A Halálfejes Rend (Order of Skull and Bones) egy szupertitkos testvériségi rend, mely – úgy tűnik – kizárólag a Yale Egyetemen található meg.
Elképesztő mennyiségű kormánytisztviselőt adott Amerikának, akik egytől egyig testvéreik globalista céljait szolgálták más titkos szerveződésekben – állítják a kutatók.
„Ha a Külkapcsolatok Tanácsának tagjait összeesküvéssel vádolják, hevesen tiltakoznak. És nagyjából igazuk is van – írta Anthony C. Sutton konspiráció-kutató, író. – A legtöbb Tanács-tag nem részese semmilyen összeesküvésnek, és nem is tud semmi ilyesmiről. […] Azonban létezik egy csoport a Külkapcsolatok Tanácsán BELÜL, akik egy titkos társaság tagjai, titoktartásra esküdtek fel, és többé-kevésbé ők irányítják a Tanácsot” .
A tagok közt olyan rendkívül befolyásos emberek neveit találjunk, mint Henry Stimson, Franklin D. Roosevelt elnök hadügyminisztere, akit „az amerikai uralkodó osztály központjának a központjában álló ember”-ként jellemeztek; továbbá az USA oroszországi nagykövete, Averell Harriman, Henry Luce kiadótulajdonos, és J. Richardson Dilworth, aki már régóta a Rockefeller-vagyont kezeli.
Sutton és mások is azt állítják, ez a titkos társaság egy korábbi német titkos szervezet amerikai részlege. A csoportot különféle neveken említik: 322-es Részleg (Chapter 322), ‘A Halál Testvérisége’ (‘Brotherhood of Death’), ‘A Rend’ (‘The Order’); legismertebb neve azonban a „Halálfej” („Skull and Bones”, illetve angolul még rövidebben: ‘Bones’).
A Rend amerikai részlegét William Huntington Russell tábornok és Alphonso Taft alapította meg a Yale Egyetemen 1832-ben.
Taft 1876-ban hadügyminiszter, később igazságügyminiszter, majd oroszországi nagykövet lett. Az ő fia volt William Howard Taft, az egyetlen ember, aki az Egyesült Államok elnökeként és a Legfelsőbb Bíróság elnökeként is szolgált.
Russel a connecticuti törvényhozás tagja lett. Az ő családja állt a Russell and Company cég középpontjában, mely Boston legnemesebb „kékvérű” családjainak kezében volt, akik először a rabszolgakereskedelemből, majd az ópiumcsempészetből gazdagodtak meg a XIX. század elején.
Néhány kutató a fenti dicstelen múlttal magyarázza, hogy A Rend a kalózok jelképét tette meg jelvényének: a halálfejet, vagyis a koponyát az alatta keresztben elhelyezett lábszárcsontokkal. Ezt a jelképet eredetileg a régi templomos lovagok használták zászlóikon.
Sutton szerint A Rendet Russell hozta át Németországból a Yale-re; unokafivére, Samuel Russell egyébként komoly szerepet játszott a britek által kirobbantott kínai ópiumháborúkban. Egy röpirat, mely a Halálfejes Rend egyetemi főhadiszállásán (a ‘Sírkamrá’-ban) egy rivális titkos társaság által 1876-ban lefolytatott vizsgálat részleteit írta le, a következőket állította:
„Alapítója [Russell] utolsó egyetemi évei előtt Németországban járt, és szoros barátságot kötött egy német társaság vezető tagjával. Az egyetemre azzal a felhatalmazással tért vissza, hogy itt is létrehozzon egy részleget. így jött létre a Halálfej”.
A titkos német társaság valószínűleg nem más volt, mint a hírhedt és rejtélyes illuminátusok. Ron Rosenbaum – azon kevés újságírók egyike, akik komolyan megvizsgálták a Halálfejes Rend működését – felhívta a figyelmet arra, hogy A Rend hivatalos halálfej-jelvénye volt az illuminátusok hivatalos jelképe is.
Az Esquire magazinban megjelent oknyomozó írásában Rosenbaum így fogalmazott: „Úgy látom, határozott, bár további bizonyításra szoruló kapcsolatokat találtam a Halálfejes Rend rítusainak és a hírhedt bajor illuminátusok rítusainak eredete között, [mely utóbbi rend] létezése valóban történelmi tény […]. 1776-tól 1785-ig állt fenn, mint ezoterikus tanokra épülő földalatti szervezet a német szabadkőművesség még misztikusabb szabadgondolkodó páholyai mellett”.
