A gyökércsakra elevenné és élhetővé teszi az életet. Minden erényünket felsorakoztatja annak érdekében, hogy rendet, állandóságot és szilárdságot vigyen napjainkba.
A gyökércsakra lényege a létfenntartás egyszerű életösztöne. Jelenti a fedelet és a táplálékot, emellett pedig mindazt, ami előreviszi az életünket. Akkor virágzik ki igazán, ha olyan mérvű biztonságra teszünk szert, amely távol tartja küszöbünktől a bajokat és a zűrzavart. Végső soron arról szól, van-e elég türelmünk és kitartásunk álmaink valóra váltásához.
A gyökércsakra szerepe
A gyökércsakra szerepe az, hogy megtartó rendet vigyen az életünkbe. Ha az életünk keretei nem elég szilárdak, talán kételkedni kezdünk abban, hogy jogunk van ahhoz, amire áhítozunk. A szilárd alapok segítségünkre vannak a változások kezelésében.
A biztonság a gyökércsakra olyan eleme, amely fegyelemre és valóságérzékre nevel. Ha nem érezzük magunkat biztonságban, ezzel energiát veszítünk, félteni kezdjük a megélhetésünket, és nem merünk továbblépni.
A biztonság mélyreható tudata a szerencse forgandósága közepette is éberen tartja a gyökércsakrát. Ez az erőközpont hordozza őseinktől megörökölt létfenntartó jellemvonásaink összességét. Ha népünk keményen megküzdött, hogy megőrizze, amije van, vagy hogy jobb életet teremtsen magának,
ez a bátorság és szívósság mára genetikai örökségünkhöz tartozik.
Ahogyan a betegség iránti fogékonyság nemzedékről nemzedékre öröklődhet, ugyanez igaz a lelki tulajdonságokra is. Ha nehéz helyzetben találjuk magunkat, őseink erősségeire támaszkodhatunk, hogy átvészeljük a bajokat Erőt meríthetünk a bátorságból, fortélyosságból, álcázásból és kíméletlen élni akarásból.
Mindez ott lakozik a gyökércsakránkban Ez az erőközpont irányítja a stresszreakciót, amely beindítja a mellékvesekéreg adrenalintermelését. Külső támadás esetén a stresszhormon a vérbe jutva csatasorba állítja túlélőösztöneinket. Amikor türelmesek, leleményesek és reménykedők vagyunk, a gyökércsakra a földhöz köti magát.
Ha derűlátók és nyitottak maradunk a lehetőségek előtt, a gyökércsakra megerősödik, és ez szilárdsággal és lelkierővel ajándékoz meg minket. A lélek lehorgonyzása a valóságban alapvető jellemzője ennek az erőközpontnak.
A gyökércsakra jellemzői
Helye: a gáttájék a gerincoszlop alján
Fogékony életkor: a születéstől 7 éves korig
Alakja: nagy kocka
Belső elválasztású mirigy: a mellékvese kéregállománya (embernél mindkét vese felső csúcsán), amely számos szteroidhormont termel, köztük a kortikoszteront és a kortikoszteroidok közé tartozó kortizont
Szín: vörös
Hangjegy: C hang
Hangszer: dob
Elem: víz
Hatókör: szervezés
Érzékszervi tapasztalat: szaglás
Illóolajok: fahéj, fokhagyma, szantálfa
Kristályok: rubin, vérkő, hematit
Uralkodó bolygó: Föld, Szaturnusz
Állatövi jegy: Bak
Fém: Ólom
Helye a földtekén: indián rezervátumok és az ő szent földjeik és az ö szent földjeik. Valamennyi természeti nép szent területei
Mitológiai lény: fehér elefánt hét agyarral
Növény: zsálya
Jellemzői: türelem, megalapozottság, szilárdság, biztonság, képesség az álmok valóra váltására
Tanulságok és teendők: tekintsük szentnek az anyagot; leljünk bizalomra kétségbeesés helyett, maradjunk állhatatosak
Fizikai tevékenység: jóga; minden olyan sport, amely megmozgatja a lábszárat és a lábfejet. Bármely olyan kétkezi tevékenység, amelyik odafigyelést igényel, és összeszedetté tesz
Szellemi tevékenység: a természet szépségének és tökélyének csodálata
Kedvező archetípus: anya
Kedvezőtlen archetípus: áldozat
Angyali jelenlét: Mihály arkangyal, a sátán ellen harcoló mennyei seregek vezére
A gyökércsakra archetípusai
KEDVEZŐ: anya
Az anya az a személy – lehet nő vagy férfi -, aki táplál, gondoz, derűt áraszt, és soha nem szűnik meg reménykedni. Az anyák biztatnak. Elismerik és igenlik jó tulajdonságainkat. Szeretetükkel és kedvességükkel vakon megbíznak az élet alapvető jóságában. Elviselhetővé teszik a sötét pillanatokat, mert ilyenkor is reményt sugároznak.
