Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

A meditáció hatása

img

A nyugati emberre nehezedő nyomások között a stressz a leggyakoribb. Ennek tünetei az idegesség, az ingerültség, az izomgörcsök és a túlfeszítettség. A szakemberek ezt tartják számos civilizációs betegség okának.

A stressz következménye, hogy a szervezet külvilágra adott reakciója nem kiegyensúlyozott. Ettől a szervezet fenntartó funkciói: az emésztés, a sejtépítés és -tisztulás, csökkentve működnek, az aktiváló és mobilizáló funkciók pedig erőteljesebbé válnak. A test harcra vagy menekülésre készül fel. Ennek bizonyos helyzetekben van értelme. A stressz-reakciók hatására az ember képtelen megtenni egy sor speciális ellenintézkedést, amivel a környezet ingereire megfelelően tudna reagálni, majd vissza tudna térni a harmonikus viselkedéshez.

A stressz akkor válik veszélyessé, ha túl gyakran lép fel, és nem tudunk megfelelően reagálni rá. A test ilyenkor hiába készül fel a harcra, mert nem harcolhat, mivel a társadalom a támadást és a menekülést egyaránt lehetetlen viselkedésnek tartja. Ha pl. egy üzleti megbeszélésen valaki gúnyolódik rajtam, akkor legtöbbször sem az nem használ, ha behúzok neki egyet, sem az, ha elmenekülök a helyszínről. Ellenkezőleg: úgy teszünk, mintha semmi sem történt volna, és feltűnés nélkül lenyeljük a dühünket, vagy a félelmünket.

Eközben stresszhormonok választódnak ki, szívünk gyorsabban ver, a vérnyomásunk megemelkedik – de nincs levezetési lehetőségünk. A stressz zárt körben kering bennünk, és egyre mélyebbre ássa magát. A szakértők még nem tudják egészen pontosan, mi történik ilyenkor. Vannak azonban olyan ismereteink, amelyek egyértelműen mutatják a kellemetlen következményeket:

A tartós stressz gyengíti az immunrendszert. A szervezet nem lesz képes legyőzni a kórokozókat.

A stressz megterheli a pszichét. A félelem és a düh mélyen megmarad bennünk, mivel nem talál kiutat.

A jól megszokott, régi stresszeink különösen végzetesek. Bár nem vagyunk a tudatában ennek a megterhelésnek, ez azonban még nem jelenti azt, hogy el is tűnt. Éber tudatunk nem ismeri fel, de tudatalattinkat aláássa, és ezzel megterheli egész személyiségünket.

A legtöbb ember kifejlesztett magának egy olyan eljárást, amivel a stresszt elintézi: lezárja tudatát a stressz által megterhelt területek elől, és nem engedi meg e határok átlépését. A tudattalan ezt úgy kezeli, mint a veszélyes hulladéktárolót. Ez egy darabig működik, de a lélek hulladéktároló képessége egyszer kimerül. A szemét kiömlik, a régi stresszokozók pusztítóan lépnek a tudatba, és szenvedésben vagy pszichoszomatikus zavarban nyilvánulnak meg.

Van egy másik hátránya is annak, hogy lelkünk mélyebb rétegeit elzárjuk a tudatunk elől: nem használjuk ki azt a lehetőséget, hogy profitáljunk azokból a kimeríthetetlen erőkből, amelyek éppen a tudaton túl vannak. Ezzel sekély lelki tartalmú, csökkent érzelmű lényekké válunk, és elveszítjük teremtő energiáinkat, s vele együtt kreativitásunkat. Ebben az elnyomott érzelmi állapotban az ember még képes működni, de csak addig, amíg el tudja fojtani mindazt, amit tehernek érez. Lelki és szellemi fejlődésre azonban már nem képes így. Személyes válság akkor válik ebből, amikor a lélek szeméttárolója már megtelt, és a feldolgozandó lelki tartalmak a tudatba áradnak.

Különböző módszerek léteznek az ilyen lelki blokkok feloldására, és a belső világ rendezésére. Sok más módszer mellett ez a célja a pszichoanalízisnek, az autogén tréningnek a bio-feedback eljárásnak és a progresszív relaxációnak.

A legegyszerűbb és legátfogóbb módszerek egyike a meditáció. A legújabb tudományos kutatások és az ősi tapasztalatok egybevágóan megerősítik a meditáció pozitív hatásait. Segítségével sikerül megnyugtatni és ellazítani a lelket és a testet. Ez nem a külső stressz elleni védekezés, hanem lehetőség arra, hogy leépítsük a tudatsíkok közötti akadályokat. A mély ellazulás állapotában feloldódnak a régi stresszek, és új bizalom születik meg. Ez a meditáció hatása.

