Milyen színűek a gízai piramisok? Milyenek, hát ilyen sárgásbarnás sivatagszínűek – vágja rá a választ bárki, aki látta már az egyiptomi piramisokat akár fotón, filmen vagy szerencsésebb esetben a saját szemével.
Ez azonban csak az utóbbi pár ezer évben igaz, azelőtt, a fáraók korában a piramisok vakító hófehérek voltak, és úgy csillogtak a napsütésben, mintha hatalmas ékszerek lennének.
A piramisok a mai állapotukban is monumentális alkotások, ma már azonban hiányzik róluk az a réteg, ami annak idején igazán pompázatossá varázsolta őket: a hófehér bevonat.
Ez hatalmas, másfélszer másfél méteres, több tonna tömegű, milliméterre pontosan csiszolt mészkőtömbökből állt, ami a piramisok nagy kockákból álló, lépcsőszerű oldalait fedte, egyenletes, sima felületet létrehozva. Miután a helyükre illesztették őket, a fehér mészkőfelületet még külön le is csiszolták, ami a korabeli beszámolók szerint szikrázó, csillogó, földöntúli kinézetet kölcsönzött a piramisoknak. És a csúcsot még le is aranyozták a biztonság kedvéért.
Olyan vakítóan fehér volt a borítás, hogy éjjelente, amikor a Hold és a csillagok fénye a piramisokra esett, úgy tűnt, hogy a grandiózus gúlák világítanak.
És hogy hová lett mára ez a pazar borítás? A hófehér mészkőbevonat legnagyobb részét egyszerűen elhordták a díszítőelemek alapanyagának a középkori Kairó építésekor.
A kairói mecsetek például szinte mind a piramisok széthordott borításából épültek. A maradék nagy törmelékkupacok formájában hevert a piramisok tövében, amíg el nem takarították, amikor a turizmus kezdett jövedelmező üzletággá válni Egyiptomban.
Itt-ott, foltokban még lehet látni az eredeti mészkőborítás darabjait a piramisokon, de a polírozott felület és a hófehér szín már a múlté – 4500 év időjárási viszontagságai mély nyomot hagynak egy olyan puha anyagon, mint a mészkő.