Csillogás, luxus, szépség gazdagság. Ez minden nő netovábbja és a gyémánt, ami ezeket megtestesíti. Vannak ilyen költeménybe illő ékszerek, ugyanakkor mind közül a legszebb és leghalálosabb a Hope Gyémánt. Ezt az ékszert nem biztos, hogy a nyakadba vennéd!
A 45,52 karátos mélykék gyémánt a világ leggyönyörűbb, és leghírhedtebb gyémántja, ami egyszerre rejti magában a csábítást és a veszélyt. Ám ahol megfordult, ott sajnos a halál is felütötte fejét…
Az eredeti 112 karátos csiszolatlan követ, Indiában találták egy bányában. Innen egy francia drágakő kereskedő Jean Baptiste Tavernier vitte magával, amit egyenesen a jól ismert Napkirálynak, XIV. Lajosnak adott el 1668-ban.
Egy legenda viszont arról számol be, hogy a kő Siva hindu istenség szobrának a homlokára került díszítés gyanánt, és egy bátor tolvaj onnan lopta el, és vonta magára az istenek haragját.
Maga a kereskedő sem élvezhette túl sokáig a királytól kapott jutalmat, mert a következő indiai útján vesztett a vadkutyákkal való csatában és darabokra tépték.
Egy gyémánt, mely halálos áldozatokat szed?
Lajos, romantikus alkat lévén szív alakúra csiszoltatta a gyémántot, amit szeretőjének adott, Montespan márkinénak, de hűtlenségével hamar elérte, hogy meg kelljen válnia a mesés ékszertől és zárdába keljen vonulnia.
Majd XV. Lajos keze alatt az Aranygyapjas rend ékszerei közé került, ahol megkapta a French Blue (Francia Kék) nevet és amit kizárólag csak a király viselhetett.
A következő uralkodó pár ismét rosszul jár a drága kővel, mivel XVI. Lajos és felesége Marie Antoinette, guillotine általi halállal haltak a francia forradalom idején. Tudvalevő, hogy Marie Antoinette, lelkes viselője volt a gyémántnak…
Itt egy kicsit elveszítjük a nyomokat a gyémánt sorsát illetően, de legközelebb 1820-ban IV. György brit király vásárolta meg. Tíz évre a király rendre meg is halt.
Utána újabb ismeretlen körülmények között Londonba vándorolt a mennyei kő olyan 1830 körül, amikor is későbbi névadója, Henry Philip Hope bankár és drágakőgyűjtő tulajdonába került, aki eleinte nem sejthette, hogy az átkozott ékszer az ő kezei között lapul.
Mivel a gyémántpiac nem virágzott akkoriban a gyilkos kő híre miatt, ovális formára csiszoltatták, hátha az így vevőcsalogatóbb lesz. Biztos sokkot kapott, amikor rádöbbent, hogy hiába formálta át, mégiscsak nála van a veszélyes Francia Kék.
Nagy is volt az aggodalom és a rettegés a Hope családnál, de mikor észrevették, hogy évek óta egyetlen egy haláleset sem történt a családban, arra gondoltak, már biztos nem olyan dühös az ékszer, vagy kipárolgott belőle az átok, ezért, elaludt a veszélyérzetük.
Tény és való, nem is történt velük semmilyen rendkívüli esemény, egészen addig, amíg a Francis Hope a család notórius feketebáránya fel nem halmozott annyi kártyaadósságot, hogy csődbe juttatta a családi vállalatot. Ekkor a gyémántot újra eladták, Hope meg mégis csak meghalt 1839-ben.
A következő neves és ismeretes pont 1909, amikor is Pierre Cartier vásárolta meg. Az ékszer ma ismert külseje neki köszönhető, mivel ő rakatta platinafoglalatba, amit 16 gyöngy alakú, párnás csiszolású gyémánt övez, és a foglalatot 45 gyémántból álló láncra függesztették fel.
Ő ezután Evalyn Walsh McLeannek adta el, mivel a hölgy állította, szerinte, a másoknak szerencsétlenséget hozó tárgyak neki szerencsét hoznak. Mrs. McLean rendszeresen is viselte a Hope gyémántot. Egyszer őt is utolérte a vég, és 1947-ben, Harry Winston New York-i ékszerész megvásárolta a hölgy teljes kollekcióját.
Mielőtt bárki azt hinné, hogy csodásan teltek a McLean házaspár élete… hát mondhatni, a kő náluk is megtette a dolgát. A vásárlást követő fél év elteltével sorozatban jöttek a csapások: fiúk autóbalesetben, lányuk öngyilkosság miatt vesztette életét, McLean megőrült, felesége pedig egy szélütés után még hosszú évekig élt gyötrő kínok között.
Te is megtekintheted!
Mielőtt jelenlegi végleges helyére kerül volna a gyémánt, Harry Winston 1957-ben más ékszerekkel együtt kiállította a Waldorf Astoriában.
Innen egy görög milliomos Arisztotelész Onasszisz vette meg, azzal a kritériummal, hogy Winstonnak öt éven belül vissza kell vásárolnia, anélkül, hogy a görög hajómágnásnak indokolnia kellene óhaját, aki egyébként feleségét szerette volna a pazar ajándékkal boldogítani.
Csakhogy házasságuk a drágakő ellenére is tönkrement, pont akkor jött kapóra a szerződéses megállapodás, így a gyémánt visszakerült Winstonhoz, aki a washingtoni Smithsonian Intézetnek Múzeumnak adta kölcsön, és ahol az állandó kiállításon látható. Azóta valahogy senki sem akarta megvásárolni a követ…
forrás: Wadolowska Balogh Orsolya – noiportal.hu
