Christopher Dunn: „Amit a Királynő Termének nevezünk, az valójában egy hidrogéngenerátor”

Ha sötét szobába viszünk egy kvarckristályt és kalapáccsal erősen az egyik végére ütünk, akkor a másikon egy szikrát láthatunk.

A szikrát az úgynevezett piezoelektromos hatás okozza. A kvarc természetes képessége, hogy a mozgási energiát (ebben az esetben a kalapácsütést) elektromossággá (szikrává) tudja alakítani.

Bár kevesen tudják, a gránit meglepően nagy mennyiségű kvarcot tartalmaz. Az aswani gránit kvarctartalma például akár 55% is lehet. A Király Termét és az ahhoz csatlakozó négy „tehermentesítő kamrát” szinte teljes egészében aswani gránitból építették.

A turisták nemzedékek óta a gízai nagy piramisban található Király Termének különös akusztikájáról számoltak be. Úgy tűnik, hogy a terem még a leghalkabb, suttogott beszélgetéseket is felerősíti. A teremben elhelyezett gránit szarkofág pedig csengő hangot ad, amikor megütik.

1979. márciusában két amerikai kutató, Rocky McCollum és Bill Cox zenei visszhang-kísérleteket végzett a Király Termében. Cox felismerte, hogy az egész terem másodpercenként 256 ütemes sebességgel rezonál. McCollum megerősítette, hogy a rezgő hatás nem csak a teremben, hanem a gránit-szarkofágban is észlelhető.

Számos kísérlet és rengeteg számolás után, arra a következtetésre jutottak, hogy megtalálták a másodpercenkénti 640 ütemes „fő frekvenciát”, amelyből kiszámították, hogy a termet szándékosan ilyen rezonanciájúra tervezték, mivel a 640-es ütemű hang hullámhossza pontosan megegyezik az egyiptomi könyök hosszúságával – egyikük sem hitte, hogy ez pusztán a véletlen műve lett volna.

A felfedezéseikről szóló egyik tanulmányban, McCollum leírja, hogy a rezonanciát befolyásolja a terjedés közegéül szolgáló gázhalmazállapotú anyag milyensége.

Christopher Dunn amerikai kutató is úgy véli, hogy a Király Termében észlelhető rezonancia nem véletlenszerű. Szerinte a terem egy hatásos generátor szíve, amelyben az építmény minden ismert jellemzője fontos szerepet játszik.

Elmélete – szakmai részletek nélkül – a következő.

A gízai Nagy Piramist eredetileg úgy tervezték, hogy rezegjen, mint egy hangvilla. Amit a Királynő Termének nevezünk, az valójában egy hidrogéngenerátor.

A belsejében található kiemelkedő falfülkében eredetileg hűtő- és párologtató-torony működött. A vegyszereket -valószínűleg vízben oldott cink-kloridot és sósavat – az északi és déli aknákon keresztül vezették a terembe.

Christopher Dunn

A két kémiai anyag reakciója során hidrogén fejlődött. A folyamat jelei a két akna (különböző) elszíneződéseiben és a Királynő Termének falain visszamaradt sóban nyilvánulnak meg.

A kémiai hulladékok az úgynevezett Kút Aknán át szivárogtak a piramis alatt mélyen a fekükőzetbe vájt, földalatti kamrába. A fejlődő hidrogéngáz pedig a Nagy Galériában és a Király Termében gyűlt össze.

A Nagy Galériában felállított, behangolt Helmholtz-rezonátorok felvették az építmény egészének rezgését, és azt hallható hanggá alakították át. (A Helmholtz-rezonátor egy üreges, rövidnyakú gömb, amely jól elkülöníthető rezonáns frekvenciával rendelkezik, és semmi másra nem rezonál, aminek a frekvenciája a saját frekvenciájának tízszeresénél kisebb. Ezen jellemzőinek köszönhetően hasznosnak bizonyult a zenei hangok tanulmányozásakor, az elektromos analizátorok feltalálása előtt.)

A Helmholtz-rezonátorok révén a Nagy Piramis „énekelni” kezdett.

A hangot a Király Terméhez vezető járatba irányították, de csak azok a hangok juthattak be a terembe, amelyek összhangban álltak a terem alaprezonanciájával. Ezt az előszobában elhelyezett terelőlapok segítségévelérték el.

Amikor a hang elérte a Király Termét, a beállított szarkofággal a közepén, erős, ritmusos szívverés kezdődött. Cox és McCollum is megerősítették, hogy bizonyos hangfrekvenciák hatására a gránitból épített Király Terme vibrálni kezdett.

A tervezés célja, hogy a lehető leginkább lecsökkentsék a természetes nyirkosodást és így a rezgés jelentősen fokozódhasson. A mozgó gránit feszültséget keltett a kvarc összetevőiben. A piezoelektromos hatás elektronáramot idézett elő. A termelődő elektromos energiát az egész piramist megtöltő hidrogén vette fel.

