amerikai hadsereg biztonsági intézkedéseit…

Tényleg olyan szigorúan vigyáztak ezekre, s annak ellenére nem engedtek közelebb hozzájuk, hogy bizonyos értelemben hivatalosan voltál jelen? Akkor miért nem zárták el mindenki szeme elől, kivéve persze a kiválasztott keveseket?

B.O.: Nos, le kell szögeznem, hogy ezek a szerkezetek szigorú nemzetbiztonsági törvények védelme alatt állnak. Egyfajta kettősség érvényesül velük kapcsolatban. Azt fennen hirdetik, hogy a földönkívüliek technológiája valóban roppant fejlett. De maguk a járművek, a mögöttük jelen lévő idegen fajok létezése különösen az Egyesült Államokban egy indoktrinációs program része, azaz lassan szivárogtatják ki az információkat a közvélemény számára. De tapasztalataim szerint világszerte ez történik. Az ötvenes évek végén a NASA által finanszírozott tanulmányok jelentek meg a Brookings Intézet gondozásában, amiben utaltak a földönkívüli kultúrával való konfrontáció lehetőségére. A végkifejlet attól függ, hogy ezek az információk eljutnak-e az emberekhez vagy sem.

Tehát nagyon megrázó végkifejlet elé nézünk, ami egyaránt megrendítheti a vallásokat, az erkölcsi normákat, elveheti az illúzióinkat és így tovább.

B.O.: Pontosan. A legnagyobb változások azonban a gazdasági életben várhatók.

Tehát annak folyományaként, amit mondtál, a hivatalos szervek vajon miért nem ügyelnek fokozottabban arra, hogy az olyan emberek, mint például te is, ne sétálhassanak csak úgy be és ne vehessék szemügyre az UFO-kat. Hiszen aztán a rádióban és a tévében is beszélni fognak arról amit láttak.

B.O.: Ebben nincs semmi különös, hiszen bizonyos módon én is szerepet játszom az indoktrinációs politikájukban. A nyilvánosságra hozatal következtében keletkező káosz elkerülésére már a hetvenes években kitalálták a lassú kiszivárogtatás taktikáját, így az olyan filmek forgatókönyvében, mint a Harmadik típusú találkozások vagy az E.T., a földönkívüli természetesen közreműködtek a CIA ügynökei is.

És neked mi a szereped ebben az egészben? Miért hagyják a hatóságok, hogy nyíltan beszélj ezekről a dolgokról? Említetted a biztonsági intézkedéseket, te nyilvánvalóan mindet megszegted. És ők ezt megjegyzés nélkül hagyják?

B.O.: Mint már említettem, a besulykoló doktrína keretében engednek szerepelni.

Te is csepegteted az információkat?

B.O.: Így is fogalmazhatunk. Úgy értem, különbséget kell tennünk azok között, akik holdkóros módjára ténferegnek az emberek között, minden alap nélkül fecsegnek a földönkívüliekről és az idegen űrhajókról és vad spekulációkba bocsátkoznak, míg mások tényleg tudnak valamit, mivel személyes tapasztalatokkal rendelkeznek és ezeket megosztják a többiekkel.

Tehát alig hatvan méterről láttál egy birtokunkba került, működésben lévő idegen űreszközt. Hogy nézett ki?

B.O.: Lehet, hogy nem mi szereztük meg, hanem az idegenek adták át nekünk. Természetesen nem úgy került hozzánk, hogy lelőttük volna, lehet, hogy valamiféle barter egyezmény született az USA kormánya és a földönkívüliek között. Ami az UFO-t illeti, úgy kilenc méter átmérőjű, diszkosz alakú szerkezet volt, a teteje közepén kör alakú kidudorodással, amiből lecsüngött valami készülék. A talaj fölött lebegett úgy három méterre. Nagyon erős, a szivárvány színeiben játszó, plazmikus fényt bocsátott ki magából.

Milyen fényt?!

B.O.: Plazmikus fényt. Ez nagyon intenzív fény, amit a diszkosz körül lévő erős mágneses mező gerjeszt. Most már tudom, miért alkalmaznak kör alakot a magasfeszültségű mezőben történő repüléshez. Így tudják kiküszöbölni a koronakisülést.

Micsodát?

