A napfonat csakra azzal az óriási örömmel kapcsolatos, amely az embert akkor tölti el, ha ismeri saját különleges, és mindennel összekapcsolt helyét a világegyetemen belül.
Egy olyan ember, akinek a napfonat csakrája nyitott, képes arra, hogy éjjel felnézzen a csillagos égboltra, és érezze, odatartozik. Szilárdan megvetette lábát a világegyetemben. Ő a megnyilvánult világegyetemen belül saját különös aspektusa kifejezésének középpontja, és ebből származik spirituális bölcsessége.
Bár a napfonat mentális csakra, egészséges működése közvetlenül kapcsolódik az egyén érzelmi életéhez. Ez azért van így, mert az elme, vagy mentális folyamatok az érzelmi élet szabályozóiként működnek. Az érzelmek mentális megértése azokat egy rend keretébe helyezi, és elfogadhatóan definiálja a valóságot.
Ha ez a központ nyitott, és harmonikusan működik, akkor az illető személynek mélyen kielégítő érzelmi élete lesz, mely nem árasztja őt el. Ha azonban a központ nyitott, de védőmembránja szakadozott, akkor a személynek nagy mennyiségű, kontrollálatlan érzelme lesz. Hatnak rá külső forrásként az asztrális világ lényei, és ez megzavarhatja őt.
Elveszhet a világegyetemben és a csillagok között. Fizikai fájdalma lesz az adott területen a csakra túlzott használatától, s még betegséget is létrehozhat magában, mint pl. mellékveséi kimerülése.
Ha ez a központ zárt, a személy blokkolni fogja érzelmeit, esetleg semmit sem érezve. Nem lesz tudatában az érzelmek mélyebb jelentésének, ami más dimenziót kölcsönöz a létezésnek. Tán nem talál utat önmaga világegyetemen belüli különlegességéhez, és magasabb rendű céljához.
E centrum sokszor a szív és a nemiség közötti gátként szolgál. Ha azok mindketten nyitottak és a napfonat zárt, akkor elkülönülten fognak működni: azaz a nemiség nem kötődik mélyen a szerelemhez és viszont.
A szív és a nemiség nagyon szép kapcsolatban van egymással, ha az ember tudatában van fizikai világba való szilárd begyökerezettségének, és az emberi lények hosszú történeti sorának, akik a személy által most birtokolt fizikai „szállítóeszközt”, testének létrehozását szolgálták.
Nem szabad aláértékelnünk, milyen mélyen fizikai lények vagyunk valamennyien. Az emberi kapcsolatok szempontjából a napfonadék nagyon fontos központ. A gyermek születését követően fennmarad egy éteri köldökzsinór, mely összeköti őt anyjával. Ezek a szálak az emberi összekapcsoltságot reprezentálják.
Mindakkor, amikor egy ember egy másik emberrel kapcsolatot létesít, szálak nőnek a két ember napfonat csakrája között. Minél erősebb a két ember között a kapcsolat, annál több ilyen szál lesz. Azokban az esetekben, amikor egy kapcsolat elérkezik a végéhez, ezek a szálak lassan szétkapcsolódnak.