KEDVEZŐTLEN: áldozat
Az áldozat a külső körülmények miatt képtelen megújulni és előrelépni az életben. Mások kegye és nagylelkűsége szükséges ahhoz, hogy talpon maradjon. Mindaddig, amíg megmarad ebben a függő, kiszolgáltatott helyzetben, vajmi kevés esélye van arra, hogy szorosabbra fűzze kapcsolatait az élettel. Magatehetetlensége tehet átmeneti, de meglehet, hogy teljesen kiszakad abból az életből, amelyet korábban élvezett.
A gyökércsakra hatásai
Valamennyiünknek vannak olyan időszakai, amikor minden erőnket és türelmünket latba kell vennünk, hogy megbirkózzunk a nehézségekkel. Ennek dacára, csak kevesen tanulják meg, hogyan támaszkodjanak veleszületett leleményükre, amikor beköszöntenek a bajok.
De az élet és a változások megtapasztalása maga is felsorakoztatja erőinket. Az egészséges gyökércsakra könnyen alkalmazkodik, és rugalmas. Idomul a változásokhoz, és együtt úszik az árral.
Amikor valaki földönfutóvá válik, és arra kényszerül, hogy új otthont találjon magának, hasonló feltételeket keres majd, mint amilyeneket megismert. Képzeljünk el egy fát, amely meghatározott éghajlathoz és talajhoz, vala-mint adott mennyiségű napsütéshez, vízhez és szélhez szokott. Ha kiássuk ezt a fát, és máshol próbáljuk elültetni, valószínűleg sorvadozni kezd, vagy el is pusztul.
Az emberrel ugyanez a helyzet. Csupán akkor változtathatja meg sikeresen önmagát és a környezetét, ha a számára legkedvezőbb körülmények közé kerül. Bár jelen kultúránk képes alkalmazkodni, és mozgékony, válsághelyzetben ősi túlélőösztöneink veszik át az irányítást.
Gondolataink ilyenkor a fedél, a táplálék, a víz és a meleg körül forognak. Mindez elengedhetetlen az élet folytatásához. és előbbre való a kényelemnél, hatalomnál, szeretetnél vagy az eszméknél.
Válsághelyzetben az ember a közösség megtartóerejében bízik. Olyan mély emberi, kötődések jöhetnek létre, amelyek a veszély fellépte előtt ismeretlenek voltak. Változások idején a törzsi és nemzetségi kötelékek segítik az életben maradást, és kiegyensúlyozottá teszik a gyökércsakra működését.
Békeidőben más tulajdonságokat részesítünk előnyben. Amikor azonban új helyzetben találjuk magunkat. gyökércsakránk egyensúlya is felborul, s meg kell küzdenünk a külső-belső rend fenntartásáért. Ilyenkor parányi bosszúság is elég, hogy a legmélyebb kétségbeesésbe taszítson minket. A tartós, állandó kapcsolat azzal, ami valóságos és igaz, átsegíthet a változásokon. Az ősforrásra vonatkozó legmagasabb rendű, örök igazságok ismerete támaszunk lehet, ha gyenge lábakon állunk az életben, és a harci kedvünk is megfogyatkozott.
Aki spirituális összefüggések közé helyezi élettapasztalatait, az érzelmi biztonságra lel.
A gyökércsakra felépítése magában rejti megörökölt viszonyulásainkat. Ha eleinknek csak a küszködés jutott, s nehéznek és elviselhetetlennek találták az élet terheit, átvesszük tőlük azt a mindent átható meggyőződést. hogy az élet bizony kemény, és nekünk harcolnunk kell.
