„A Démonok között(The Conjuring) igaz történet alapján, a mi saját történetünk alapján készült. Mindamellett nem a House of Darkness House of Light című könyvtrilógiámat vette alapjául. Helyette inkább Ed és Lorraine Warren ügyiratait használták. A jogok így kerültek a készítőkhöz, és ugyan van néhány eltérés benne, attól még teljesíti amit ígér, – hiszik vagy sem: igaz történet alapján készült.”

– idézet Andrea Perron Horrormovies.ca-nak címzett leveléből, 2013 júniusából

1970 telén Roger és Carolyn Perron egy nyugodt élet reményében költöztek álmaik otthonába, a 200 holdon elterülő Old Arnold birtokra. A Rhode Island-beli Harrisville-ben található birtokon lévő ház 1736-ban épült. Tíz szobájával, bájos, elragadó kinézetével remek helyszínnek tűnt öt lányuk felnevelésére. Nancy és Christine Perron egy szobán osztozott, Cindy és April egy másikon, míg Andrea egyedül élvezhette az egyik helyiség teljes kényelmét.

Perronék már az első nap baljós jeleket észleltek szeretett új otthonukban. Később megtudták, hogy nyolc generáció Arnold-családja élt és halt meg itt, beleértve a legkésőbb meghalót, Mrs. John Arnoldot, aki 93 évesen az istálló szarufájára akasztotta fel magát.

Számos sajnálatra méltó eset történt a birtokon. Egy tizenegy éves kislánnyal, Prudence Arnolddal egy napszámos végzett, ketten a ház közelében lévő patakba fulladtak bele, négy férfi pedig rejtélyes körülmények között fagyott meg a mezőn. Nem sok időnek kellett eltelni ahhoz, hogy a família rájöjjön miért mondta nekik az eladó, hogy éjszakánként hagyják égve a villanyt.

Az első előbukkanó szellemek, vagy démon lelkek(ahogy a N.E.S.P.R.-nél hívják őket) teljesen ártalmatlanok voltak. Különféle leírásuk egy dologban egyezett meg: ezek a démonok szolid megjelenésűek, nem áttetszőek. Számtalan ilyen lidérc jelent meg az öreg tanyán. Az egyik virágokat szagolgatott, a másik esténként finoman jóéjt-puszit nyomott az ágyukban fekvő lányok homlokára. Volt amelyik kicsi, fiatal férfi képében mutatkozott meg, őt megigéztek a lányok, ezért például játékautókat tologatott a gyerekszobán keresztül.

Az egyik jelenés, amit feltehetően egy női kísértet vitt véghez, egy „isten hozott” ajándék volt. A szülők gyakran hallottak söprő hangokat a konyhából. Mikor a helyiségbe léptek, a seprűt eredeti helyéhez képest a szoba egy másik sarkában találták meg, a padlón pedig egy rendezett, friss kupac piszkot találtak, ami csak arra várt, hogy lapátra tegyék és a szemétbe dobják. Hiába, könnyű az élet egy takarító-szellemmel.

Manny egy másik olyan kísértet volt, akit szerettek a Perron-lányok. Valószínűleg az 1700-as években magát a padláson felkötő Johnny Arnold lehetett. Ő nem sok vizet zavart, csak figyelte a játszó vagy tanuló csemetéket. Ha valaki a szemébe nézett, ő azonnal elillant.

A család számtalan paranormális jelenségnek lett szemtanúja. Lebegő ágyak, levegőben úszó telefonkagyló(amely a szobába lépve visszakerül a helyére), valamint számtalan surranó, suhanó, izgő-mozgó háztartási eszköz és falról leeső kép vált a hétköznapjaik részévé.

Azonban nem minden jelenség és szellem volt túlságosan szívélyes. Néhányuk a lábuknál és hajuknál fogva ráncigálták ki ágyukból a csendesen szunyókáló lányokat. Hangosan csapkodták az ajtókat. Olykor olyan erővel tették ezt, hogy az egész ház beleremegett.

Volt, mikor nem lehetett kinyitni őket és volt mikor nem lehetett bezárni. Az egyik entitás az éjszaka közepén folyamatosan az anyjáért kiabált eképpen:”Mama! Mamaaa!” Egy másik kísértet suttogásával a nyolcéves Cindyt kínozta. „Hét halott katona van a falba temetve”- mormogta állandóan.

Van olyan dolog is, amit a család a mai napig nem mert kiteregetni. Andrea a könyvében olyan esetekről is hint el információ-morzsákat, amiből egy rosszindulatú démon rajzolódik ki, aki molesztálhatta őket. Egy interjúban a kérdést feszegető riporternek mindössze annyit felelt, hogy szerinte mi történhet, ha egy nagyon gonosz férfi-szellem egy házban tanyázik öt kislánnyal.

Batsheba Sherman

A legeslegrosszabb mindegyikük közül magát Mrs. Perront vette célba. Batsheba Sherman az 1800-as években élő gyakorló sátánista és boszorkány volt, aki a csűr mögötti fára húzta fel magát.

