A testen belül 72 meridiánvonalon kering a csí. Időnként néhol feltorlódik, máshol „kifogy”, így aztán ez az elváltozott állapot szüli a betegségeket.
Mivel zárt rendszerről beszélünk, az egyes energetikai pontok segíteni tudnak egymásnak abban, hogy ahol több van, onnan külső segítséggel átáramolhat oda, ahol kevesebb.
Az energetikai, vagy akupunktúrás pontok saját feladatkörrel, szép számmal megtalálhatók a meridiánvonalak mentén. A meridiánt a kínai felfogás nem azonosítja az idegpályákkal, sem a vérrel, sem egyéb belső keringési folyamattal.
A meridiánoknak nincs tapintható útvonala, viszont nélkülük (a csí áramlása nélkül) nincs véráram sem, s nincs belső működés a testben. A csí megtalálható ugyanakkor a vér áramban is, az idegpályákban is, anélkül, hogy helyileg azonosítható lenne bármelyik formával.
• Ismert 12 fővezeték (meridián), melyek a test mindkét oldalán az ujjaktól indulva eleinte a felszínen, majd a mélyben futnak. A test elején, és a belső felszínén találhatók a jin vezetékek (hat darab), a test hátsó és külső felszínén pedig a jang vezetékek (hat darab).
• Minden vezeték kapcsolatba hozható valamelyik szervvel, így egy általánosnak mondott fájdalom az értők számára a meridián mentén található belső szerv bajára hívhatja fel a figyelmet.
Létezik még nyolc raktározó csatorna (páratlan vezeték), melyekre akkor van szükség, ha többlet csí jelentkezik a test valamely pontján. A többlet ide vándorol, és ha hiány van, innen meríthető. Ezért inkább tároló, mint vezető funkciót látnak el. Közülük kettővel foglalkozik kiemelten a kínai gyógyászat, a test elején középen futó befogadó vezetékkel, és a test hátoldalán középen futó kormányzó vezetékkel. E két vezeték alkotja a „kis égi kört”
• A meridiánok a test bizonyos helyein mélyebben, máshol a bőrfelszín közelében lelhetők. A bőrfelszín közelében pedig felkínálnak jó néhány csomópontot, melyek érintésével üzenet küldhető a test belső, bonyolult világába.
• Léteznek olyan meridiánok, melyek az izmokért (12 darab), idegekért (12 darab), a bőrért (12 darab), és a csontokért (12 darab) felelnek.
• A fennmaradó négy pedig különleges meridián.
A jól ismert energiapontok csak a 12 fővezeték mentén találhatók. A kínaiak által meghatározott belső szervekről annyit érdemes tudni, hogy nem egészen azonosak a nyugati felfogás által behatárolt szervekkel. Inkább kapcsolatrendszereket határoznak meg, mint konkrét szerveket.
A tüdő például kapcsolatban áll a vesével, valamint a bőrproblémákért is felelős. A máj összeköttetésben áll a szemmel. A belső világ összefüggéseit is a jin-jang kapcsolaton működteti. A szerveket, funkciójuk szerint jin, illetve jang jellegű csoportra osztja.
Jin szerv a tüdő, szív, lép, máj, vese. Ezek az élet alapvető feltételeit biztosító szervek, hisz kering bennük a vér, a nyirok, a csí, benne lakozik az értelem. Jang szerv a gyomor, az epehólyag, vékonybél, vastagbél, húgyhólyag.
Ezek pedig a fennmaradást, a test működését biztosítják. Befogadnak, felhasználnak és ürítenek. A jin szervek tömörek, a jang szervek barlangszerűek. A szervek párosával töltik be funkciójukat, azaz a jin-jang egyensúlyt.
Ez azt jelenti, hogy minden jin szervnek van jang párja: tüdő-vastagbél, gyomor-lép, szív-vékonybél, hólyag-vese, szívburok-hármas melegítő, epehólyag-máj. Az energia szabályos, kétórás ciklusokban halad át az egyes szerveken.
Amikor az egyikben telítődik, a vele ellentétes oldalon levő szervben energiahiány lép fel. A szervek működési szabályzatát a kínai szervóra tartalmazza. E szerint minden szervünk naponta egyszer eléri energiacsúcsát, a vele szemben levő szerv pedig éppen akkor éli át energiahiányos állapotát.
Például, amikor a szív energiája a csúcspontján van (11 és 13 óra között), akkor az epehólyag energiája éppen a minimumom van (23 és 1 óra közölt).
ENERGIACSÚCSOK:
3 és 5 óra között a tüdőben, 5 és 7 óra között a vastagbélben; 7 és 9 óra között a gyomorban, 9 és 11 között a lépben; 11 és 13 óra között a szívben, 13 és 15 óra között a vékonybélben; 15 és 17 óra között a hólyagban, 17 és 19 óra között a vesében; 19 és 21 óra között a szívburokban, 21 és 23 óra között a hármas melegítőn; 23 és 1 óra között az epehólyagban, 1 és 3 óra között a májban.
forrás:Berente Ági:Keleti gyógymódok kézikönyve
