Interjú Stanton Friedman amerikai atomfizikussal, a világ egyik legfelkészültebb UFO-kutatójával.
A kitűnő szakember szerint legalább öt olyan okot lehet felsorolni, ami miatt az Egyesült Államok kormányzata megpróbál minden olyan információt eltitkolni a nagyközönség elől, amelyek a földönkívüliekre és a repülő csészealjakra vonatkoznak.
Mikor és minek hatására kezdett el érdeklődni az UFO-kutatás iránt?
Az egész 1959 körül kezdődött. Puszta kíváncsiságból olvastam el Edward Ruppelt egyik könyvét. Ruppelt a légierőnél szolgált kapitányi rangban, és oroszlánrészt vállalt a Kék Könyv elkészítésében. A beszámolója teljesen lenyűgözött, és nemsokára már 15 másik, UFO-témában íródott könyv volt a birtokomban.
Innen persze egyenes át vezetett a kutatómunka megkezdéséhez, a többi pedig — meglehetősen nagyképűen szólva — már történelem…
Milyen következtetéseket vont le az évek során?
Meggyőző bizonyítékok szólnak amellett, hogy bolygónkat meghatározatlan ideje intelligens, idegen lények látogatják, akik technológiai fejlettség szempontjából magasan felettünk állnak. Az egész UFO-ügy fokozatosan egyfajta kozmikus Watergate jellegét kezdte ölteni.
Néhányan a legfelsőbb körökből már 1947 júliusa óta tudnak a csészealjak létezéséről és azok foldönkívüli eredetéről, de ezt a világ minden kincséért sem vallanák be…
Az előbb a roswelli incidensre utalt, amelynek körülményeit ön is behatóan vizsgálta…
1978-ban kapcsolódtam be a kutatásba, miután hosszan elbeszélgettem az egyik kulcsfontosságú tanúval. Az elkövetkezendő évek során több mint 200, az ügyben valamiképp érintett emberrel készítettem interjút, köztük 30 olyan személlyel, akik közvetlenül a járművek és a holttestek felfedezésében, elszállításában, vagy éppen magában az ügy eltussolásában vettek részt.
Ön az egyik legjelesebb képviselője azon elméletnek, miszerint a roswelli UFO-katasztrófa során nem egy csészealj zuhant le, hanem két idegen űrjármú ütközött össze. Mennyire érzi hitelesnek a tanúkat?
A legtöbbjük valóban az igazat mondja, de sajnos szép számmal akadnak csalók is. Ott van például Frankie Rowe, az a hölgy, aki csodálatos sírógörcsöket produkált az egyik, Roswellről készített dokumentumfilmben… Frankie azt állította, hogy az apját — aki tűzoltóként dolgozott akkor — hívták ki a sivatagba, hogy eloltsa a járművek összeütközése következtében keletkezett tüzet. Később persze kiderült, hogy Miss Rowe minden szava hazugság, és a történetével csupán egy kis hírnevet és pénzt szeretett volna szerezni!…
A tanúk beszámolóin kívül van-e még valami, amire támaszkodhatunk?
Természetesen. A kormány már akkor is alapos takarító-munkát végzett, de minden nyomot azért nekik sem sikerült eltüntetni… Először is ott vannak azok az 1947. július 8-án a helyi sajtóban és az ország számos napilapjában megjelentetett cikkek, amelyek az UFO-k ütközéséről szólnak. És persze ne feledkezzünk meg a titkos FBI-aktákról sem, amelyek néha bizonyos úton-módon hozzáférhetővé válnak a kitartó és jó kapcsolatokkal rendelkező kutatók számára…
Mi a véleménye az ufológiáról, melyet sokan tudománynak tartanak, az olyan személyek munkásságának köszönhetően, mint például Ön?
Hát… Tudja, nem számít túl nagy bóknak, ha az embert csak úgy leufológusozzák… E becses cím olyasvalakit feltételez, aki az ufológia tudományával foglalkozik. Az ufológia azonban korántsem tudomány. Minden műkedvelő, kezében mappával szaladgáló égbambuló, aki az idők során elolvasott két, a témába vágó művet, már képzett kutatónak hiszi magát. Ezek a fickók rengeteget ártanak a komoly munkát végző, az UFO-ügyhöz valóban tudományos alapon közelítő kutatóknak légből kapott állításaikkal. Az örökké szkeptikus média az ő hülyeségükön élcelődve egy vállrándítással elintézi a megcáfolhatatlan bizonyítékokkal előálló, becsületes tudósokat és lelkes amatőröket is!