A meditációs fázisok alatt, a tudat teljes vagy részleges kiüresítésével szellemünk kinyílik az új tapasztalatokra. A pszichoanalízissel és a stressz-mentesítő programokkal szemben a meditációban ítélkezés és cél nélkül indulunk el felfedező útra a lelkünkbe. Semmit sem akarunk elérni, hanem csak hagyni és elfogadni, ami történik. Lelkünk nagyra értékeli ezt a szabadságot. A meditáció alatt kényszerítés nélkül irányítja belső keresőnket a sötét területekre. Mivel pedig semmit sem akarunk elérni, mindent elérhetünk.

A pszichológusok kifejlesztettek egy modellt arra, hogy miként történik a stresszoldás és a tudat kitágulása a meditáció alatt. Mintha egy lifttel szállna alá tudatunk az eddig elzárt, mélyebb rétegekbe. Ott dolgozzuk fel és őrizzük meg a lelki anyagokat. Felfedezzük és elfogadjuk az olyan negatív érzelmeket, mint a félelem, a düh, a gyűlölet és az álmatlanság, s ezzel semlegesítjük őket. A pozitív érzések, mint a szeretet, a bizalom és az öröm, pedig növekednek. Az egyre mélyebb ellazulás és az érzések feldolgozásának állandó váltakozása nem egy meghatározott rendszer szerint működik, hanem önmagát szabályozza. Ezért meditáció alatt nem terhelhetjük túl magunkat. Alkalmazkodóan és rugalmasan dolgozunk a meditációban emberi lényünk egyik magján. E munka hatásai ezért különböző síkokon érzékelhetőek.

Testünk és lelkünk egészségesebb lesz, jobban megismerjük önmagunkat, és sikeresen kommunikálunk másokkal.

Aki el tudja fogadni magát, az könnyebben fogad el másokat is. Aki ismeri magát, az könnyebben tudja megvalósítani önmagát, mivel kevésbé van kitéve a külső manipulációknak. Lutz Schwäbisch és Martin Siems szerint ez a „legjobb garancia a totalitárius és embertelen politikai fejlődéssel szemben”. Könyvükben így magyarázzák: „A neurotikusság bármilyen csökkentése segít gátat állítani az embertelen társadalmak, politika és törvények elé.”

Alapos kutatásokat csak a transzcendentális meditációval (TM), a keresztény meditációval, a zennel és a jógával kapcsolatban végeztek. A legtöbb tudós azonban abból indul ki, hogy ezek a hatások jellemzőek magára a meditációra, tehát másfajta meditációknál is felléphetnek. Különösen a következőket szokták megemlíteni:

Rendszeres meditálás révén kialakul egy ellazult, nyugodt, békés alapérzés. Aki meditál, az nem érzi magát annyira zaklatottnak és űzöttnek. A környezeti ingerek kevésbé terhelik meg, és ritkán mutat stresszreakciókat. A nagyobb belső nyugalom miatt növekszik a reakció- és a koncentrációs képesség.

A meditáció segítségével jobban el tudjuk fogadni önmagunkat, jobban bízunk magunkban, tisztába jövünk identitásunkkal, és jobban meg tudjuk valósítani magunkat. Ennek eredménye a nagyobb függetlenség, önállóság, kockázatvállalás és tolerancia másokkal szemben.

A meditáció egyértelműen pozitívan befolyásolja és stabilizálja általános hangulatunkat. Kiegyensúlyozottnak érezzük magunkat, és derűs-oldott elégedettség alakul ki bennünk. Könnyebben felismerjük indulatainkat, és sikeresebben kezeljük őket.

Növekszik a testi és szellemi teljesítőképesség, az intelligencia pedig mérhetően magasabb lesz. Kivételes esetekben nagyobb kreativitást is megállapítottak.

