A műanyag hulladékból készült élelmiszerek gondolata első hallásra egy disztópikus sci-fi történetet idézhet. Egy amerikai kutatócsapat azonban sikerrel állított elő 3D-nyomtatott kekszet újrahasznosított műanyagból.
A NASA Deep Space Food Challenge elnevezésű projekt célja, hogy fenntartható táplálékforrást biztosítson az űrhajósok számára a hosszú időtartamú űrutazások során.
A projektet vezérlő Dr. Lahiru Jayakody, a Southern Illinois University Carbondale mikrobiológusa így foglalta össze a koncepció alapját:
„A laboratóriumom a műanyagok magasabb értékű újrahasznosításán dolgozik. Adódott a kérdés: miért ne próbálkoznánk meg az élelmiszer-gyártással is? A műanyag szénből áll, ahogyan az élelmiszer is.”
Génmódosított élesztőgombák mint mikrobiális gyárak
A technológiai eljárás során a leggyakrabban előforduló műanyagtípust, a polietilén-tereftalátot (PET) alkalmazzák, amely az egyszer használatos műanyag palackok elsődleges alapanyaga.
A folyamat lépései a következők:
- Kémiai lebontás: A PET-molekulákat magas hőmérsékleten és nyomáson, víz és oxigén jelenlétében kisebb, szénben gazdag vegyületekre bontják.
- Mikrobiális átalakítás: Az így kapott köztes terméket genetikailag módosított élesztőtörzseknek adják táplálékul. A mikroorganizmusok a műanyag eredetű szenet biológiai molekulákká – fehérjékké, zsírokká és egyéb tápanyagokká – alakítják át.
- Formázás 3D nyomtatással: Az élesztő által termelt bioanyagot keményítővel keverik el, majd egy 3D nyomtató segítségével korong alakú kekszekké formázzák. Egy különálló élesztőtörzs segítségével növényi biomasszából vaníliaaromát is előállítottak.
A kutatók egyelőre várják az intézményi engedélyt az emberi kísérletekre, így a kész terméket még nem kóstolhatták meg. Az Amerikai Kémiai Társaság (ACS) chicagói konferenciáján bemutatott beszámoló szerint azonban
a sütik illata kifejezetten kellemes.
Az űrkutatástól a földi kríziskezelésig
A módszer elsődleges célja a hosszú távú űrrepülések élelmezési problémáinak megoldása. Egy Mars-küldetés oda-vissza útja nagyjából három évet vesz igénybe, ahol a zárt rendszerű erőforrás-gazdálkodás és az újrahasznosítás létfontosságú.
A fejlesztők szerint a technológia a Földön is alkalmazható lehet extrém körülmények között – például tengeralattjárókon vagy katasztrófa sújtotta övezetekben –, sőt hosszabb távon globális ökológiai választ adhat a műanyaghulladék-krízisre és az élelmiszerhiányra egyaránt.
A kutatók ugyanakkor azt is elismerik, hogy a széles körű társadalmi elfogadáshoz még komoly szemléletformálásra lesz szükség, mire a fogyasztók nyitottá válnak a műanyagból szintetizált ételekre.