Ekkor az egyiptomiak csillagászati tudása került előtérbe. A Király Termének északi aknáját megnyitották, így ez lett a Földet érő állandó kozmikus sugárzásban lévő mikrohullámú jelek csatornája. A jeleket atomi hidrogén hozza létre, ez az oka, amiért az egyiptomiak leggyakrabban a hidrogéngázt választották az elektromos energia szállítóközegének.

Az útja során valószínűleg felerősödő jel kölcsönhatásba lépett az energiával feltöltődött hidrogénnel, és ennek következtében – a bemenőjelként szolgáló azonos frekvencián – energia szabadult fel. A keletkező energiát egy, a bemenő jellel párhuzamos útvonalon keresztül vezették ki a piramisból.

Mérnöki szempontból egy ilyenfajta műszer működhet. Tudjuk, hogy az egyiptomiak képesek voltak megépíteni a „piramiserőművet” – mivel meg is építették. A legfrissebb felfedezések szerint az egyiptomiak elég fejlett kémiai tudással rendelkeztek ahhoz, hogy hidrogént állítsanak elő.

Még az apró részletek is beleillenek ebbe a képbe. A Gantenbrink „ajtaján” található réz alkatrészek olyan érzékelők is lehettek, amelyek jelezték, hogy mikor került elegendő kémiai oldat a Királynő Termébe. Dunn szerint a kémiai anyagok felelősek a piramis belsejében terjengő bűzért is.

A Király Termének károsodása egy nagy, véletlenszerű hidrogénrobbanás következménye lehet – ez pedig megmagyarázza a terem fölött található kisebb kamra falain látható fekete port is: ez ugyanis nem rovarok váza, hanem a mészkőből „kisült” kalcium-karbonát. Dunn számára csak egy kérdés maradt megválaszolatlanul. Hogyan tudták elérni az egyiptomiak, hogy a piramis rezegjen?

Együttrezgés

Ha egy ingát egy hasonló, de mozdulatlan másik inga mellett lengetünk, akkor az magátol elkezd kilengeni. A jelenseget együttrezgésnek nevezik, és azért következik be, mert semmilyen targy sem teljesen statikus, bármilyen mozdulatlannak is tűnjék.

Minden ki van téve az elhaladó forgalom, a környezo hanghatások stb. által keltett apró, véletlenszerű mozgásoknak. Ezeket a mozgásokat „sajátrezgésnek” nevezik.

Együttrezgés akkor következik be, amikor az úgynevezett hajtófrekvencia – jelen esetben a mozgó inga – megközelíti a nyugvó test frekvenciájat. Ennek eredménye gyors energiafelvétel, amelyet a rezgés amplitilúdójának növekedése is kísér. Így a nyugvó inga mozgásba lendül.

Ez a jelenség nem csupán az ingákra igaz. Minden mesterséges es természetes tárgynak megvan a maga frekvenciája, ezert elméletileg mindegyik hajlamos az együttrezgésre – bár ez a gyakorlatban csak bizonyos tárgyakon lesz észrevehető mertékű.

Az együttrezgés amplitúdója természetesen nem növekszik a végtelenségig. Természetes csillapodás lassítja, azonban a válaszreakció nagyon erős is lehet. Ezért fordulhat elő, hogy a hídon menetelő katonák olyan erős együttrezgést idéznek elő, hogy lerombolják azt, csakúgy, mint az operaénekesek, akik képesek szettörni a borospoharat azáltal, hogy a megfelelő hanggal hajtófrekvenciát hoznak létre.

A Gízai erőmű (The Giza Power Plant) című könyvében Christopher Dunn lehetségesnek tartja, hogy a gízai Nagy Piramist az északi félteke élethű másaként épitették, es egy pontosan kiegyensúlyozott területen helyezték el azért, hogy ki legyen téve a Föld hajtófrekvenciájának.

Christopher Dunn, A Gízai erőmű (The Giza Power Plant) című könyvének borítója

Amikor a könyv íródott – 1998-ban -, akkor az az elgondolás, hogy a világunknak lehet saját hajtófrekvenciája, csak feltételezésnek számított. 1999. januárjában azonban a The Times magazin a Nagoya Egyetemen dolgozó japán dr. Naoki Suda által vezetett csoport érdekes felfedezéséről számolt be. A Föld állandó – emberi fül által nem hallható – búgó hangot ad; a tudósoknak azonban még tovabbi vizsgálatokat kell végezniük, hogy kiderítsék a jelenség okát.

Egyiptom piramis

KÖVESS MINKET A FACEBOOKON IS!

error:
Send this to a friend