A HAARP-pal kapcsolatos kutatásaink idején már számos figyelmen kívül nem hagyható kockázat került felismerésre, köztük annak lehetősége, hogy ezek a kísérletek környezetünkre és egészségünkre végzetes hatást gyakorolhatnak.

Írta: Dr. Nick Begich és James Roderick

Az egyik legkomolyabb veszélyt Brooks Agnew, egy földmélyi tomográfia területének szakavatott kutatója azonosította. A következőket írja:

„A HAARP több billió watt koncentrált rádióenergia tesztelésére szolgál bolygónk ionoszférájában. A művelet során az ionoszférában található részecskék több billió köbcentiméternyi mennyiségből létrehozott, s rendkívül nagy magasságban található lencséket alkalmaznak a rádió hordozó hullámok földfelszínre való fókuszálásához, katonai célokból.

Kutatásaim során világossá vált számomra, hogy a megfelelő harmonikus hullám véletlenszerű kiválasztásakor katasztrofális méretű energia-kibocsátás következhet be. Az ég szó szerint lángolni látszana. Az azonban, hogy a tűz milyen forróságú lenne, milyen hosszan égne, vagy hogy milyen elemek vagy izotópok maradnának hátra a reakció lezajlása után, lehetetlen kiszámítani, de még elképzelni is…”

Brooks Agnew forgatókönyve, amely kutatásain, és hasonló technológiákkal jóval kisebb mértékben végzett kísérletein alapul, a legrosszabb bekövetkezésének képét vetíti előre, melyet természetesen a HAARP projekt tervezői sem hagyhattak figyelmen kívül. A HAARP-pal kapcsolatos viták legfőbb kérdését a felhasználandó energiamennyiség nagysága képezi.

A teljesítményt illető véleménykülönbségek az energia távadókból történő pulzálását érintik. Megállapítottuk, hogy a rövid, nagy teljesítményű, nagy rezgésszámú energia-kitöréseket nagyobb mérvű energiakibocsátás kiváltásához lehet felhasználni.

A HAARP esetében az első fázisban 1 billió watt kisugárzott teljesítményre van szükség. A HAARP program egyik alkalmazási területe elektromágneses impulzusok létrehozására irányul. Ez olyan energiaimpulzus, amely elektronikus készülékekkel, mint például a számítógépek, repülőgép-navigációs rendszerek, kommunikációs rendszerek, energiahálózatok, és szinte mindenféle elektronikafüggő rendszer képes kölcsönhatásba lépni. Más szóval, jóformán mindennel, amire a modern társadalom támaszkodni kénytelen. Az ilyen típusú pulzált energiában rejlő lehetőségeket a következő sorok jól illusztrálják:

„Két autó akkumulátor által magában foglalt energiamennyiséget képes lenne összesűríteni és a másodper 150 billiomod része alatt kibocsátani, hússzorosan meghaladva ( azon 150 nanomásodperc alatt) az Egyesült Államok energiatermelő képességét. A folyamat során az északi sarki fény stimulálja a nagyteljesítményű gammasugarakat, melyek bármilyen készülék elektronikus működését össze tudják zavarni a kenyérpirítótól az irányított rakétákig.”

A technológiát övező polémia kezdete óta a világ különböző pontjain működő tudósoktól továbbra is igen sok információ érkezik. A feltételezés, hogy ez a technológia minden bizonnyal más rendszerekkel együtt kerül majd felhasználásra, e tudományág szakavatottjai számára logikus következtetésnek tűnik. Dr. Rosalie Bertell, orvos és fizikus a következőket tette közzé:

„Elhamarkodott kijelentés lenne azt állítani, hogy a HAARP elszigetelt kísérletet jelent, mely nem bővül majd tovább. Ötven év intenzív és egyre destruktívabb formát öltő programjaival áll összefüggésben, melyek a felső légkör működésének megértését és befolyásolását tartják szem előtt. Meggondolatlanság volna a HAARP-ot nem kapcsolatba hozni az űrkutatási laboratórium megalapításával, melyet az Egyesült Államok különálló programként kezel.

A HAARP az űrkutatás és a kifejezetten katonai célokat támogató fejlesztés történetének szerves részét képezi. E projektek katonai célokat szolgáló összekapcsolásának implikációi igencsak vészjóslóak. A projekt alapvető célkitűzése, a kommunikáció befolyásolása, ami annak szétzúzását, vagy folytonosságának biztosítását egyaránt jelentheti ellenséges közegben.

Az teljesen nyilvánvaló, mekkora hatalmat ad az efféle kontroll alkalmazója kezébe. A HAARP és a Spacelab társításának azon képessége, hogy az atombomba erejével vetekedő hatalmas energiamennyiséget tud lézeren és részecskenyalábokon keresztül a föld bármely pontjára irányítani, rendkívül félelmetes.

A közvéleménynek a projektet feltehetőleg egy esetleges Föld felé tartó támadás elhárítását célzó űrvédő pajzsként, vagy, a hiszékenyebbek számára, az ózonréteg helyreállítását szolgáló berendezésként próbálják eladni.”

A technológiával kapcsolatos számos további kockázatot az Angels Don’t Play This HAARP című korábbi munkánkban vettük számba. Köztük találjuk a kommunikációs hálózatokat, elektronikus berendezéseket, az emberi egészséget, az állatok vándorlási útvonalait, az időjárást alakító tényezőket, valamint az ionoszférát érintő veszélyeket.

A HAARP-ellenes tevékenységünk kezdetén tulajdonképpen azt próbáltuk jelezni, hogy a kormány túl fogja lépni a szabályozó szervek által meghatározott teljesítményszintet és más limitált értékeket. Azt mondtuk, ha ez bekövetkezik, valószínűleg a szerződő felet hibáztatják majd, s 1998 nyarán ez valóban így is történt. Az egyik vezető HAARP kutató az esemény után a következő kijelentést tette:

„Specifikus eljárásmódokat határoztunk meg, melyek révén a szerződő fél a kormányt köteles előre értesíteni, ha ilyen jellegű kísérletek kivitelezésére van szükség. Ez alkalommal azonban, nem csak hogy ilyen figyelmeztetést nem kaptunk, de a szerződő fél olyan frekvenciákat, modulációs típusokat és teljesítményszinteket választott, melyeket semmilyen körülmények között nem állna módunkban jóváhagyni.”

Mi már a kezdetektől fogva próbáltuk jelezni, hogy a HAARP teljesítményszintje jóval meghaladja a szabályozások által meghatározott értékeket. Azt mondtuk, ha a hadsereg úgy gondolja, szükséges vagy nemzetbiztonsági érdekeket szolgál, esetleg valamiféle „baleset” történt, ezeket a korlátokat túl lehet lépni, s a berendezést tesztelni lehet.

Hány meg hány balesetnek kell még történnie, és hány meg hány tiltottnak gondolt kísérletnek kell még lezajlania ahhoz, hogy az emberek ráébredjenek arra, a kormány a lakosságra és a környezetre egyaránt veszélyt jelentő kockázatok ellenére kapacitásának maximumán fogja tesztelni a rendszert…?

Felhasznált irodalom: Dr. Nick Begich és James Roderick: Earth Rising The Revolution című munkája