Ecke ezzel egyetértésben azt állította, A Rend nem más, mint „az illuminátusok álruhában[…]. Beavatási szertartásának jelképrendszere legalábbis a szabadkőművesekkel való közeli kapcsolatra látszik utalni”. A szabadkőműves jelvények, szimbólumok, egy német jelmondat, még a beavatási helyiség berendezése is megegyezik az illuminátusokkal összefüggésbe hozott német szabadkőműves páholyokéval.
Ami az alapítók és családjaik becstelen múltját illeti, Webster Griffin Tarpley és Anton Chaitkin így figyelmeztet: „ Halálfejes Rend mögött az ópium és a Birodalom története rejlik, és az az elkeseredett harc, mely az új amerikai köztársaság feletti politikai hatalomért folyik”.
Akárhogyan is kezdődött, a Halálfejes Rend hivatalosan Russell Trust néven lett bejegyezve 1856-ban. A Rend évente tartja találkozóit a New York állambeli Saint Lawrence folyón lévő Deer Iland nevű magánterületen [a név szándékos elírást tartalmaz: helyesen Deer Island volna, mely Őz-szigetet jelent, így azonban nincs értelme – a ford. megj.]. Az elírást a terület adományozója, George D. Miller (A Rend tagja) kérésére hagyták jóvá.
Kétségtelen, hogy a Halálfejes Rend a legkiemelkedőbb a titkos klubok közül, ám nem ez az egyetlen. Tarpley és Chaitkin szerint „ Princeton Egyetemnek megvannak a maga ‘étkezőklubjai’, főként az Ivy Club és a Cottage Club, melyekben az oligarchikus hagyomány Jonathan Edwardstól és Aaron Burrtól egészen a Dulles fivérekig nyúlik.
A Harvard Egyetemen ott van a csak kékvérűeket tömörítő Porcelian (akiket Porc, illetve Pig Clubként is ismernek); Theodore Roosevelt azzal dicsekedett a német császárnak, hogy ennek tagja.
Franklin D. Roosevelt a kissé ‘alacsonyabb rangú’ Fly Clubnak volt a tagja”. A Yale-en léteznek még más titkos klubok is, köztük a Farkasfej (Wolf s Head) és a Tekercs és Kulcs (Scroll & Key), hogy csak kettőt említsünk – és ahogy Rosenbaum megjegyezte, ha valaki a keleti-parti elit establishmentből nem tartozik a Halálfejes Rendbe, az egészen biztosan valamelyik másik csoport tagja. Mindenesetre egyik ilyen csoport sem tud olyan vérségi és vagyoni kapcsolatrendszert felmutatni, mint A Rend.
Minden évben csupán tizenöt harmadéves hallgatót választanak ki a Yale-en, akik felsőbb éves korukban beléphetnek A Rendbe. A szigorú titoktartáson túl (A Rend tagjainak el kell hagyni a helyiséget, ha valaki megemlíti a csoportot, nehogy valamit eláruljanak) a Halálfejes Rendnek megvannak a maga tagsági fokozatai.
Az újoncokat Lovagoknak hívják a régi titkos társaságokhoz (templomos lovagok, Máltai Lovagrend, johannita lovagok) hasonlóan. Ha valaki teljes jogú tag lett, Pátriárkának hívják, és úgy tisztelik, mint alapító atyát. A kívülállókat lekezelően csak ‘Idegeneknek’ (ill. ‘Pogányoknak’) vagy ‘Vandáloknak’ hívják.
Sutton feljegyezte, hogy a Halálfejes Rend aktív tagságát „egy körülbelül 20-30 családból álló mag adja […]. Az elsők között olyan régi amerikai családokat találunk, akik a XVII. században érkeztek a keleti partra, például a Whitney, Lord, Phelps, Wadsworth, Allen, Bundy, Adams stb. családok.
Ezután olyan családok következnek, akik az elmúlt száz évben tettek szert vagyonra, fiaikat a Yale-en taníttatták, és idővel szinte régi családoknak számítottak, mint a Harrimanek, a Rockefellerek, a Payne-ek vagy a Davisonok”.
