1.) Lefoglalják az emberek figyelmét és gondolatait másod és harmadrangú problémákkal.
Ennek érdekében figyelmüket elvonják a tényleges és súlyos gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyeknek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen megérinti az embereket. A bulvársajtóra támaszkodnak, amely hű szolgájuk.
2.) A „hatalom” eléri, hogy a nép úgy tekintsen a politikai vezetőire, mint a nemzet megmentőire.
Ennek érdekében (elsősorban a média segítségével) hamis riasztások és kitalált fenyegetések tömkelegét zúdítják rájuk, amelyek miatt aggódni, később szorongani kezd. Ha a szorongás elérte a kritikus szintet, közbe lépnek és elkezdik megoldani a (máskülönben nem létező, illetve általuk gerjesztett) problémákat. A nép így hálát érez irántuk, és önmaguk kérik szabadságjogaik csorbítását.
3.) Az irányításuk alatt a népnek mindig készen kell lennie arra, hogy valami rosszabb következik.
Ennek sulykolása érdekében használják fel a „fehér” propagandát (vagyis nyíltan a kormány irányítása alatt álló médiumokat), a „szürke” propagandát (azokat a média termékeket, amelyek csak részben állnak kormánybefolyás alatt) és a „fekete” propagandát (amelyekről senki sem gondolná, hogy valójában a hatalom szolgálatában állnak).
Ezek karöltve azon munkálkodnak, hogy egy olyan kormány képét vetítsék a lakosság szeme elé, amely minden erejével azon munkálkodik, hogy a jövő egét beárnyékoló sötét fellegek legalább egy részét elhessentse a nemzet feje felől. A kemény, megszorító intézkedéseket fokozatosan vezetik be, mert így az emberek hozzászoknak a rosszhoz, sőt, örülnek, hogy még mindig nem a legrosszabb következett be.
4.) Elérik az embereknél, hogy azt érezzék: minden rossz, ami éppen most történik, és a kormány jelenlegi törekvései kizárólag azért vannak, hogy „a szebb jövőt” biztosítsa az emberek számára.
Vagy ha nem az ő számukra, akkor majd a gyermekeik számára. Ugyanis a „hatalom” azt akarja elérni, hogy az emberek reménytelenül hiszékenyek és befolyásolhatóak legyenek, így évszázadokon keresztül hajlandók legyenek benyelni és elfogadni ezt az érvet, hogy „majd a következő generációknak sokkal jobb lesz, nekünk ezért kell most áldozatokat hoznunk”.
5.) Az embereket leszoktatják a gondolkodásról, s arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati összefüggéseket.
Ennek érdekében a politikai vezetők egyszerűen fogalmazzák meg üzeneteiket, minimális szókinccsel, rövid mondatokban, olyan módon, mintha az emberek gyerekek vagy együgyűek volnának. A hallgatóság ily módon megszokja a felületességet, hiszékeny lesz és hajlamos az információs beetetések elfogadására.
6.) Minden adandó alkalommal az emberek érzelmeire hatnak, nem a racionális gondolkodásukra.
Bátorítják az érzelemre ható megnyilvánulásokat, mert az érzelmeket sokkal könnyebb manipulálni, mint a tudatos gondolkodást.
7.) Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben tartják, mert így nem lesznek motiváltak magasabb törekvések és tervek megvalósításában.
Lebutítják és korrupttá teszik az oktatásügyet, illetve a működésképtelenség küszöbére hozzák. Egy ilyen iskolarendszer a diákok manipulálásának ideális eszköze.
Gyorsan és nagyon sok anyagot tanítanak, hogy minél kevésbé értsék a diákok. Ezzel elérik azt, hogy a tanulók ne tudjanak, és a kudarcok miatt egyre rosszabbul érezzék magukat. A rossz hangulatú ember könnyen manipulálható abba az irányba, amerre csak szeretnék.
8.) A népet elzárják az elfogulatlan, korrekt és teljes tájékozódás, illetve tájékoztatás minden forrásától.
Ennek érdekében pénzügyileg támogatják azokat a médiumokat, amelyek butítják és félretájékoztatják az embereket, s gazdaságilag ellehetetlenítik azokat, amelyek ennek ellenkezőjét próbálják elérni.
9.) A „hatalom” számára a nyájszellem erősítése elsődleges szempont!
Az egyénekben felébresztik a félelem-, az együttérzés-, a szégyen- és a tehetetlenség-érzetet, és ezáltal az emberek könnyebben csatlakoznak „közös ügyünknek” feltüntetett dolgokhoz (adott szervezethez, párthoz, vagy adakozáshoz). Az egyéniségeket nélkülöző nyájat mindig könnyebb irányítani, ellenőrizni és befolyásolni.
10.) Mindent megtesznek az egyének megismerése érdekében.
Ezt úgy érik el, hogy belső (titkos) nyilvántartásokat vezetnek az egyének különféle ízlésbeli, politikai, ideológiai, viselkedési szokásairól. Törekednek arra, hogy jobban megismerjék az egyént, mint ahogy ő ismeri önmagát. Az így keletkezett információkat a tudomány és a technika segítségével felhasználják a saját céljaik elérése érdekében. Természetesen ezeket a lépéseket a legnagyobb titokban végzik.
Mindannyiunkban megfogalmazódhatnak a következő kérdések:
– Ha ez ennyire nyilvánvaló, hiszen naponta érzékelünk minden egyes pontot, akkor tényleg igazak azok az elméletek, mely szerint a globális folyamatokat, a nemzetek, a társadalom reagálását, megnyilvánulásait, az emberek viselkedését valakik a háttérből tervezik, szervezik és irányítják?
– Hogy az egyén, mindenkori modern rabszolgaként a „hatalom” kiszolgálásának az eszköze?
– Hogy, miért nem teszek annak érdekében semmit, illetve eleget, hogy a saját magam és a családom és esetleg még az ismerőseim is, a tudatosságunk fejlesztése által, megvédhessük magunkat a „hatalom” tudatrombolásával szemben?
