Matthew Roberts, az Egyesült Államok haditengerészetének egykori tisztje pár évvel ezelőtt még nem igazán foglalkozott az UFO-kérdéssel, ám olyan események szemtanúja volt, melyek hatására maga is a téma elhivatott kutatójává vált.
Roberts 2015-ben, a USS Theodore Roosevelt repülőgép-hordozón szolgált, és szemtanúja volt a „Gimbal-UFO-eset”-ként elhíresült incidensnek, melynek során videót is készítettek az ismeretlen objektumról.
A felvétel vírusként terjedt a világhálón, éppúgy, mint két másik hasonló videó, melyek közül az egyik szintén a Theodore Roosevelt anyahajón készült, a másik pedig egy 2004-es felvétel, amin egy „Tic-tac alakú” UFO-t rögzítettek.
2019-ben az amerikai haditengerészet hivatalosan is megerősítette mindhárom videó hitelességét, ami világszerte fokozott érdeklődést váltott kis az UFO-jelenséggel kapcsolatban.
A Gimbal-incidens nagy hatással volt Robertsre, aki korábban nem igazán foglalkozott az UFO-kkal és földönkívüliekkel, a jelenségről is csak szóbeszédek formájában hallott katonatársaitól.
„Megnéztem a videót, de nem láttam semmi olyat azon a tárgyon, ami egy hagyományos repülőgépre emlékeztetne – se szárnyak, se farokrész, semmi ilyesmi nem volt rajta. Fogalmam sem volt, hogy ez a dolog hogyan tartja magát a levegőben.”
-meséli Roberts első reakcióját a felvétel láttán.
„Világos volt, hogy ez a „valami” nem a mi gépünk, de nem is más nemzeteké, így maradt a lehetőség, hogy egy „nem emberi technológia” áll a háttérben.
– vonta le logikus következtetéseit.
A Gimbal-eset után, Roberts csatlakozott a Tengerészeti Hírszerzési Hivatalhoz (ONI), ám egy év szolgálat után, 2020-ban távozott.
A következő években alaposan beleásta magát az UFO-témába, majd megírta „A beavatott” című könyvét, melyben a „nem emberi lényekkel” való személyes találkozásairól is beszámol.
Roberts elmondta, kezdetben gyakran voltak különös bemyomásai éjszakánként, melyek arra késztették, hogy felébredjen. Ilyenkor úgy érezte, mintha valami manipulálná a testét, és ismeretlen kezek nyúlnának felé. Ezt követően különféle alakok körvonalait kezdte érzékelni.
„Hetente többször is arra a különös érzésre ébredtem, hogy a testem „átcsúszik” az ágyon, ilyenkor tudtam, hogy elvisznek. Sokszor pedig arra riadtam, hogy „valaki” megragadja a karomat. Megpróbáltam a kezemet az arcomhoz emelni, de nem tudtam megmozdulni. Egy sötét, humanoid alak sziluettjét láttam, amely az ágyam mellett állt”.
Bár a Roberts által tapasztaltak nagyban hasonlítanak az alvásparalízis egyes tüneteire, a férfi meg van győződve róla, hogy élményei hátterében „idegen intelligencia” áll.
„Mikor megnéztem az eredeti UFO-felvételt, rögtön tudtam, hogy valami „rajtunk kívül álló” dolog tevékenykedik odakint, a szombámban megjelenő látogatók pedig egyértelműen bizonyították, hogy egy létező jelenségről van szó. De emellett is számos szonár- és radarfelvétel bizonyítja az idegenek ittlétét.”
Könyvének megjelenése után Matthew több interjút is adott, illetve különféle közösségi oldalakon is publikált.
„Nem hallucináltam és nem voltak téveszméim.” – írta élményeiről egy rövid Reddit-bejegyzésben.
„Ez egy nagyon komoly téma, melyről széleskörű vitát kell folytatnunk. Olyan horderejű kérdésről van szó, amely miatt korábbi karrieremet is feladtam.”
„Maradhattam volna a jól fizető állásomnál, de felismertem, hogy ez nem csupán néhány kiválasztottról szól, hanem mindannyiunkról. Az emberi életnek nincs olyan aspektusa, amelyet ne érintene valamilyen formában ez a jelenség”.
Roberts leírta azt is, hogyan néztek ki éjszakai látogatói:
„Láttam köztük nagyon magas, kék és fehér bőrű lényeket, utóbbiak úgy néztek ki, mint Jack Skellington (Tim Burton A rémálom karácsony előtt című filmjének szereplője), de gnómszerű figurákkal is találkoztam, illetve olyanokkal, akik valamiféle fehér fényt árasztottak magukból.”
Úgy véli, azért nem tudta telefonjával videóra venni őket, mert egy bizonyos „módosult tudatállapotba” helyezték, vagy épp akkor jelentek meg, amikor nem volt nála a készülék.
Roberts szerint lesznek akik hinni fognak neki, de – tárgyi bizonyítékok híján – azt is megérti, ha sokan szkeptikusan állnak történetéhez.
„Amikor megtapasztalod ezeket a lényeket, nagyban megváltozik a felfogásod, mert végre felismered, hogy ők azok, akiket a korai időkben úgy neveztünk „istenek”, „angyalok” vagy „démonok”.
„Az „idegenek” kifejezés nem is igazán találó velük kapcsolatban, mivel egy sokkal összetettebb dologról van szó. Szókincsünk ennek leírására azonban rendkívül korlátozott, így nagyon nehéz pontos szavakba önteni mindezt.”