B.O.: A nagyfeszültségű távvezetékeknél is lehet látni gömb alakú kondenzátorokat, amik például zivatar alkalmával, ha az elektromos térerősség meghalad egy bizonyos kritikus értéket és koronakisülés keletkezik, elvezetik a plusz feszültséget.

Köszönöm, ez nekem túl tudományosan hangzik. De honnan veszed, hogy ez a szerkezet nem a Földön készült?

B.O.: Mivel a kanadai kormányzat egyik embere ott volt a fedélzeten és elbeszélgetett az ott lévő intelligenciával.

Mit csinált?!

B.O.: Felvitték az UFO-ra, talán odateleportálták anélkül, hogy megkérdezték volna. Aztán katonai poligráfos vizsgálatot végeztek rajta.

Ez hazugságvizsgálatot jelent?

B.O.: Igen.

És milyen eredményt kaptak?

B.O.: A vizsgálatot végző szerint az elején az egész abszolút hihetetlennek tűnt, de a vége felé – körülbelül egy hét elteltével – már ő is meg volt győződve arról, hogy az alany igazat mond, s nem hallucinálásról vagy fantáziálásról van szó.

A tanú, ahogy nevezted ezt a kanadai úriembert, szóval ő volt az egyetlen, aki a fedélzeten járt?

B.O.: Titulálhatod úriembernek, de nem utaltam a tanú nemére.

Aha, szóval nő volt!

B.O.: Érdekes következtetés…

Lehet, hogy te tudós vagy, de némi logikám azért nekem is van. Szóval ez az illető – akármilyen nemű is volt – mit mesélt az intelligens életformával való kommunikációról?

B.O.: Nos, az egyik lény, akivel kommunikált, nagyon beteg volt, azt is mondhtnám, hogy haldoklott. A tevékenységüket kívülről irányították, úgy is fogalmazhatnék, hogy egy másik, magasabb intelligencia befolyása alatt álltak. Fogalmam sincs róla, hogy az mi lehetett, feltételezésekbe pedig nem akarok bocsátkozni ezzel kapcsolatban.

Hogyan kommunikáltak?

B.O.: Telepatikusan, ez már önmagában is nagyon érdekes. Hiszen például öt, különböző nyelven beszélő ember is leülhet egymással beszélgetni, anélkül, hogy tolmácsra lenne szükségük, így az idegenekkel is szót érthetnek. Ironikus módon tehát nem kell tudnunk az ő nyelvén ahhoz, hogy elbeszélgessünk vele, mármint a földönkívülivel.

Ha ez így van, akkor már értem, hogy miért beszéltél az imént egy bizonyos fajta humanoidról. Egyáltalán, hogy néznek ki ők?

B.O.: Körülbelül százhúsz centi magasak. A bőrük sárgásfehér és belülről szinte világít. A szemük feltűnően nagy és fekete, nem lehet tudni, hogy van-e szemhéjuk, mert valószínűleg a szemük érzékenysége miatt nagy napszemüvegfélét viselnek.

Milyen a ruhájuk?

B.O.: Olyan fekete edzőruhaféle volt rajtuk.

Nagyon csinosak lehettek… Bob, korábban említést tettél arról, hogy a járműveket egyfajta barter szerződés értelmében átadták nekünk. Mondanál valamivel többet erről?

B.O.: Nos, az tény, hogy az egyiket módomban állt megnézni – kilencféle típus is van nálunk, de azokat nem láthattam közelről. Feltételezem, mindegyik működőképes, legalábbis az ottani munkatársak ezt állították. És ha ilyen szerkezet áll rendelkezésünkre, akkor az nem olyan, ami lezuhant valahol és aztán a mieink helyrepofozták. Tehát nem lőtték le, de ha mégis van rajta valamiféle sérülés nyoma, az útközben keletkezhetett.

Tehát azt állítod, hogy az amerikai kormányzat vagy a szövetséges kormányzatok – már ha így nevezhetjük őket – és valamiféle idegen életforma között tárgyalások folynak.Született már ezekből valamilyen egyezmény?