Ecke szerint ezek a családok az Óvilágból magukkal hozott örökségüket és vérvonalukat akarják megőrizni. Előre elrendezett házasságokat köttetnek gyermekeikkel, „hogy megóvják vagy ‘nemesítsék’ a kvázi-kékvérűek genetikai vonalait, akik öröklött vagyonukat és hatalmukat a kábítószercsempészetnek, a rabszolgakereskedésnek és a jól eltervezett házasságoknak köszönhetik. Ezek az összekeveredett családok segítik és támogatják egymást a pénzügyi, politikai és genetikai hatalom megszerzéséért folytatott küzdelemben”.
„Az embernek […] az az érzése támad, hogy a Halálfejes Rend családjainál sok az egymás közt házasodás – írta Rosenbaum egyetértőleg. – Évről évre mindig van egy Whitney Towsend Phelps ugyanabban a Halálfejes osztályban, amelyikben van egy Phelps Townsend Whitney. […] Valójában félig komolyan ki lehet jelenteni, hogy A Rend az establishment számára egyfajta állandó, nemhivatalos fajnemesítési programként szolgál, mely életerős új géneket visz a stimsoni elit vérvonalába”.
Az atyafiság-pártolásnak mély hagyományai vannak A Rendben. Ezt támasztja alá, hogy a Russell Trust legújabbkori pénzügyeit ifj. John B. Madden kezelte, a Brown Brothers Harriman nevű cég üzlettársa, mely a Brown Brothers & Company illetve a W. A. Harriman & Company cégek egyesüléséből jött létre 1933-ban. Madden itt az 1940-es években kezdett dolgozni Prescott Bush, a fő üzlettárs alatt, aki George Bush volt amerikai elnök apja. E három ember mind a Halálfejes Rend soraiba tartozik vagy tartozott.
A tagok odaadó hűségét mutatja az az 1980-as botrány is, melyben Bush elnököt összefüggésbe hozták a Nemzetközi Kereskedelmi és Hitelbankban (Bank of Credit and Commerce International, BCCI) folyó törvénytelen ügyletekkel. Amint a bank illegális tevékenységére – és számos tekintélyes ember érintettségére – fény derült, a Bush-kormány megkísérelte meggátolni vagy leállítani az eredményes nyomozást.
Végezetül a hivatalos nyomozást a Szenátus Külügyi Bizottságának Terrorizmussal, Kábítószerkereskedelemmel és Nemzetközi Műveletekkel Foglalkozó Albizottsága kezdte meg. Vezetője, John Kerry massachusettsi szenátor a Szenátusi Demokrata Kampánybizottság elnöke volt, mely a banktól jelentős pénzösszegeket kapott – és maga is a Halálfejes Rend tagja.
A Kerry vezette nyomozás megfeneklett. Jack Blum, aki a Kerry-féle albizottság szaktanácsadója volt, kijelentette: „Komoly nyomozást akartam a bank ügyében, de félreállítottak. […] A bankot érintő minden nyomot eltüntetett a magasszintű eltussolási hadművelet, ami rögtön azután beindult, hogy a vámügyesek véletlenül észrevették a miami pénzmosást, és azóta is tart”.
Mind a Morganek, mind a Rockefellerek érdekeit megfelelően képviselték A Rendben. Az egyik tag, Percy Rockefeller A Rendet a Standard Oil-vagyonnal kapcsolta össze, és Morgan emberei közül számos található a szervezet tagjai közt. J. P. Morgan nem volt tagja A Rendnek, de Harold Stanley (A Rend, 1908) 1915-ben csatlakozott a Morgan-féle Guaranty Trust bankvállalathoz, és végül Morgan üzlettársa lett, majd az egyesített Morgan, Stanley & Company elnöke.
W. Averell Harriman (A Rend, 1913) a Guaranty Trust bizottsági tagja volt. H. P. Whitney (A Rend, 1894) és apja, W. C. Whitney (A Rend, 1863) mindketten a Guaranty Trust igazgatói voltak.
A pénzügyi hatalom áramlása nem mindig a Halálfejes Rend tagjai által alkotott csatornákon keresztül történt.
„ Rend ellenőrzi Andrew Carnegie tekintélyes vagyonát, jóllehet soha egyetlen Carnegie sem volt A Rend tagja – írta Sutton. – A Ford vagyont olyannyira a család kívánalmaival ellentétesen használta fel A Rend, hogy két családtag le is mondott a Ford Alapítványban betöltött igazgatósági tagságáról.
Egyetlen Ford sem volt soha A Rend tagja. A Morgan név sem szerepelt soha a névsorban, ám Morgan partnerei közül sokan a belső körhöz tartoznak, mint például [Harold] Stanley [a Morgan, Stanley & Company üzlettársa], [Henry P.] Davison [fia] és [John] Perkins”.
