A „Dino Kraspedon” egy brazíliai tudományos szerző álneve, aki érthető okokból névtelen akart maradni.

„Kapcsolatom a repülő csészealjakkal” ( My contact with flying saucers ) c. könyve, amely egyedül az angol kiadásában 4 kiadást ért meg és egy kézikönyv-változatot, a kontakta-irodalom legintelligensebb és tudományosan legmesszebb menő könyveinek egyike.

Dino Kraspedon kapcsolatai 1952 novemberében kezdődtek, ugyanabban a hónapban, mint George Adamski kapcsolatai. „Egy barátommal Sao Paulo államban autóztunk”, kezdte Kraspedon. „A Paranából jövő úton elértük az Angatuba hegyhátot, amikor láttunk 5 repülő csészealjat, amelyek mozdulatlanul függtek a levegőben.

Az egy esős nap volt, rossz látási viszonyokkal. A következő három napon újra és újra visszajöttünk ide abban a reményben, hogy viszontláthatjuk őket. A harmadik nap éjszakáján aztán végül leszállt egy csészealj, és lehetőséget kaptunk, hogy felmenjünk a fedélzetre és találkozzunk a személyzettel.

Egy óráig voltunk a fedélzeten, ahol kérésünkre megmutatták és elmagyarázták nekünk a különböző műszerek működését. A pilóta volt olyan kedves és megválaszolta az összes kérdésünket. Látogatásunk végén ez a lenyűgöző személyiség megígérte nekünk, hogy amint csak lehetséges, újra találkozni fognak velünk.”

1953 áprilisában egy vasárnap reggel csengettek Kraspedon házának ajtaján. Az ajtó előtt az űrhajó pilótája állt, és barátságosan köszöntötte az elhűlt brazilt. A földönkívüli magas képzettségről tett tanúbizonyságot, tudott idézni neki görögül és latinul a Bibliából és nemcsak hogy folyékonyan beszélte a portugál nyelvet (ami Brazília hivatalos nyelve), hanem jól beszélt angolul is, jól lehet egy kis akcentussal.

Elmondta Kraspedonnak, hogy a Ganimédeszről származik, a Jupiter egyik holdjáról:

( megjegyzés : a Ganimédesz nem csak a legnagyobb Jupiter-hold, de a Naprendszerünk legnagyobb holdja is )

Magas ember volt, 1,80 fölötti. Egy kiadós és termékeny beszélgetés után megígérte, hogy majd visszajön. 1953 és 1959 között különböző találkozásokra került vele sor, kettő egy köztéren Sao Paulo szívében, egy utolsó pedig a Sao Paulo-i Roosevelt-pályaudvaron. A téren történt beszélgetéseknél jelen volt egy fizika és egy matematika professzor is, akiket Kraspedon hívott meg ezekre a találkozásokra.

„Meg vagyok lepődve, hogy a Föld tudósai továbbra is bíznak hibás tudományukban az összes tévedésük ellenére, amelyeket mindezideáig nem tudtak kiigazítani, és hogy ehelyett megtagadják a legmagasabb tudományt, ami maga az Isten. Ők olyanok, mint a világító férgek, akik annyira büszkék a saját fényükre, hogy így kiáltoznak egymáshoz: ’A nap nincs is; a farkamban lévő fény az egyetlen fény, ami létezik’”, magyarázta az űrhajó-pilóta.

Szerinte a mi tudósaink egyik legnagyobb illúziója annak feltételezése, hogy a gravitáció egy önálló erő. Mert valójában a gravitáció „különböző jelenségeknek a kombinációja, amelynél a légkör sűrűségének döntő szerepe van. A gravitáció lényegileg a mágnesesség vertikális összetevője. Az, amit a ti tudományotok gravitációnak nevez, a testek sűrűségei közti különbség kérdése. Például: a szivarod füstje nehezebb, mint az azt körülvevő levegő. Mégis felszáll, mert meleg. Azt mondhatjuk tehát, hogy a sűrűségbeli különbséget kiegyenlíti a füst hőmérséklete. Ennél tehát két tényező befolyásolja a jelenséget: a sűrűség és a hőmérséklet.”A gravitáció tehát a sűrűség, a hőmérséklet, az atmoszférikus nyomás és a mágnesség vertikális komponensének kombinációja.