Egyes kutatások szerint a meditáció növeli az emlékező- és tanulási képességet, könnyebben megy a számtani feladatok megoldása, növekszik a motorikus ügyesség és csökkennek a félelmek. Az orvosok rájöttek, hogy szakterületükön belül a meditáció csökkenti a vérnyomást, és megszünteti az elalvási zavarokat. A drogfüggőség drasztikusan csökkenthető meditációval. Az USA-ban tudományosan ellenőrzött vizsgálatot folytattak TM-tanulókkal, és megállapították, hogy a meditációs gyakorlatok javították, vagy teljesen megszüntették a következő tüneteket: gyomorfekély, asztma, epilepszia, sklerózis multiplex, allergiák, fejfájások, pattanások, túlsúly, feszültségek. Mivel közismert, hogy a gyakori stressz gyengíti az immunrendszert, nem csoda, hogy a meditáció stresszoldó hatása miatt csökkenti a fertőzések, a megfázás és az influenza esélyeit.

A meditáció sikerének feltétele, hogy ne akarjunk ilyen sikereket elérni. A meditációnak csak akkor lesz feszültségoldó és gyógyító hatása, ha kényszer és célkitűzés nélkül éljük meg. A testünk és a szellemünk jobban tudja, mint a hétköznapi tudatunk, hogy hol van szükségünk stresszoldásra, a félelmek feloldására és terápiára. Aki meditál, annak meg kell tanulnia eloldódni a mindennapi kényszerektől, amivel mindig valamilyen meghatározott célt akarunk elérni. A meditáció közben felmerülő minden gondolatot, érzést, értékítélet és kommentár nélkül fogadunk el – és nem analizáljuk, de nem is keresünk hozzá asszociációkat. Ez ugyanis csökkentené, sőt megszüntetné a meditáció sikerét.

A legtöbb kezdő meditálónak nehéz pozitívnak, és a személyiségéhez tartozónak tekintenie a kellemetlen tüneteket is. A meditáció az örömért van, nem pedig azért, hogy kínozzon. A régi stresszek feloldásakor időnként felléphetnek nyugtalanító jelenségek. Ilyenek: az izzadás, láz, izomrángás vagy reszketés. Ezek legtöbbször ártalmatlanok, és legjobb, ha nem csinálunk velük semmit, mivel azt mutatják meg, hogy hogyan épülnek le a testi feszültségek. Egy idő után a tünetek saját maguktól eltűnnek.

A fejfájás, a fáradtság és az az érzés, hogy vattába vagyunk csomagolva, szintén a régi fizikai és lelki salakok feloldódásának jelei. Nincs ok a nyugtalanságra, ha ilyen tünetek jelentkeznek a meditáció elején. Az idegesség, ingerlékenység és a bőrviszketés arra utal, hogy elnyomott agresszió szabadul fel. Előfordulhat, hogy a régi operáció helye fáj. Ez azt mutatja, hogy az a fájdalom, amit az operáció alatt az altatás miatt nem éreztünk, és a tudattalanba süllyedt, most tudatossá válik, és kioldódik. Az ilyen fájdalmak csak órákig, vagy néhány napig tartanak. Mivel a meditáció feloldja a félelmet, a szomorúságot, a magányt, a dühöt és az agressziót, ezek az érzések átmenetileg a tudatunkba emelkednek. Ez még nem ok az ijedtségre. Ha szembenézünk ezekkel az érzésekkel, akkor feloldhatjuk, az ellenállás csak megköti őket.

A felsorolt tünetek csak kivételesen fordulnak elő. Pozitívan értékelendők, mivel azt jelzik, hogy a stressz oldódik, és beléptünk tudatunk egy mélyebb síkjára. Aki nem tudja elfogadni tudattalanjának e tartalmait, az lemond arról a lehetőségről, hogy megtalálja és fejlessze önmagát.

Ritka esetekben azonban a negatív tünetek jelentkezésekor ajánlatos egy másik meditációs módszert választani. Minden módszer egyénileg és különbözően hat. Vannak, akik gyorsabban és hevesebben oldják fel a stresszt, mások lágyan, óvatosan végzik a lelki tisztítókúrát. Mindig a személyes választásunktól függ, hogy milyen utat választunk. A sok meditációs módszer közül egyik sem jobb, vagy rosszabb, mint a másik, de van, amelyik jobban illik a személyiségünkhöz.

A helyesen végzett meditáció sohasem veszélyes. Mindig harmonikusan igazodik a test és a lélek központi szükségleteihez. Kockázatossá csak akkor válik egy meditáció, ha egoista célokra használjuk. Aki a mindennapi élet feladatai elöl akar elfutni a meditációval, az könnyen elszakadhat a valóságtól. Aki hatalmi eszközként használja a meditációt, annak viselnie kell az ebből származó károkat is.

forrás: Margit Dahlke & Rüdiger Dahlke: Meditációs Kalauz

Hirdetés
This div height required for enabling the sticky sidebar