McGeorge Bundy (A Rend, 1940) a Ford Alapítvány elnöke volt 1966 és 1979 között; az 1960-as évek elejétől a közepéig pedig John F. Kennedy és Lyndon Johnson elnökök nemzetbiztonsági tanácsadója. Ugyanebben az időben bátyja, William Bundy (A Rend, 1939), aki korábban a CIA-nek dolgozott, a kelet-ázsiai és csendes-óceáni ügyekért felelős külügyminiszterhelyettes lett.
Számos más nagy nevet köthetünk a Halálfejes Rendhez, például Low, Forbes, Coolidge, Delano, Taft, Stimson stb. A közelmúlt befolyásos tagjai közt van George Bush volt elnök (A Rend, 1949); William Bissell (A Rend, 1925), akinek a fivére, Richard Bissell a CIA helyettes tervezési igazgatója lett; Amory Howe Bradford (A Rend, 1943), aki 1941-ben feleségül vette Carol Warburg Rothschildot, és hamarosan a New York Times vezérigazgatója lett; Henry Luce (A Rend, 1919), aki a hatalmas és befolyásos Luce kiadóvállalat-birodalom vezetője lett, amelyik a Time és a Life magazintis kiadta; és William F. Buckley (A Rend, 1950), aki több országos lapban is rendszeresen közöl konzervatív beállítottságú cikkeket.
Tarpley és Chaitkin úgy látta, ez az egész nem holmi egyetemi diákklub. „ század borzalmainak hosszú listájából sokat köszönhetünk a tehetős angolbarát amerikai családoknak, melyek átvették a Halálfejes Társaság felett az irányítást, és politikai toborzóirodaként használják. Főleg a Harriman, Whitney, Vanderbilt, Rockefeller családokról van szó, meg ügyvédjeikről, a Lordokról, Taftokról és Bundykról” – tette hozzá a szerzőpáros.
Más kutatók szerint a Halálfejes Rend az Új Világrend hatalmi központja. A szervezetet egyesek a Külkapcsolatok Tanácsába, a Bilderberg-be és a Trilaterális Bizottságba vezető útnak nevezték. Texe Marrs, a keresztény beállítottságú szerző és kiadó, miután elemezte A Rendnek a külpolitikára, a pénzügyekre, az oktatásra és a vallásra gyakorolt hatását, így figyelmeztetett: „ Halálfejes Rendről le kell rántani a leplet: meg kell mutatni, hogy valójában hatalmas és aktuális veszélyt jelent szabadságunkra és alkotmányos jogainkra nézve”.
Rosenbaum A Rend vészjósló külsőségeinek lehetséges magyarázataként azt írta, hogy azok egyszerűen „ könnyen befolyásolható fiatal Russellnek köszönhetők, [aki] véletlenül rábukkant ugyanarra az ál-szabadkőműves hókuszpókusz-kelléktárra, amire az illuministák”. Mindazonáltal – bár talán némi gúnnyal – azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy „ keleti-parti hatalmi establishment egy történelemirányító titkos elit démoni teremtménye, és a Halálfejes Rend az egyik toborzóközpontja”.
Rosenbaum azt is leírta, hogy a Halálfejes Rend szerinte „gyorsan hanyatlik”, és az elmúlt években „ csoport egyre erőtlenebb és felelőtlenebb, hedonisztikusabb és kényelmesebb, sőt, egyesek szerint deka-densebb lett”. Az 1980-as elnökválasztások idején felszínre kerültek A Rendet övező ellentmondások.
Lyndon H. LaRouche, az amerikai Munkáspárt (Labor Party) korábbi országos elnöke úgy döntött, a nagy pártoktól függetlenül indul a választásokon. A New Hampshire állambeli előválasztások során LaRouche támadta George Bush republikánus elnökjelöltet A Rendhez fűződő kapcsolata miatt, és kijelentette: „ Halálfejes Rend nem csupán egy diáktársaság, nem is csupán valami különleges öregdiákok klubja a hozzá tartozó halandzsával.
