Már egy pár másodpercig tartó alvással is betekintést nyerhetünk az alvás nyújtotta mágikus lehetőségekbe.
Ha valaki bóbiskolt már el autóvezetés közben, ismeri azt az ijedtséget, amelyet ébredéskor érzett. Sokan úgy hiszik, hogy az alvást követő éberség az ijedtségnek köszönhető, amelyet azért érzünk, mert elaludtunk az autópályán, amivel saját és mások életét is kockára tettük.
Annak, aki azonban egy ilyen helyzetben nem várja meg, hogy elbóbiskoljon, hanem félreáll egy parkolóba, kihúzza a slusszkulcsot, és álomra hajtja a fejét, hasonló élményben lesz része. A szeme azonnal lecsukódik, és a kulcs kicsúszik a kezéből. Néhány másodperc múlva pedig frissen ébred, és újra útnak indulhat.
Hogy a szervezet ilyenkor már pár másodperc alatt is energiával töltődik fel, egyértelműen az elalvás csodálatos pillanatának, a másik birodalomba való alámerülésnek köszönhető. Tudományosan még nem magyarázható ez a jelenség, csak annyit tudunk, hogy az elalvás nem fokozatosan, hanem hirtelen történik. Az egyik pillanatban még ébren vagyunk, a másikban pedig már alszunk.
Hogy a tudomány – ahogyan az angol alváskutató, Jim Horne fogalmazott – még mindig olyan „figyelemre méltóan szegényes” tudással rendelkezik az alvásról, az annak köszönhető, hogy az alvást az éjszakához és a valóság női pólusához rendelik. Még ha az alvás felbecsülhetetlen energiaforrást jelent is, a világnak ahhoz a részéhez tartozik, amelyet a tudomány eddig következetesen elhanyagolt.
Hogy milyen mérhetetlenül hatalmas lehetőségek rejlenek ebben a másik időszintben, másik térben – amely az egység időtlenségéhez közelít -, azt a spirituális hagyományok mellett a modern orvostudomány tapasztalatai is mutatják. Aki találkozott már balesetet szenvedett, majd az orvosok által újraélesztett – az élet és halál közti szférából visszatért – emberrel, könnyebben megértheti ezt a jelenséget.
A megszokott, Kronosz által meghatározott időn kívül töltött pillanatok teljes mértékben felborítják az egyén életét. Jankovich István építész például olyan sok energiát merített egy autóbalesetet követő halálközeli élményéből, hogy attól kezdve életének elsődleges értelmét abban látta, hogy másoknak is beszámoljon tapasztalatairól. Felhagyott a házak tervezésével, és mások álmainak elemzésével kezdett foglalkozni.
Gyakorlatilag valamennyi spirituális hagyomány ismer olyan történeteket, amelyek azokról az emberekről szólnak, akik pár pillanatra elérték a megvilágosodás állapotát, és akiknek a téren és időn kívül töltött rövid idő hatása miatt megváltozott, megújult az életfelfogásuk.