B.O.: Inman admirálisnak már feltettem ezt a kérdést, nevezetesen, hogy van-e tudomása ilyesfajta, napjainkban folyamatban lévő párbeszédről – valószínűleg a napjainkban kifejezést ki kellett volna hagynom, ugyanis jelezte, hogy ma már nem foglalkozik a kérdéssel. A némileg kitérő válaszokból viszont az a benyomásom alkault ki, hogy 1979-1982 között legalább egy idegen fajjal folytattunk bizonyos dialógusokat. Ezzel egy második Pandora szelencéjét nyitottuk ki, mivel a bizonyítékok azt sugallják, hogy több, mint egy földönkívüli életforma is résztvett ezekben, hiszen az emberi lények is sokfélék.

Azt akarod mondani, hogy több fajtáról van szó?

B.O.: Nyilvánvalóan igen. Azok, akiket az előbb leírtam, szintén különféle fajtákhoz tartozhattak. Különféle vonások figyelhetők meg rajtuk, például bizonyos fajoknak van orruk, míg másoknál két pici lyuk képviseli a szaglószervet, vagy egyáltalán nincs orruk vagy szájuk.

És vajon mit akarnak tőlünk?

B.O.: Erre nagyon nehéz lenne egyértelmű választ adni, mivel az arra utalna, hogy tudomásunk van az idegenek földi tevékenységéről. Valójában nem tudjuk pontosan, mi a céljuk velünk, csak következtetni tudunk a tények elemzéséből vagy abból, amit látunk. Vélhetőleg részükről folyik a genetikai keresztezési program, továbbá eltérítenek embereket, de ezek kiválasztásában nem fedezhető fel semmilyen rendszer, pedig már legalább négy generáció óta tart. Dokumentálható esetek állnak rendelkezésünkre arról, hogy az embereket orvosi vizsgálatok alá vetik, a nőktől petesejtet, a férfiaktól spermát vételeznek, megtermékenyített petesejtet ültetnek be egyes asszonyok méhébe. A hölgyek három hónapig, hogy úgy mondjam, terhesek, aztán megint eltérítik őket és kiveszik a magzatot. Néhány esetben, amikor ikerszülés volt várható, az egyik magzatot távolították el, s szüléskor valósággal sokkolta az anyát, hogy két baba helyett csak egyet hozott világra…

Ilyesmik történnek?

B.O.: Igen, ráadásul napjainkban és jelentős számban

Tud erről a kormányzat?

B.O.: Hát persze.

És szinte örülnek neki, hiszen ilyen értelmű szerződést kötöttek az idegenekkel?

B.O.: Hogy boldoggá teszi ez a hivatalos szerveket vagy sem, azt nem tudom, de Észak-Amerikában háromezer ilyen esetet vizsgáltunk ki és értékeltük is ezeket.

Tehát odakinn a világűrben egy csomó félvér lakik, akik félig ember, félig idegen?

B.O.: Nem tudjuk pontosan, hogy tényleg ez-e a céljuk. Talán megpróbálnak benépesíteni egy másik bolygót, de ki tudhatja? Számos spekuláció született az evolúciós görbével kapcsolatban, amik szerint meg kellene próbálni újrateremteni az elveszett minőségeket. Van néhány rendkívüli esetünk, amelyben például a földönkívüliek az emberi érzelmeket tanulmányozták, s a vizsgálat eredményeképpen egyfajta forgatókönyv született, aminek alapján pszichoszomatikusan megfelelő környezetet teremtettek. Azok, akik nézik a Star Trek – Az új nemzedék című tévésorozatot, ismerik a holodecket, ahol bármilyen dolog szimulálható, ez majdnem olyasmi, mint amikor egyfajta környezetet hoznak létre, annak érdekében, hogy egy emberi lényből kiváltsanak bizonyos érzelmeket, vagy éppen ellenkezőleg, elnyomják azokat.

Ilyenkor az eltérítettet egy speciális helyiségbe viszik, az idegenek egyike egy különleges apparátust tesz az illető fejére, s ugyanilyet illeszt egy másik idegenére is. Ezzel valahogy kiváltják a reflex mechanizmusokat, ha úgy tetszik és arra késztetik az embert, hogy mentálisan újra átéljen egy tapasztalatot és az ezzel kapcsolatos érzelmeket továbbítsa az idegen felé. Aztán jön a következő földönkívüli és az embernek megint át kell élnie ugyanazt az élményt, s ez legalább tizenkétszer megismétlődik, persze mindig más érzelmek kerülnek előtérbe. Ez roppant figyelemreméltó dolog, hiszen van, akinek ahá-élménye támad ennek kapcsán, mivel szerinte ezzel a technológiával meg lehet sokszorozni a memóriát, de azok, akik átélték, nem tapasztaltak ilyesmit – legalábbis egyelőre.