Ez egy nagyon komoly, nagyon elszánt kultuszszerű összeesküvés az Egyesült Államok alkotmánya ellen. Akárcsak a Cambridge-i Apostolok esetében, a Halálfejes Rend beavatottja egy életre a brit titkos hírszerzés elkötelezett ügynöke lesz”. Sok megfigyelő szerint az, hogy Bushról kiderült: köze van A Rendhez, a Tanácshoz és a Trilaterális Bizottsághoz, a New Hampshire-i forduló és végül az egész 1980-as elnökválasztás elvesztésébe került neki.
„A Rend hozta létre az Egyesült Államok szinte valamennyi, kutatással, döntéshozatali tanácsadással vagy véleményformálással foglalkozó jelentősebb szervezetét, és amelyiket nem az hozta létre, abba beszivárgott és elfoglalta” – jelentette ki Sutton.
Számos jel arra utal, hogy Suttonnak igaza lehet. Az intézményi részvényesekkel kapcsolatban lefolytatott egyik legalaposabb vizsgálat a Kormányzati Ügyek Szenátusi Bizottsága (Senate Committee on Governmental Affairs) által 1980-ban kiadott tanulmány volt. „ nagyvállalati koncentráció szerkezete” (Structure of Corporate Concentration) című jelentés végkövetkeztetése – Donald Gibson tolmácsolásában – a következő volt: „ gazdaságban a pénzügyi intézetek dominálnak; ezek mind a Morgan-Rockefeller komplexum részét képezik vagy kiterjedt kapcsolati rendszeren keresztül fonódtak össze vele”.
Gibson a jelentés tanulmányozása alapján a következőket írta: „ Morgan [cég] különböző igazgatótanácsi tagjai a száz legnagyobb vállalat közül 31-nek az igazgatótanácsában benne voltak. A Citicorp 49 másik vezető vállalattal állt ilyen kapcsolatban; a Chase Manhattan, a Chemical Bank és a Metropolitan Life mindegyikének igazgatótanácsában 24 másik vezető cég képviseltette magát.
Ezek és még számos más átfedés a száz legnagyobb vállalat között egy igen sűrű szövésű kapcsolatrendszert jelent, melyet csak megerősítenek a zártkörű klubokon, közös iskolai háttéren, házasságokon, valamint a Külkapcsolatok Tanácsában[, a Halálfejes Rendben, a Trilaterális Bizottságban] és az Üzleti Tanácsban (Business Council) betöltött tagságon keresztül fennálló gyakori kötődések”.
Gibson azt is megjegyezte, hogy az AT&T, a General Motors, a Du Pont, az Exxon, a General Electric, az IBM, a United Technologies és a Union Pacific cégek hat legnagyobb részvénytulajdonosa között mindenhol legalább két Morgan-Rockefellerintézmény szerepelt. Csakúgy, mint más titkos társaságok esetében, sok árulkodó kapcsolódási pont fedezhető fel a Halálfejes Rend és a CIA közt.
A már említett Bushon, Bundyn és Bissellen kívül voltak A Rendnek más tagjai is, akikből CIA-tisztviselő lett, például F. Trubee Davison (A Rend, 1918) személyzeti igazgató; James Buckley (A Rend, 1944), a bejrúti CIA-kirendeltség főnöke; Hugh Cunningham (A Rend, 1934) Rhodes-ösztöndíjas, tervezési igazgatóhelyettes; valamint Archibald MacLeish költő (A Rend, 1915), aki a Stratégiai Szolgálatok Hivatalában (OSS) William Donovannak segédkezett a CIA megalakításában az 1940-es évek végén. „ Yale minden más egyetemnél jobban rányomta bélyegét a Központi Hírszerző Szolgálatra.
A CIA-nek szinte olyan hangulata van, mint egy osztálytalálkozónak” – mondta Gaddis Smith, a Yale történészprofesszora. Rosenbaum pedig fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a Yale saját „tolvajnyelvén” a titkos társaságok tagjait „kísértetnek” („spook”) hívják, ugyanúgy, mint a CIA-nél a beépített ügynököket.
Azonban a CIA csak egyike a számos amerikai „ábécé”-kormányhivatalnak [olyan szervezet, melyet egyszerűen csak a rövidített nevén emlegetnek – a ford. megj.]. Ezeket sokan azzal vádolják, hogy a változtatás és irányítás eszközeként használják őket rengeteg fedőszervezettel, alapítvánnyal, kutató- és tudományos csoporttal együtt, amiket a titkos társaságok hoztak létre és/vagy finanszíroznak. Több kutató egybehangzó állítása szerint az ilyen magánszervezeteket maguk a titkos társaságok vezető tagjai alapították.
