Ki ne ismerné a pánikot és a félelmet, mellyel vagy szembenézünk vagy mélyen elássuk? Ha elnyomjuk, bármikor felszínre törhet, ha megszabadulunk tőle olyan, mint egy lelki földrengés.
Christopher Hansard, A boldog élet tibeti művészete című könyvében megkísérli feltérképezni a félelem természetét, okait. Leküzdésére az 1700 éves Bön rítusokon alapuló, mindenki által elsajátítható gyakorlatokat ajánlja.
Az ősi tibeti spirituális és vallási tannak, a Bönnek a tanítói és gyakorlói azt vallják, hogy az irányított gondolkodás elsajátításával átformálhatjuk életünket, mind szellemileg, mind érzelmileg gazdagodhatunk, harmóniában élhetünk önmagunkkal és a világgal.
Gondolati energiánk természetének megértése a kulcs a félelem leküzdéséhez. Hansard szerint közülünk bárki képes félelem nélkül élni, mert a békesség mindannyiunkban benne rejlik, csak elő kell hívni azt. A békességgel a bennünk dúló káosz lecsendesül, megtaláljuk a belső egyensúlyt.
“A félelem célja és rendeltetése, hogy segítsen megmutatni a nyugalomhoz vezető ösvényt. Ha akarjuk, a félelem vezetőnk és szövetségesünk lehet a tanulásnak azon az útján, melynek végén a békét, nyugodt életet élvezhetjük.”
Szeretet (részlet a könyvből)
Szeretni és szeretve lenni egyet jelent a békesség megtapasztalásával és a félelem hiányával. A szeretet azért jön el hozzánk, hogy egyesítsen az élettel és annak minden lehetőségével, a lét új formájához elvezetve.
Mikor szeretünk valakit, ez együtt jár a két különböző energiarendszer találkozásával, amelyek azonban vonzzák egymást. Mikor megérkezik a szeretet, mindkettő átalakul.
Ha igazán szeretünk, ízelítőt kapunk a teljes boldogságból és a megvilágosodásból. Mikor szeretünk, a másik személy boldogsága elengedhetetlen a sajátunkéhoz. A szeretet megmutatja az adásnak a bátorságát, anélkül, hogy viszonzást várnánk. Adunk, mert megtehetjük.
Ehhez bátorság kell, mert a legtöbben nem szeretünk hasra esni, ostobának látszani, vagy kiszolgáltatottnak lenni. Mégis az, hogy keresztülmegyünk a szeretet folyamatán, és a szívünk szavát követjük, a kezdete annak, hogy igazán emberré váljunk.
A szeretet az emberiség legmagasabb rendű, legvégső kifejeződése, és az az ösvény, amelyre az összes többi ösvény vezet.
Halál
A halál ismerősebb, mint az élet, mivel mindenki meghal, viszont nem mindenki igényli az életet. Minthogy sokan úgy élnek, mintha halottak lennének, félelemmel telnek meg, és nehéz megtapasztalniuk a békességet.
Ne félj a haláltól, hanem félj inkább a közömbös vagy félelemmel teli élettől!
A halál bizonyosság minden e világra született számára, tehát mi értelme lenne félni és aggódni? Mikor szembesülsz a halállal, adj hálát a születés és halál állandó körforgásáért és a bölcsességéért, a szeretetért és a békességért, amely belőle származik.
Az a személy, aki nem éli át naponta az élet nagy ajándékát, azzal van elfoglalva, hogy minden nap belehaljon a megszokás és a félelem fojtogatásába.
Legyél nyitott az emberekre. Öleld át mindegyiküket. Pontosan azért, mert az életük nagyon hamar véget ér. Egyikünk sem fejezheti be az életét, ha valami dolgát nem intézte el. Ezek lehetnek a tudat, a szív, vagy a munka dolgai, amelyek úgy vonzzák a félelmet, mint ahogy a kutyát hívjuk füttyentéssel.
A befejezetlen dolgaink minket is befejezetlenné tesznek, így a lelkünk nem bontakozik ki, és csak részben él. Fordíts hát időt arra, hogy befejezd, amit elkezdtél, és legyél nyílt, becsületes és tiszta minden emberrel, akivel csak lehet. Amikor ezt megteszed, a félelem eltűnik, és a békesség az emberek közötti tisztelet és igazság nyelvévé válik.
forrás: astronet.hu / Christopher Hansard: A boldog élet tibeti művészete Trivium kiadó
A szerző megjelent kötetei: A tibeti élet művészete A pozitív gondolkodás tibeti művészete
