Minden információ, minden közlemény, minden hír hatással van DNS-ünkre, és nyomot hagy sejtállományunk egészén.
A híradó nem egyéb, mint egy nagy adag baljós közlemény. Hallhatunk munkanélküliségről, árvízről, környezeti katasztrófákról, energiaválságokról, bankcsődökről, terrortámadásokról, valamint értesülhetünk róla, hogy hamarosan mi magunk is hasonló támadások célpontjaivá válhatunk.
És ez még csupán ízelítő volt azokból a rémes jelenetekből, amelyekkel a híradó nap mint nap aludni küld bennünket. Miután borús képekkel ecsetelte a világ minden tájáról összeszedett szörnyűségeket, a műsorvezető ránk mosolyog, és jó ékszakát kíván.
Ezek után vajon miféle jó éjszakára gondol? A híradó és az újságok a félelemkeltés legtökéletesebb eszközei.
Hatásukra folyamatosan védekező tartásba szorulunk. Testünket ez mérhetetlenül túlterheli. Egyre gyengébbnek és erőtlenebbnek érezzük magunkat, s hamarosan kiutat sem látunk már.
Ha gondolatainkat fogva tartja a félelem, csupa olyan tapasztalatot vonzunk az életünkbe, amely a félelmeinket alátámasztja. Ne feledjük:hasonló hasonlót vonz.
Félelmeinkkel pontosan azt teremtjük meg, amitől félünk.
Ebből az ördögi körből pedig – emberi számítás szerint – nem is olyan könnyű kiszabadulni, ugyanis a felszabaduló stresszhormonok gátolják az agy gondolkodási funkcióját.
Az információkat és a gondolatokat az agy elülső része használja problémamegoldásra. Ez az értelem és a logikus gondolkodás székhelye. A reflexszerű cselekvés az agy hátulsó részéből indul ki. Vészhelyzetben az agy elülső részének véredényei összeszűkülnek, hogy a stresszhormonok annál gyorsabban működésbe léphessenek és kifejthessék hatásukat. Ez pedig meggátolja a világos gondolkodást. Ráadásul az akaratlagos cselekvés központját is blokkolja az elülső nagyagykéregben. Ez azt jelenti, hogy stresszes állapotban intelligenciánk és tudatos érzékelésünk csökken.
Stresszhelyzetben nem tudunk világosan gondolkodni és megfontoltan dönteni. Sokkal nehezebben tudunk tehát a félelmeinktől megszabadulni és jótékony rezgésteret kialakítani.
Ám ez még nem minden.
Ha stresszes állapotban, megfélemlítve alszunk el, ezzel az energiával nem csak az álmainkat fertőzzük meg, hanem az emlékezetünkben is elraktározzuk félelmeinket. Az agykutatás ugyanis bebizonyította, hogy az emlékek éjszaka raktározódnak el.
Vagyis időben minél közelebb esik egy élmény az alváshoz, annál élénkebben épül be az emlékezetünkbe. Ez azt jelenti, hogy életünknek egyre valóságosabb részévé válik a félelem. Ami tehát első pillantásra meglehetősen ártalmatlannak látszott, valójában beláthatatlan következményekkel jár.
Hogyan lehet kikerülni ebből a bűvkörből? Nagyon egyszerűen: ki kell lépni belőle.
Próbáld ki, milyen érzés egy hétig híradó nélkül bújni ágyba, s időt szánni saját jótékony erőid felkutatására!
Észrevetted már, hogy a politikusok röviddel a választások előtt igyekeznek félelmet kelteni, hogy azután megígérhessék:majd ők, és csakis ők megmutatják a válságból kivezető utat? Engem ez a híradó műsorvezetőjére emlékeztet, aki felvonultatja előttünk a világ legborzalmasabb képeit, majd jó éjszakát kíván. Megadhatnád magadnak ezt a jó éjszakát. Az életed a te kezedben van. Más kezébe nem is való.
Mi végre teremtesz jobbnál jobb rezgéstereket, ha mindjárt tönkre is teszed őket?
Persze nem csak a híradókkal fosztjuk meg vágyainkat minden erejüktől. Lássuk csak a szokásainkat:
Például milyen filmeket szoktál nézni? Krimit, horrort, thrillert? Vagy inkább drámákat és tragédiákat? Hősöd kilátástalan helyzetekbe keveredik, megbetegszik, tönkremegy vagy meghalnak a szerettei?
Ne feledd: a filmipar mindent megtesz annak érdekében, hogy a nézőket teljesen lebilincselje. Egy igazán jó film csak akkor képes erre, ha az érzelmeiden keresztül fog meg.Egyetlen rendező és forgatókönyvíró sem szeretne mást, mint az érzelmeidhez szólni. A filmgyártók milliókat költenek és komoly szakmai csoportokat foglalkoztatnak azért, hogy átérezd, amit a film diktál neked.
Látszólag „csupán” 90 percig élünk ezekben a drámákban, világháborúkban, küzdelmekben. Ha többször tesszük, gondolatban és érzelmileg is foglalkoztatnak ezek az ügyek. Ha folyton ilyen filmeket nézünk, ha nyomon követjük a híradót vagy a nagy szerencsétlenségekről vagy éhínségekről szóló műsorokat, kiépítjük magunkban a hiány, a szegénység, a gond, az ínség és a félelmek minden egyebet elnyomó erőterét.
Eközben olykor – talán túlságosan is gyakran – sokkal erősebb és tartósabb érzések lesznek úrrá rajtunk, mint vágyaink megfogalmazásakor.
Tehát amikor
-csak azért olvasunk drámákról vagy gyilkosságokról szóló könyveket, mert izgalmas és lebilincselő olvasmányélményre vágyunk;
-olyan filmeket nézünk, amelyeknek élményeit amúgy eszünk ágában sincs átélni;
– gyakran és nagy érdeklődéssel figyeljük a nagyvilág sokkoló, borzalmas, ijesztő vagy undorító híreit,
pontosan ezeket a rezgéstereket hozzuk létre magunkban. A vonzás törvénye működik, és mi egyre jobban azonosulunk azzal, amivel valójában nem is akarunk.
Azok a hatások, amelyeknek kiteszed magad, befolyásolják a rezgéseidet, vagyis különféle érzelmeket és érzéseket keltenek. Ha szép muzsikát hallgatsz vagy tartalmas könyveket olvasol, kedélyed sokkal békésebbé, derűsebbé és nyugodtabbá válik.
Abba az irányba fejlődj, amerre valóra válhatnak vágyaid!
Minél többször elismételsz valamit, annál valósabbá válik. Erről agyunk szinapszisai tehetnek.