Perronék nem voltak hívők, Batsheba pedig legfőképp ezért, a hit gyengesége miatt tudta őket borzasztó keményen és erőszakosan terrorizálni. Lorraine Warren szerint a hitünk a legfőbb védelmezőnk, a család ennek viszont igencsak híján állt, ami nagyon veszélyes.

Batsheba egy visszataszítóan undorító teremtmény volt, úgy kell elképzelni, mint valamiféle elszáradt, pókháló lepte méhkastestű valamit, aminek a törött nyakán lévő ráncos, hamuszürke fejéből féregféleségek bujkálnak ki miközben össze-vissza mozog.

Batsheba a Thayer családnevet kapta születésekor, 1812-ben. Rhode Islanden élt, ahol a szintén helyi lakos Judson Sherman 1844. március tizedikén feleségül vette. Magányosan, eldugottan éltek, míg egyszer a saját csecsemője Sátánnak való feláldozásával meg nem vádolták. Innentől ténylegesen kitaszítottá vált.

Bizonyítékok híján az ügyet ejtették. Három másik lánya is született, de egyik sem érte meg a négyéves kort. Ugyanakkor nem csak a gyerekei váltak az áldozatává. A birtokon gyakran éheztette és ütötte a személyzetet minden apró kihágás miatt. 1885. május 25.-én végzett magával, a halottkém leírása szerint nem mindennap látott módon, a lesoványodott teste hátborzongatóan megkeményedett, szinte kővé vált.

A rettentő démon előszeretettel kínozta Carolynt(a lányok közül pedig Cindy volt gyakori célpont), miközben kéjelegve vágyakozott Mr Perron iránt. A berendezések megrepedtek, mikor jelen volt. Mikor az apa javítgatta őket, folyamatosan érezte Batsheba jelenlétét, aki sokszor ezt érintésekkel és simításokkal nyomatékosította. Roger felesége ellenben abszolút utálatnak örvendett nála, egyértelművé vált, hogy el akarja őt távolítani a házból.

„Mrs Perron elmondása szerint az egyik reggel napfelkelte előtt egy jelenésre ébredt az ágyában: egy szürke ruhás nő lógott az ágya fölött, aki visszhangzó hangján azt mondta neki, hogy: Takarodj innen. Takarodj innen. Ha nem mész, akkor én halál és gyász közepette viszlek el.”

-részlet a Providence Journal nevű helyi lapból, 1977 augusztusából

Az elején Batsheba Carolyn elleni tettei „egyszerű” kegyetlenkedések voltak, csipkedte, pofozta vagy tárgyakat hajított az asszony felé. Majd megtalálta a legnagyobb félelmét, a tüzet. Ezután fáklyákat püfölt egymásnak a nő ágya előtt, miközben azt követelte tőle, hogy azonnal hagyja el az otthonát. Ahogy haladt előre az idő, a támadások úgy váltak egyre durvábbakká.

Az egyik ilyen esetben a díványon fekvő Carolyn éles fájdalmat érzett a lábszárában. Oda tekintve egy nagy, vérző szúrt sebet pillantott meg. Később Batsheba módszert váltott, és megszállta az addig mindent kibíró nőt. A család ekkor kérte Ed és Lorraine Warren, a paranormális nyomozópáros segítségét.

Addigra teljesen Batsheba-által megszállottnak tartották Carolynt, amivel Ed Warren nem értett egyet, ennek ellenére ördögűzést hajtottak végre rajta.

Andrea Perron így emlékszik az esetre:

-Életem legborzasztóbb éjszakája volt, amikor azt hittem látni fogom anyámat meghalni. Olyan hangon beszélt, amit korábban soha nem hallottunk és olyan nem evilági erőt láttunk, ami több, mint hat méterre dobta őt.

A Démonok között és a Perron család kálváriája közti egyik legnagyobb különbség az, hogy az életben Carolyn ördögűzése nem sikerült. Legalábbis elsőre úgy tűnt. A família úgy gondolta, hogy Warrenék meg tudják gyógyítani, azonban mikor a dolgok rosszra fordultak körülöttük, mikor úgy érezték elvesztik a kontrollt, akkor azonnali távozásra szólították fel a nyomozókat. Carolyn teste hosszú órákon keresztül teljesen el volt torzulva. A sok szenvedés a végére meghozta az eredményét, a démon elhagyta a testet. Elég durva, de tény: simán kidobták a hatalmas segítséget nyújtó párost.

A rengeteg szerencsétlenség dacára tíz évet voltak kénytelenek az Old Arnold birtokon élni, azon egyszerű oknál fogva, hogy minden pénzüket felemésztette a vásárlás. 1980-ban aztán sikerült elköltözniük Georgiába.

Az ingatlant 1983-ban Norma Sutcliffe és férje vásárolta meg, akik a mai napig is a tulajdonosai. Ők és a hozzájuk látogató vendégek egyaránt fül és szemtanúi lettek paranormális jelenségeknek. Szobát ellepő köd, kopogások, furcsa zörejek, lábdobogás, rázkódó falak váltak az életük részévé. Ami mindenképp érdekes még, hogy látogatóik egymástól függetlenül, soha egy szót nem váltva egymással ugyanúgy egy kontyos idős asszonyról számoltak be, aki szép csendesen csoszogott keresztül a házon.

forrás: ajemdibi.blog.hu