Mivel a gyökércsakrára hatással van a háború, ragály, éhínség és zűrzavar, ez az erőközpont egyetlen emberben sem makkegészséges. Csak kevesen mondhatták el magukról, hogy szeretetteljesen és életigenlőn gyökereztek bele a létezésükbe.
Szinte mindenkit megtépáztak az élet viszontagságai – talán gyökereiket is kitépték ha közvetlenül nem is, hát felmenőiken keresztül. Amit elődeink és családtagjaink átéltek a nehéz időkben, az olyan genetikai örökség, amelyet mi is magunkkal hurcolunk.
A gyökércsakra és a mellékvesekéreg
A kéregállomány a mellékvese legkülső része (belsejét a velőállomány alkotja). A kéreg kortikoszteroidokat termel, amelyek gondoskodnak a sejtek sav-bázis egyensúlyáról.
Beindítja az aminosavtermelést, glikogén- és glükóztermelésre serkenti a májat, szabályozza a szívműködést és a vérnyomást.
Adrenalint ürít a vérbe, amely balesetek vagy egyéb szélsőséges, fenyegető helyzetek esetén elindítja a stresszreakciót. Mindez életeket menthet, és minden idegszálunkkal arra a veszélyhelyzetre hangol minket, amely életünket fenyegeti.
A vese tehát ősi életerőt képvisel. Életben maradásunkhoz szükségünk van egészséges működésére.
Valahányszor stresszhelyzetbe kerülünk, vagy fenyegetve érezzük magunkat, ezek a hatások működésbe lépnek. A legrosszabbtól tartunk, megkérdőjelezzük túlélési esélyeinket, s ügy érezzük, nincs jogunk ahhoz az élethez, amelyet pedig magunkénak mondhatnánk.
Ha ellenben ráébredünk, hogy a múltnak nincs hatalma fölöttünk, szabadon tagadhatjuk életünk eseményeit. Talán biztatást érzünk, hogy küzdjünk keményebben, álljunk ki az igazunkért, és tartsunk ki.
Ha a gyökércsakra túl sok megszorítást hordoz, és meghatározza életszemléletünket, akkor lehúz bennünket a hagyomány, a családi értékrend és a vallási dogmák súlya. Ezek együtt behatárolják és szigorúan megszabják gondolkodásunkat.
Márpedig erre semmi szükség, hisz nem szolgálja az alkalmazkodást. Jóval többek vagyunk neveltetésünknél és iskoláztatásunknál vagy vallásunknál. Többet jelentünk földi porhüvelyünknél, érzelmi biztonságunknál és szellemi alapállásunknál.
Amikor kiterjesztjük tudatunkat., hogy magába fogadja az élet alapjait – nem más ez, mint örökre szóló spirituális tudatosság -, immáron nem hánynak-vetnek tovább az események hullámhegyei és hullámvölgyei.
Azok, akik kizárólag gyökércsakrájukra hagyatkoznak, a kelleténél jobban kötődnek a földhöz, hagyományokhoz, otthonhoz, családhoz, nemzetségi vagy törzsi gyökereikhez. Nem lelik meg saját egyéniségüket, s nem művelik ki tehetségüket, ha az kívül esik a fenti kereteken.
Akik a gyökércsakra szűkös látóköréből szemlélik az életet. csupán azokra a kicsinyes viszályokra figyelnek, amelyek megosztják a népeket és nemzeteket. Nem látják a fától az erdőt, nem fogják fel, hogy minden földlakó planétánk gyermeke.
A gyökércsakra gyógyítása részben, abból áll, hogy feloldjuk ezt az elkülönülési hajlamot. Megnyitjuk a gyökércsakrát, hogy lehorgonyozza lelkünket, s az egység, nem pedig a különbözés letéteményese legyen.
A gyökércsakra archetípusa az anya, aki etet, táplál és gondoskodik rólunk. Ha tiszteletben tartjuk, ezzel magunkat is megtiszteljük. Amikor szeretjük és ápoljuk magunkat, saját törődő édesanyánkká válunk. Figyeljünk oda szükségleteinkre, bízzunk meg bennük, s arra ügyeljünk, ami jó, egészséges és tápláló a számunkra.
Ha így teszünk, megszilárdítjuk létünk alapjait. Mindez segítségünkre lesz, hogy eltakarítsuk lelkünkből azt, ami ártalmas, s egyszerűen, becsületesen és méltósággal éljünk. Gyökereink meggyógyításával ráébredünk, hogy többre vihetjük szüleinknél.
