Hawaii, USA – A legenda úgy tartja, hogy a Mauna Kea, avagy „Fehér Hegy”, a Hawaii szigetét alkotó öt nagy vulkán egyike, a hóistennő, Poliahu otthona.
Ő az égisten, Kane leánya, aki olvadáskor hólével öntözi a gazdák földjeit, akik tisztelik, egyszersmind félnek Pelétől, a tűzistennőtől, aki a szomszédos Mauna Loa vulkánon él.
A fáma szerint ez a két istennő sok-sok évszázaddal ezelőtt összeveszett egy holuaverseny kapcsán. A holua egy hawaii sport, amelynek lényege, hogy jókora faszánokkal, nyaktörő sebességgel siklanak le füves hegyoldalakon.
Pele, arra törekedvén, hogy akadályozza Poliahu holuájának előrejutását, vulkáni lávafolyókat küldött a közeli Mauna Loán, avagy Hosszú Hegyen lévő otthonából. Hogy gátat vessen az izzó lávának, Poliahu keresztbe feküdt előtte a Mauna Kea csúcsát az év nagy részében borító jeges hótakarón.
A Mauna Kea nyugvó vulkán; a tudósok szerint több mint 4000 év telt el az utolsó kitörése óta. A gonosz Mauna Loa azonban mindmáig dohog, és időről időre ismétlődő kitörései aggódó pillantásokra késztetik a sziget fővárosának szerepét betöltő Hilo lakóit.
Ők még a levegőben szálló, rostszerű vulkáni hamut is elnevezték Pele hajának. Ahogy illik egy ilyen természetfeletti képzetekkel társított helyen, a Mauna Kea sok hawaii lakos számára zarándokhely: bejárják a hátborzongató salakkúpokkal teli tájat, hogy ráleljenek a manájára, vagyis az isteni erejére.
Odafent, a nagy magasságban a levegő igen ritka: a Mauna Kea gyakorlatilag a világ legmagasabb hegye, 10 000 méterrel emelkedik a Csendes-óceán feneke fölé, jóllehet a tengerszinthez viszonyítva csupán 4200 méter magas.
Az éjszaka sötétjében a Mauna Keáról olyan tisztán és lélegzetelállítóan látszanak a csillagok, hogy a látvány nemcsak az alkalmi csillagnézőket bűvöli el, de tömegével vonzza a csillagászokat is, akik a hegy holdbéli tájhoz hasonlatos oldalában elszórt apró, fehér obszervatóriumokat foglalják el.