Nem könnyű feladat megmagyarázni a kvantumfizikát, de szemléltetésül jöjjön most néhány példa olyan kísérletekből, melyeket az Egyesült Államok Minisztériuma végzett.
1998-ban sejtmintákat vettek egy kísérleti alany szájpadlásáról, majd azokat egy kémcsőbe helyezték. A kémcsövet ezután egy hazugságvizsgálóra kötötték. A kísérleti személyt is rákapcsolták a poligráfra, de az épületnek egy sokkal távolabbi pontján.
A tesztalannyal különböző tévéműsorokat nézettek. Ezek között volt békés, pihentető hatású és erőszakos, stimuláló tartalmú műsor is.
A kutatók megfigyelték, hogy a kémcsőben vizsgált sejtek ugyanabban a pillanatban, ugyanazt a sejtaktivitást produkálták, mint a személy!
Mikor a nyugtató hatású műsorokat nézte az alany, mind ő, mind az elkülönített sejtek fiziológiai válasza lenyugodott. De ugyanígy amikor a stimuláló műsorra váltottak, az egyén és a távolabb lévő sejtjei is felélénkültek.
Ezután – hogy kicsit tovább fokozzuk az izgalmakat – az egyén sejtjeinek elkülönítését tovább folytatták, egyre távolabb és távolabb helyezték azt a kísérleti személytől, míg végül már 80 kilométerre (!) kerültek eredeti tulajdonosától. S bár 5 nap eltelt azóta, hogy a sejteket levették az illető szájpadlásáról,
de ennek ellenére is minden adott pillanatban ugyanazt az aktivitást mutatták!
A következő kísérletet – mely az előbbihez nagyon hasonló eredménnyel zárult – két személyen végezték, nem pedig egy személy saját sejtjeivel. (Einstein-Podolsky-Rosen kísérlet)
A fordulópontot jelentő tanulmány során a két alanynak (akik nem tudtak semmit a másikról) adtak néhány percet, hogy felszínesen megismerjék egymást, majd 15 méter távolságra, egy-egy Faraday-kalitkába (elektromágneses ketrec) tették őket. A Faraday-kalitkát arra tervezték, hogy meggátolja a rádióhullámok és egyéb jelek ki- és bejutását.
Például belerakhatunk egy frekvenciamodulált (FM) hullámon sugárzó antennát, és 15 méter távolságban nem tudnánk a rádiót erre a frekvenciára hangolni, sem venni ezt a hullámhosszt, mivel a Faraday-kalitka blokkolja ezeket a frekvenciákat. Röviden a Faraday-kalitka blokkolja a normál energiát, de engedi áramlani a kvantumenergiát.
A Faraday-kalitkában mindkét személyt rákapcsolták egy elektro-encefalográfra (EEG), ami az idegi aktivitást figyeli.
Belevilágítottak zseblámpával az egyik tesztalany szemébe, viszont a másikéba nem.
Mikor valakinek így belevilágítanak a szemébe, az a pupillák látható összehúzódását eredményezi, illetve mérhető idegi aktivitást mutat.
Abban a pillanatban, mikor ez megtörtént, mindkét alany idegi aktivitása ugyanazt az EEG-aktivitást és pupilla-összehúzódást mutatta!
Ezt követően változtattak a kísérleten, és az első kísérlethez hasonlóan itt is növelték az egymás közötti távolságot, de az eredmény mindig ugyanaz volt.