Egyes körökben a repülő csészealjak léte vagy nemléte még ma is parázs viták alapját képezi…
Véleményem szerint manapság már csak néhány megrögzött szkeptikus vallja azt a nézetet, miszerint UFO-k valójában nem is léteznek. Az érvelésük nagyon meggyőzően hangozhat a gyakorlatlan fül számára, de a tények szigorú elemzése után magabiztos állításaik építménye kártyavárként omlik össze. Öt nagy formátumú, abszolút tudományos alapokon nyugvó tanulmány, kitűnő tudósok által jegyzett, neves szakmai lapokban publikált írások százai, és tíz komolyan kidolgozott doktori disszertáció szól az UFO-ügy nagyon is valóságos volta mellett. Ez a nagy irathalom hatalmas információs bázist képez, amiről a nagyközönségnek — főképp a szkeptikusoknak — sajnos szinte a leghalványabb fogalma sincs. Az előadásaimon részletesen ismertetem az elsőként említett öt tudományos munkában foglaltakat, majd felteszem a szokásos kérdést: Van valaki a teremben aki olvasta e könyvek valamelyikét? A jelenlevőknek jó, ha két százaléka hallott már valamelyik könyvről, de olvasni már ők sem olvasták! Legnagyobb bánatomra ez az arány érvényes nem csupán a szkeptikusok, hanem a téma iránt őszintén érdeklődők esetében is.
Önnek számos olyan, az amerikai kormány és a különféle titkosszolgálatok berkeiből származó bennfentessel volt lehetősége eszmét cserélni, akiknek szinte senki más nem tudott azelőtt a közelébe férkőzni. Hogyan reagáltak ezek a személyek az ön kérdéseire?
Az igazat megvallva sehogy… Ezeknél a fickóknál minden fordítva működik. A kutató egyetlen kérdésére sem válaszolnak, de őt magát viszont alaposan kikérdezik: Mit tudott meg, milyen következtetésekre jutott, mennyire értesült ebben és ebben az ügyben… Közben nagy bölcsen bólogatnak, majd biztosítják az embert arról, hogy jó úton halad, csak így tovább… Két alkalommal, 1968-ban és 1978-ban tartottam előadást a legelitebb köröknek Los Alamosban. Végighallgattak, illedelmesen gratuláltak majd abban a megnyugtató tudatban, hogy még mindig kevesebbet tudok náluk, elégedetten távoztak. Aki azt hiszi, hogy a világ legtitkosabb akcióit koordináló vezető személyiségek szinte perverz vágyat éreznek arra, hogy egy kíváncsi UFO-kutatónak kiöntsék a lelküket, az bizony hiú ábrándokat kerget…
Ön szerint hátrányt vagy előnyt jelent-e egy UFO-kutató számára, ha jómaga is a tudóstársadalomhoz tartozik?
Mindkettőt. Amíg a kormánynak dolgoztam, szinte minden munkámat titkosították. Nem adhattam ki a könyveimet olyan formában, ahogy szerettem volna, mert bármit vetettem papírra, rögtön cenzúrázták. Ebből a szempontból hátrányt jelentett tudósnak lenni. Másfelől viszont, mivel magam is titkos anyagokat olvastam és fogalmaztam, rengeteg fontos információt sikerült elraktároznom az agyamban, amelyek később, mikor már újra a magam ura lettem, nagyon jól jöttek. A titkosított munkával töltött évek során számos olyan anyaghoz, és dokumentumhoz férhettem hozzá, amit addig rajtam kívül egyetlen civil UFO-kutató sem láthatott, valamint tökéletesen elsajátítottam a valódi TOP SECRET dokumentumok felismerésének képességét. Így ma már a nyerészkedő, alaptalan állításaik alátámasztására gyenge hamisítványokat fabrikáló ufológusok réme vagyok…
Néhány éve jelent meg az a könyve, melyben a Majestic 12 néven ismertté vált csoport létezését igazoló dokumentumokat elemzi…
Egyértelmű bizonyítékok szólnak amellett, hogy Truman elnök egy szupertitkos csoportot hozott létre a tudóstársadalom, a hadsereg és a hírszerzés legjelesebb képviselőinek részvételével, amely azt a feladatot kapta, hogy minden lehetségest tudjon meg a földönkívüliekről és járműveikről. 12 évig gyűjtöttem anyagot ehhez a könyvhöz, 15 kormányarchívum teljes tartalmán rágtam át magam. Rengeteg olyan apró bizonyítékra bukkantam, amelyet rajtam kívül senki sem ismerhet a civil szférából. Ezek segítségével azóta több, hamis Majestic 12-dokumentumot valódiként feltüntető kollégát sikerült lelepleznem. Sajnos az ufológusok saját műfajuk legnagyobb ellenségei, gátlástalan ferdítéseikkel teljesen tönkretették a téma hírnevét.