Szerinte a „repülő csészealjakat” nem a gravitáció megszüntetése hajtja meg, hanem a légköri nyomás használata. „Ez adja meg itt a szükséges hajtóerőt. Ha a csészealj alatt megtartjuk a nyomást, és egy dekompressziót idézünk elő a felső oldalon, akkor a hajó hatalmas sebességgel felfelé mozdul el.”

„Egyszerűen vákuumot hozunk létre abban az irányban, amerre utazni akarunk.

Ha az egyik oldalon alacsony a nyomás, a másik oldal mindig a teljes atmoszférikus nyomásnak van kitéve. Minden tárgyat, bármi is legyen az, csak akkor lehet elmozdítani, ha egy különbséget hozunk létre az energia-potenciálok között.” Azzal, hogy szabályozzuk a vákuumot a menetiránynak megfelelően, a csészealj képes bármilyen elgondolható sebességgel mozogni anélkül, hogy súrlódást okozna. Ráadásul a sebességet nagyon könnyű manőverezni, mert a vákuumot bármely irányba át lehet helyezni. Az a légköri nyomás, aminek egy 22 méter átmérőjű csészealj ki van téve, több, mint 3000 tonna; egy 70 méter átmérőjű csészealj esetén kb. 30.000 tonna. Ez a titka az ő egyrészt szelíd, másrészt hihetetlenül erős erőforrásuknak. Attól függően, hogy hova helyezik a vákuumot, a légkör hatalmas erővel „nyomja” arra az űrhajót, anélkül, hogy bármiféle mesterséges hajtóanyagra szükség lenne.

A Kraspedonnal történt kapcsolatfelvételének az oka mindenesetre, így mondta az ufó-pilóta, egy az emberiséghez intézendő figyelmeztetés. Először is le kellene állítanunk az atomenergia katonai alkalmazását, mert „agresszív gyűlölet atomenergiával párosulva el fogja pusztítani a Földet.” A Föld „futóbolondok” kezében van, belsőleg kiegyensúlyozatlan emberek kezében, akik a gonoszságot testesítik meg és akik háborús játszadozásaikkal képesek lennének megsemmisíteni a Földet. Figyelmeztetett minket ( már 1953-ban! – Hesemann megjegyzése ) arra, hogy milyen hatással vannak az atom- és hidrogénbomba kísérletek a Föld légkörére.

„Ezek meg fogják változtatni a földi légkör védő övezeteit. Csakhogy ezektől függ a Föld stabilitása. Bizonyos légrétegek többé nem fogják megszűrni a Nap fényét … holott ezek védenek benneteket a napsugarak káros hatásaitól. Ezek a védő övezetek (mint pl. az ózonréteg – megj. Hesemann ) nemcsak a kozmikus radioaktivitást szűrik ki, hanem tartják is a Földet a világűrben.” Mindenesetre a „jókat” kimenthetik az űrhajók, ha ez Isten akarata, ha katasztrófára kerülne sor, mondta az űrhajó-pilóta.

„Ha hagyjuk a földi embert tovább foglalatoskodni az atomerővel, akkor a vég be fog következni. Valaki a sok milliárd ember közül, mindegy hogy ki, egyszer csak meg fogja nyomni a gombot és a végéhez viszi egy emberiségnek a történetét, amelyik inkább azt választotta, hogy meghal, ahelyett, hogy boldogan élne Isten törvényei szerint.” Szerinte a földi emberiség Midas király ellentéte, aki mindent arannyá változtatott, amihez csak hozzáért. Az emberiség viszont minden Isten által neki ajándékozott aranyat szennyé alakítja, ami beteríti a Földet.