Látókörünk kiszélesedik, lehetőségeink köre kitágul, s életünk eztán nem beszűkül, hanem egyre gazdagodik.
A gyökércsakra belső jellemzőinek csiszolgatásával lényegében a legjobbat tudjuk kihozni magunkból, hogy alkalmazkodni tudjunk a változásokhoz, magunk is változtassunk körülményeinken, és alkotó életet éljünk.
Hogyan érjük el a gyökércsakrát?
Úgy fejleszthetünk ki életképes. egészséges gyökércsakrát, ha szilárdan ragaszkodunk a jó élethez való jogunkhoz. Ez akkor köszönt ránk, ha becsüljük magunkat, túl minden behatároló címkén, melyet fajunk, életkorunk, vallásunk vagy nemzeti hovatartozásunk aggat ránk.
Így már könnyebb lesz igent mondani az életre. Ha erős gyökerekkel kapaszkodunk a valóságba, érvényesítjük jogunkat a jelenlétre, szorosabbra fűzzük viszonyunkat az élettel, s teret nyitunk számára, hogy kiteljesedjék a közreműködésünkkel.
Valahányszor szűkös elvekkel bástyázzuk körül magunkat, amelyek megszabják, hová mehetünk és hová nem, kivel közösködhetünk és kivel nem, mit szabad és mit nem, mindezzel beszűkítjük életkilátásaink körét.
Ha így teszünk, akkor fajunk, vallásunk, kultúránk, életkorunk, nemünk és nemi irányultságunk írja elő tetteinket. Úgy gyógyíthatjuk meg gyökércsakránkat, hogy választásainkat vonzalmainkra, valamint a gyarapodás, az érettség és a spirituális fejlődés ígéretére alapozzuk. A feszült és összeszűkült gyökércsakra eltelhet gyűlölettel, előítélettel és kicsinyességgel. Ilyenkor ezek az indulatok szabják meg, mit tehetünk és mit nem.
Azok a kultúrák, amelyek a hagyományra hivatkozva korlátozzák tagjaik maradéktalan önkiteljesítését és alkotóerejét, beszűkült és rugalmatlan gyökércsakrával bírnak. Talán csodáljuk a harmadik világ kultúráinak és kezdetleges társadalmainak egyszerűségét.
Sajnos azonban ezek a kultúrák úgy működnek, hogy közben szigorúan megszabják, kinek lehet hatalma és kinek nem; kinek van szabad mozgástere és kinek nincs. Meglehet, rajongunk ősi szokásaikért vagy a szoros családi és nemzetségi kötelékekért, amelyek érintetlenül őrzik meg e kultúrákat. Csakhogy mindennek az egyéniség feláldozása az ára. A tehetség, a készségek, a közösség problémáinak megoldása mind-mind áldozatul esnek a rugalmasság hiányának és az előítéleteknek.
Gyökércsakránk csak akkor töltheti be feladatát, ha megszabadul szűkös meggyőződéseitől. Ha világosan átlátjuk, hogy az ősforrás valamennyiünkben ott munkál, akkor inkább arra figyelünk majd, ami összeköt, és nem arra, ami elválaszt minket.
Valahányszor érvényesítjük jogunkat ahhoz az élethez, amelyet magunkénak óhajtunk, meggyógyítjuk a gyökércsakrát. Annak tudata, hogy jogunk van az örömhöz, és a boldogsághoz, kulcsfontosságú az életben.
Nincs szükségünk senki jóváhagyására, sem külön indokokra azokhoz a választásokhoz, amelyek boldogsággal, biztonsággal és örömmel kecsegtetnek. Eleinte talán fájdalmas elszakadni a család, a kultúra vagy a vallás előírásaitól, idővel azonban gyökereinket életünk, szeretetünk, kapcsolataink és választásaink határozzák majd meg.
A gyökércsakrához tartozó megerősítések
Ismételjük el az alábbi mondatokat reggel és este, valahányszor kapcsolatba kívánunk kerülni a gyökércsakrával.
ÉLETEM ALAPJA EMBERI MÉLTÓSÁGOM
SZERETETEM SZÍVEMBŐL FAKAD. AZ ÉLETHEZ TARTOZOM ANNAK TELJES GAZDAGSÁGÁBAN.