A mindenit! Netán mi is alkalmazhatnánk ezt a technikát? Szóval van egy UFO-nk, ami leszállt, és barter szerződés értelmében megkaptuk egy másik életformától. De hogy működik? Ha lehet, ne légy nagyon tudományos…

B.O.: Megteszem, ami tőlem telik. Ahogy a néhai Carl Sagan gyakran mondogatta, az időtényező miatt nem logikus, hogy utazást tervezzünk a legközelebbi csillagrendszerbe. Nem számít, hogy milyen gyorsan halad az űrhajónk. Még ha megközelítjük a fénysebességet, akkor is el kell jutnunk A pontból B pontba. S akárhány fényév távolságot is akarunk megtenni, túlságosan hosszú időt venne igénybe az odajutás, a visszautazásról már nem is beszélve. Nos, ha eltekintünk ezen koncepció bármely aspektusától, akkor nyilvánvaló, hogy ez a szerkezet másképpen került ide. Az idegenek valószínűleg képesek manipulálni az idővel – a NASA-nál ezt már évtizedek óta tudtuk, hogy lehetséges – tudják, hogy a gravitáció lelassítja az időt. A Földön egy perc hatvan másodpercből áll, ez konstans érték, de a világűrben más a helyzet. Más szavakkal, a kozmoszban, ahol nem érvényesül a gravitáció, másképpen telik az idő. Az UFO-k tehát képesek arra, hogy gravitációs teret gerjesszenek maguk körül – ekkor látjuk őket – ,ám ha kikapcsolják, A pontból B pontba sokkal rövidebb idő alatt képesek eljutni.

Tehát a két pont közötti távolságot nem a jó öreg lineáris utazással teszik meg. Ez valamiféle antianyag technológia segítségével történik?

B.O.: Néhány UFO valóban alkalmazza az antianyag reaktort, ez roppant nagy teljesítményt tesz lehetővé. Szupernehéz elemeket használnak, amik jóval az uránon túl helyezkednek el a periódusos rendszerben, s erősítőket is beépítettek, amik fokozzák a hajtómű teljesítményét. Ezt úgy kell elképzelni, mint például egy távcsövet, amit egy pontra fókuszáltak. Már a SETI-projektből kiderült, hogy ha elhelyezünk egy antennát itt, egy másikat Arecibóban, további hármat pedig orbitális pályára állítunk a Föld körül, akkor három különböző pontra fókuszálhatunk, és sokkal nagyobb teljesítményt várhatunk el a teleszkóptól. Ez a helyzet a gravitációs hullámokat gerjesztő UFO-val is.

Netán már mi is alkalmaztunk efféle technológiát?

B.O.: Tudomásom van róla, hogy a B-2 Lopakodó bombázóba beépítettek valami ilyesmit.

Az valóban lenyűgöző repülőgép, de nehéz elképzelni, hogy idegen technológiával épült. S ha mégis, nem repít át minket egy másik naprendszerbe. Tehát miért nem jutottunk még el oda, ha olyan hosszú ideje tudomásunk van róla, miként lehetne ezt megtenni?

B.O.: Feltételezve, hogy tökéletesen megértjük ezt a technológiát, akár máris indulhatnánk. Valamit már felhasználtunk belőle, amikor elrepültünk a Holdra, de jelenleg adaptálni kellene ezt az emberi felhasználás lehetőségeihez. Arról van szó, hogy nagy tömeget kellene eljuttatni nagy távolságra anélkül, hogy lehetőség lenne az üzemanyag utánpótlásra, s ez az a tipikus probléma, amivel kénytelenek vagyunk szembenézni.

Gondolod, hogy a holdutazás ennek segítségével valósult meg?

B.O.: Szerintem igen.

Azok a holdraszállások amikről tudunk?

B.O.: Azok, amik nem kerültek a nyilvánosság elé.

Ilyenek is léteznek?

B.O.: Tudomásom szerint igen.

Hmm. Hát, Bob, köszönöm a beszélgetést.