Azonban nem az anyagi haladás a varázsige, ami vizet fakaszt a sziklából. Semmi világi tulajdon, semmi tudomány nem képes az embert boldoggá tenni. Az állatoknak egyik sincs, mégis boldogok, úgy, ahogy Isten megteremtette őket. „Az igazi emberi boldogság annak az értése, hogy Isten akarata az, hogy az embernek arany a sorsa, ha meghajol a Teremtés törvényei előtt és gyakorolja a felebaráti szeretetet.Ugyan mi haszna van bármely tulajdonnak vagy tudásnak, a természet erői fölötti bármely hatalomnak, ha az ember nem ura a saját szívének. Sok tudós helyezte már magát a világ fölé, érezte úgy arroganciájában, hogy a többi ember fölött áll. Mégis meghaltak, elméleteiket pedig megdöntötték. És ma már csak úgy emlékeznek az emberek rájuk, hogy olyanok voltak, akik azt gondolták, hogy mindent tudnak, miközben saját magukat sem ismerték.”

A második veszély, amire figyelmeztetni akart minket, egy második Napnak az előttünk álló belépése a mi naprendszerünkbe, ami egy kettős naprendszerhez vezetne.

 

Az új napot állítólag a Rák csillagképben fedezik fel, ahogy felénk halad. Ennek a mi naprendszerünkbe való belépése megváltoztatná az összes bolygó pályáját. Az új napot az „igazságosság napjának” is neveznék. Nagy változásokat idézne elő a Földön, és mindazok meghalnának, akik nem mást érdemeltek ki maguknak. De egy kis csoport túlélné a változást, azok, akik követték Isten törvényeit, és egy új társadalmat építenének fel, a béke, az igazságosság és a felebaráti szeretet korszakát.  Ezen új Napnak a belépését földönkívüliek elektromágneses impulzusokkal megakadályozhatnák, de hogy ezt megteszik-e, az Isten akaratától függ. Ha a földi emberek felülvizsgálnák az életüket és megreformálnák azt, a Teremtő együtt érezne velük és feltartóztathatná az „igazságosság Napját”. „Jónak lenni nem nehéz; elég, ha nem tesz valaki gonoszságokat. Kerüljétek el a háborúkat, mert azzal saját kezetekkel vethettek véget a bolygótoknak, a természeti erők behatása nélkül.”

„Lelki boldogulásotokat ne a tudományban keressétek. Mert ha azáltal spirituális haladást lennétek képesek elérni a helytelen irányban, már régen a pokolban lennétek. Tudományos tudás birtoklásának nincs jelentősége.”

Hesemann 1998-as megjegyzése:

Egy 1996 decemberében a brazíliai Ubarabában tartott összejövetelen az időközben 92 éves Kraspedon elárulta nekem, hogy még mindig kapcsolatban áll a földönkívüliekkel. Ugyan néhány évvel azelőtt gutaütést kapott, és teljesen le volt bénulva, amire az orvosok azt mondták, hogy már nem fog megváltozni. Nem számoltak azonban Kraspedon földönkívüli barátaival, akik őt teljesen meggyógyították, így Dino még ma is mindenkit elcsodálkoztat majdhogynem fiatalos frissességével. A felesége is tanúja volt a kapcsolatainak. 1996 elején egyszer éjszaka felébredt, amikor egy „tökéletesen kinéző, sugárzó overallba öltözött fiatal férfi” jelent meg a hálószobában. Először szörnyen megijedt az asszony, aztán visszaemlékezett arra, hogy Dino pont ilyennek írta le a földönkívülieket. Aztán egy pillanattal később szavakat hallott a fejében: „Alszik a férje, nem akarjuk zavarni. Mondd meg neki, hogy majd újra eljövünk…”

forrás:www.spiritufo.ditro.hu  / Részlet Michael Hesemann UFO-kontakták c. könyvéből

fordította: Borosnyay Gábor