Vladimir Gavreau francia mérnök 1948 és 1966 között a marseille-i Centre National de la Research Scientifique (CNRS) munkatársa volt.
Az 1950-es évek végén Gavreau és kollégái ismétlődő hányingerre panaszkodtak munkahelyükön.
A kutató sejtette, hogy a környezete okozza a rosszulléteit, ezért kémiai szennyeződések, sőt radioaktív anyagok után kutatva átvizsgálta irodáját.
Semmit sem talált, ami megmagyarázta volna a tüneteket. Végül azonban, amikor nekidőlt a falnak, rájött, hogy az egész szoba igen alacsony frekvencián, alig hallhatóan együtt rezeg a szemben lévő épület tetejére szerelt légkondicionálóval.
A jelenség nagyon felkeltette érdeklődését, ezért elhatározta, hogy egy infrahangos műszert épít, hogy tovább vizsgálhassa a jelenséget. Az első ilyen szerkezet egy körülbelül 2 m hosszú síp volt, amelyet sűrített levegő működtetett.
Gavreau a francia rendőrség sípját vette alapul, amely számos hangot képes kiadni – többek között ultrahangot is -, egy szárított borsónak köszönhetően.
Amikor a szerkezetet kipróbálták, megölte a szakembert, aki bekapcsolta. A boncolás kimutatta, hogy a belső szervei megkocsonyásodtak.
Öntudatos francia magabiztosságával Gavreau eltökélten folytatta kísérleteit. A következő kísérletét a szabadban végezte, és egy betonbunkert építtetett a szemlélők védelmére.
Bár a sűrített levegőt nagyon lassan engedte, még így is ablakokat tört ki a kísérlet színhelyének 1 kilométeres körzetében.
A keveset ígérő kezdeti próbálkozások után Gavreaunak végül sikerült irányítása alá vonnia a szerkezetet, és később kisebb generátorokat épített, amelyek szintén drámai hatásokat produkáltak.
Gavreau felfedezte, hogy az ultrahangot meghatározott céltárgyakra lehet irányítani, továbbá, hogy ha két generátort egyszerre irányít ugyanarra a céltárgyra, akkor akár egy 8 km-re lévő épületet is romba tud dönteni.
Az építmény úgy összedőlt, mintha földrengés semmisítette volna meg.
forrás: Herbie Brennan: The Secret History of Ancient Egypt című könyve
