A vizualizáció rendkívül hatékonyan segíti a gyógyulási folyamatokat. Roppant fontos, hogy rátaláljunk azokra a képekre, amelyek esetünkben működnek, és ne használjunk kényelmetlen vagy riasztó imaginációkat.
Akadnak például olyanok, akik vérengző vadállatként, mondjuk egy cápaként képzelik el az immunsejtjeiket, hogy segítsék az immunrendszerüket a ráksejtekkel folytatott harcban. Mások pedig inkább fényes, csillogó páncélzatba öltözött harcosként vagy lovagként gondolnak rájuk, mert így kényelmesebb, és ezért jobb hatást is érnek el.
A „harcos és ellenfél” képeinek egyik hátulütője az, hogy a másik oldalt „idegennek”, „betolakodónak” állítja be, amitől meg kell szabadulnunk. Testünk minden része a mi részünk, és hozzánk tartozik, még rákos sejtjeink is.
Stephen Levine Healing into Life and Death című művében épp erre hívja fel a figyelmet, amikor egyik páciensét idézi:
„Ahogy az immunrendszerem egyre vadabbá és vérengzőbbé vált, és láttam magam előtt, hogy megtámadja a daganatot, úgy éreztem, a feszültség egyre csak nő a gyomromban. Ekkor úgy határoztam, hogy ahelyett, hogy agresszióval késztetném a szervezetemet a fokozottabb védekezésre, és elképzelném, hogy az aligátorok (a limfociták) felfalják a rothadó hamburgereket (a rákos daganatokat), elkezdek inkább szeretetet küldeni testem ezen részének. Hatalmas megkönnyebbülést éreztem, miután nem növeltem tovább a gyűlöletet magamban, és nem kellett többé félnem egyetlen részemtől sem.”
Érdemes megemlíteni egy másik képet, amely különösen jól működött egy másik betegnél. Ő azt képzelte, hogy immunsejtjei apró fehér szívek, amelyek minden rákos sejtet folyékony és tiszta szeretettel árasztanak el. Úgy fogta fel, hogy a megváltozott működésű sejtek csupán elfelejtettek szeretni, ahelyett hogy ellenségként tekintett volna rájuk.
Peace, Love, and Healing című könyvében Dr. Bernie Siegel olyan vizualizációkat ajánl, amelyekben a beteg sejtek mintegy bekebeleződnek, beépülnek, hogy ezzel segítsék testünk fejlődését és táplálását.
Ez is hozzájárul ahhoz, hogy úgy tekintsünk a betegségünkre, mint amely szerves részünk, így nem csak el kell fogadnunk és magunkba kell integrálnunk, de akár a javunkat is szolgálhatja.
De a vizualizáció arra is alkalmas, hogy beforrasszunk törött csontokat, megnyissunk elzáródott artériákat, begyógyítsunk sebeket vagy lecsillapítsuk gyomorfekélyünket. Vizualizáljuk az adott területet, és fókuszáljunk arra, hogy a gyógyítás milyen formájára volna szükség.
Elképzelhetjük például, ahogyan egy sebet összevarrunk; majd szépen összezárul, és heg nélkül begyógyul. Vagy gondolatban bedörzsölhetjük a gyulladt területeket csillapító hatású balzsammal, amely elmulasztja a fájdalmat, megszünteti az irritációt, és segít a harag és az indulat elengedésében.