Ön szerint mi az oka annak, hogy az amerikai kormány szinte semmilyen, az UFO-kkal kapcsolatos információt nem hoz nyilvánosságra?
Úgy gondolom, ennek több oka is van. Először is meg szeretnék tudni a repülő csészealjak működési elvét, mivel ezek a járművek kitűnő harci eszközül szolgálnának. Mi történik viszont akkor, ha az ellenség előbb jön rá a titok nyitjára, mint Ők?
Másodszor: napjaink ifjú generációja sokkal lelkesebb UFO-ügyekben, mint az előzőek voltak, és minden nyilvánosságra hozott információ után újabbat és újabbat követelnének, amitől a kormány felettébb kínos helyzetbe kerülne.
Harmadszor: annak felismerése, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban, állampolgárokból rögtön a Föld nevű bolygó polgáraivá változtatna bennünket, és ezt ugye egyetlen állam sem nézné jó szemmel.
Negyedszer: a vallásos fundamentalisták — különösen a keresztények — nem győzik hangoztatni, hogy az ember a teremtés koronája, az idegenek pedig csupán az ördög cimborái. Ezek az emberek jelentős hatalommal rendelkeznek és ezt semmi kedvük elveszíteni. Az idegenek létezésének bizonyítéka azonban egy pillanat alatt döntené romba minden ortodox vallás építményét.
Ötödször: az idegenek megjelenése bizonytalanságot szülne, amely végül gazdasági és szellemi válságba, sőt végül talán a két civilizáció közti háborúba is torkollna…
Kifejtené ezt bővebben?
Még ha sikerül is az embereket meggyőzni arról, hogy az idegenek nem ellenséges szándékkal érkeztek, tehát nem azért jöttek ide, hogy „lemészároljanak vagy megegyenek minket”, még akkor is maradna jó pár, egyébként általában racionálisan gondolkodó ember, aki a következőképp vélekedne a dologról: Nos, itt vannak ezek a hívatlan vendégek, akik technikailag és szellemileg is magasan felettünk állnak. Olyasmikre képesek, amire mi soha sem, az eszközeik jóval fejlettebbek az általunk birtokoltaknál, következésképp ezentúl ők fogják irányítani a gazdasági és az üzleti életet… És mintha még mindez nem volna elég, magasabb szellemi szintjük miatt úgy fogják érezni, hogy minden joguk megvan hozzá, hogy uralkodjanak felettünk… Na azt már nem! ! ! Ha ezek az emberek még kellő szónoki tehetséggel és erős politikusi ambíciókkal is bírnak, nem lesz semmi, ami megállíthatná egy háború kitörését…
Mr. Friedman, jogos aggodalmai ellenére kellőképpen felkészültnek tartja-e a közvéleményt arra, hogy megtudja az igazságot UFO-ügyben, vagy sem?
Mindenképpen felkészültnek tartom. Természetesen nem mindegy, hogy milyen formában tálalja a kormány a mondandóját. Nem szabad elkövetniük olyan hibákat, mint például a holdra szállásnál. Az évek során napvilágra került ellentmondások hatására az USA lakosságának több mint 5%-a nem hiszi el, hogy valaha is jártunk volna a Holdon.
Nem szabad titkolózni, részletekben és cenzúrázva közölni a tényeket, különben az egész ügy hitelét veszti. Így az utolsó reménysugara is elenyészik annak, hogy valaha is megtudjuk a teljes igazságot az emberi történelem legnagyobb sztorijával kapcsolatban!
