Az elmúlt héten a diákjaim egy csoportja tartott prezentációt Ken Wilberről, a spirituális filozófusról. Előadásuk egy videó részletet is magában foglalt, melyben Wilber megjegyezte:
„A legjobb módszer a világméretű éhínség megfékezésére, ha meditálunk.”
Néhány diák ezen felháborodott, és az én első gondolatom is az volt, hogy a megjegyzés üres és sértő.
Hát nem az a legjobb módja az éhínség megállításának, ha élelmiszert biztosítunk az éhezőknek, pénzzel támogatjuk őket, de legalábbis megszüntetjük a háborút és csökkentjük a korrupciót?
Ám létezik egy esettanulmány, amely világosan illusztrálja, hogy mire gondolt Wilber.
Ez a „meditáló elnök”, a mozambiki Joaquim Chissano története.
1992-ben véget ért a mozambiki polgárháború. A tizenöt évnyi pusztítás körülbelül egymillió áldozatot követelt. Az ország teljes csődben volt, és minden jel arra mutatott, hogy meg is marad az oly sok afrikai országot sújtó háború és korrupció ördögi körében.
Ám Joachim Chissano, akinek a csapatai megnyerték a háborút, meglepte a világot azzal, hogy értelmesen és együtt érzőn lépett fel.
Ahelyett, hogy megpróbálta volna a saját hatalmát körbebástyázni és a legyőzötteken bosszút állni, Chissano tisztelettel bánt azokkal a lázadókkal, akik megkísérelték megdönteni a kormányát.
Kész volt bizonyos kompromisszumokra, megígérte, hogy nem lesz üldöztetés és megtorlás, továbbá felajánlotta a lázadók számára, hogy betölthetik a mozambiki hadsereg állományának a felét.
Megadta nekik a lehetőséget, hogy politikai eszközökkel tegyenek szert hatalomra. Ahelyett, hogy eltaposta volna őket,
elkezdett együttműködni velük.
Két évvel később megtartották Mozambik valaha volt első többpárti választását. Chissano és a lázadók korábbi vezetője a közvélemény kutatások szerint rendkívül szoros versenyben voltak.
A választásokat végül Chissano nyerte, és nekilátott, hogy a szegénység csökkentésével tartós békét teremtsen. 1997 és 2003 között majdnem hárommillió embert emelt ki a mély szegénységből, amely a húszmilliós össznépességet tekintve nem kis arány. Ez az öt év alatti gyermekek halálozásának 35 százalékos csökkenésével, valamint a beiskolázás 65 százalékos növekedésével járt együtt.
Chissano azon képessége, hogy félretegye a nézeteltéréseket és kapcsolatot építsen ki korábbi ellenségeivel, Mozambikot az önpusztítás széléről odáig vezette, hogy ma egyike Afrika legstabilabb és legbékésebb országainak.
Mi tette Chissanot ennyire racionális és együtt érző vezetővé? Az, hogy 1992-ben elsajátította a Transzcendentális Meditációt.
Miután gyorsan meggyőződött a gyakorlat jó hatásairól, megtaníttatta azt a családjának, majd a minisztereinek és a szélesebb értelemben vett kormánynak.
1994-ben a katonaság és a rendőrség tagjai számára alapkövetelmény volt a naponta kétszeri meditáció.
Chissano maga sem kételkedik abban, hogy ez a kollektív meditáció volt felelős azért, hogy a béke és a jólét egyre növekedett az országban.
Mint mondta:
„A meditáció nyomán politikai béke és a természet egyensúlya jelent meg az országomban. A háború kultúráját felváltotta a béke kultúrája. Ezért az elménkben és a tudatunkban valami mélyebb dolognak kell megváltoznia, hogy megelőzzük a háború újabb kitörését.”
2004-ben Chissano elnökségének második időszaka is lejárt. A mozambiki alkotmány ugyan megengedett volna neki egy harmadik terminust is, ám ő nem folytatta tovább.
Azóta nagy tekintélynek örvendő politikusként működik, aki a békéért kampányol, valamint az ENSZ követe és közvetítője.
2007-ben, 68. születésnapján kitüntették a Nobel-díj afrikai megfelelőjével, az ötmillió dolláros jutalommal járó Achievement in African Leadership díjjal.
Wilber természetesen erre utalt. A meditáció már rövid távon is csökkenti a dühöt és az agressziót. Hosszút távon pedig növeli az empátiára, az együttérzésre és a racionalitásra való képességünket. Elvezet egy olyan viselkedéshez, amely kevésbé énközpontú, és csökkenti a hatalom és a vagyon utáni vágyat. A jól-lét érzését kelti az emberben, így kevésbé leszünk kiszolgáltatva a csekélységeknek és az előítéleteknek.
Ezeket a hatásokat tudományos kutatások is megerősítették. 2003-ban a Wisconsini Egyetem kutatói olyan emberek agyát vizsgálták, akik már régóta gyakorolnak buddhista meditációt.
Úgy találták, hogy a pre-frontális lebenyük – az agynak azok a részei, amelyek a pozitív hangulattal és az érzelmekkel állnak kapcsolatban – szokatlanul aktív. Más szavakkal: ezek az emberek a megszokottnál boldogabbak.
Egy 2011-es kutatás során a Massachusetts-i Egyetem Tudatosság Központjában 16 ember meditált, átlagosan napi 27 percen keresztül. A nyolc hét múltán végzett MRI mérések a szürkeállomány megnövekedett aktivitását mutatták ki az együttérzésért, a befelé figyelésért és a tanulásért felelős területeken.
Így Wilber első hangzásra semmitmondó megjegyzéséről kiderülhet, hogy nagyon is igaz.
Az emberi társas viselkedés belső állapotunk megnyilvánulása.
A világban található zűrzavar az elménkben lévő zűrzavarból fakad, és ha egyszer végre harmónia és béke lesz bennünk, akkor a világban is csak harmónia és béke fog uralkodni.
Steve Taylor írása, mely a www.psychologytoday.com honlapján jelent meg.
(Steve Taylor az angliai Leeds Metropolitan University oktatója. Ő a szerzője a Back to Sanity: Healing the Madness of the Human Mind című könyvnek, melyet Eckhart Tolle így magasztalt: “fontos hozzájárulás ahhoz a tudatosságváltáshoz, amely jelenleg végbemegy a Földön.)
forrás: https://www.tminfo.hu/transzcendentalis-meditacio/vilagmegvalto-meditacio…
