Nem csupán a „jelentéktelen” összeesküvés elmélet-gyártók beszélnek nyíltan a világban működő rejtett hatalomról.
Benjamin Disraeli angol miniszterelnök még 1856-ban mondta a következőket a Képviselőházban:
„Hasztalan tagadni, hiszen lehetetlen elleplezni, hogy Európa nagy részét – Itália és Franciaország egészét és [az akkor több részre szakadt] Németország nagyobbik hányadát, nem is beszélve más országokról – ezen titkos társaságok hálózata borítja be.
És mik a céljaik? Ezt sem próbálják titkolni. Nem akarnak alkotmányos kormányokat, […] meg akarják változtatni a földbirtok viszonyokat, elüldözni a földek jelenlegi tulajdonosait, és megszüntetni a vallási intézményeket (egyházakat)”.
Woodrow Wilson amerikai elnök – aki meghitt viszonyban volt a konspirációs hatalommal – ezt írta:
„Az Egyesült Államok legnagyobb emberei – a kereskedelem és az ipar területén egyaránt félnek valakitől vagy valamitől. Tudják,hogy valahol van egy hatalom, amely oly szervezett, oly érzékeny, oly éber, oly összefonódó, oly tökéletes és mindent átható, hogy jobban teszik, ha csak suttogva beszélnek elítélően róla”.
Félix Frankfurter, az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának bírája arra világított rá egy alkalommal, hogy
„az igazi washingtoni irányítók láthatatlanok, és hatalmukat a színfalak mögül gyakorolják”.
Egy 1933. november 23-án kelt levelében a frissen megválasztott Franklin D. Roosevelt elnök írta Edward House ezredesnek, Woodrow Wilson elnök legfelsőbb tanácsadójának,hogy
„az igazság ez ügyben az, mint mindketten tudjuk, hogy már Andrew Jackson elnök ideje óta a kormány a nagy központok pénzügyi részlegének birtokában van”.
Roosevelt fia, Elliot a következőket jegyezte le:
„Világunkban csupán vagy egy tucat olyan szervezet van, amely ugyanolyan szigorúan irányítja különféle utakon futó sorsunkat, mint a rendesen megválasztott kormányok”
.Az elmúlt évek során sokan hívták fel a figyelmet Amerikában egy titkos kormányra. John F. Hylan volt New York-i polgármester így nyilatkozott 1922-ben:
„Köztársaságunkra leselkedő igazi veszély a láthatatlan kormány, amely óriási polipként fonja be nyálkás karjaival városunkat, államunkat és nemzetünket. […] Ennek a polipnak a feje: a Rockefeller-féle Standard Oil-érdekeltségek, és a hatalmas bankházaknak egy olyan kis csoportja, akiket általában nemzetközi bankárokként emlegetünk; [ők]gyakorlatilag saját önző érdekeiknek megfelelően irányítják az Egyesült Államok kormányát”.
L. Fletcher Prouty nyugalmazott ezredes 1955-től 1963-ig „Focal Point” összekötő tisztként működött a Pentagon (az amerikai hadügyminisztérium) és a CIA között.
Magas pozíciója jó rálátást biztosított számára: megfigyelhette a hírszerzést és a hadsereget irányító mechanizmusokat. 1973-ban Prouty azt írta, hogy
az Egyesült Államokat egy „Titkos Csapat”, egy„új vallási rend belső szentélye” irányítja, akik csak önmaguknak tartoznak felelősséggel.„E Csapat hatalma a kormányon belüli kiterjedt földalatti infrastruktúrájából,valamint a nagy ipari magáncégekhez, egymást kölcsönösen támogató alapítványokhoz és befektetői házakhoz, egyetemekhez és a hírközlő médiához (beleértve egyes külföldi és hazai kiadókat is) fűződő közvetlen kapcsolataiból ered. […] A Csapat minden igazi tagja a hatalom középpontjában marad: akár hivatalban, a működő kormány alatt, akár hivatalviselés nélkül, a valódi kemény mag tagjaként. Egyszerűen körforgás-szerűen váltogatják a helyüket a hivatali posztok,az üzleti világ, valamint a tudományos élet kellemes menedéke között”.