Tudom, ki vagyok, s választásaimat az szabja meg, hogy mit ítélek helyesnek önmagam számára. Érvényesítem jogomat arra az életre, amelyet a magam számára választok.
Jogot formálok arra, hogy egy nálam nagyobb erő része legyek.
Tudom, hogy igazán jó vagyok. Lelkem mélyéből arra vágyom, hogy megnyilvánuljak a világban.
Kiállok a méltányosság, az igazság és a szeretet mellett.
Valamennyi választásomat az mozgatja, hogy jót cselekedjek, s megosszam másokkal a szeretet fényét. Eme törekvéseimben támaszra találok.
Testem támaszt nyújt, hogy alkotó, boldog életet élhessek.
Nyitott vagyok az élet szelleme előtt, amely szűkös emberi korlátaim közül kiragadva magasabb rendű, alkotó síkra emel.
Hálás vagyok mindazokért az utamba kerülő lehetőségekért, amelyek lelki gazdagadásomat és fejlődésemet szolgálják.
Köszönetet mondok a próbatételekért, mert megtanítottak arra, hogy ki is vagyok valójában.
Szeretem az életet.
A gyökércsakra meditációja
Néhány pillanatig gondolkodjunk el kora gyermekkorunkon. Magunk elé tudjuk képzelni a szülői házat és mindazokat, akik körülvettek minket ebben a zsenge életkorban?
Fordítsunk időt arra, hogy visszaemlékezzünk, milyenek voltunk gyermeknek. Felismerünk magunkban olyan tulajdonságokat, amelyek már megvoltak bennünk?
Felfedezzük-e a csíráit mostani jellemünknek? Faggassuk magukat múltunk igazságáról. Gondoljuk meg, nem veszünk-e észre valamiféle logikus láncolatot, amely mai énünkhöz vezetett?
Pillanatnyilag milyen olyan tulajdonságaikat tudjuk előszámlálni, amelyek a szülői házban még hiányoztak? Határozottabbak és bölcsebbek lettünk-e, gyarapodott-e a fegyvertárunk, hogy megbirkózzunk a nehézségekkel?
Ha tanácsot tudnánk adni a hajdani gyermeknek, mi volna az? Öleljük szívünkre ezt a gyermeket, és áldjuk meg, amiért ösztönösen is tudta, mit kell tennie ahhoz, hogy azzá váljon, akinek ma mondhatjuk magunkat.
Képzeljünk a gerincoszlop legaljára egy nagy vörös kockát!
Ha magunk elé képzeltük, vegyünk néhány mély lélegzetet, mintha csak a nadrágunkba gyűjtenénk a levegőt. Képzeljük el, amint lélegzetünk lehatol a gerincoszlop aljáig.
Minden egyes belégzéskor érezzük át, hogy a beszívott levegő életerővel tölt, fel, s a lábszárhoz és a lábfejhez köt minket. Érezzük, amint a lábfejünk a földhöz tapad. Képzeljünk el egy nagy vörös kockát a gerincoszlop legalján. Tágítsuk ki ezt a mértani testet, s fessük be élénkebb színnel.
Érezzék ennek a nagy vörös kockának a súlyát, amely a földhöz láncol bennünket. Éljük át a türelem, a szilárdság, a megalapozottság és a biztonság jelenlétét. Valósághoz igazodó életszemléletet kifejlesztve teret nyitunk majd álmaink valóra váltásához.
Érezzük át. hogy rendet tudnunk vinni az életünkbe, és megoldásokat találunk a jelentkező gondokra. Minden szükséges erőforrásunk megvan ahhoz, hogy jól működjön az életünk. Érettek, kitartóak és állhatatosak vagyunk, így álmaink is megvalósulnak a maguk idejében.
Van olyan álmunk, amelynek megvalósulására áhítozunk? El tudjuk képzelni, hogyan válik valóra ez az álom? Miközben tudatunkat levisszük a gerincoszlop aljához, érezzük át a teljességet: Ez kitágítja az energiamezőt.
Újra növeljük meg képzeletben a gyökércsakrát, és fessük be még élénkebb vörössel. Mondjunk igent az álmainkra. Érezzük, amint az energia lefelé árad ebből a jókora vörös kockából a lábszárba és a lábfejbe, majd onnan a talajba.
Tudatosítsuk magunkban, hogy türelemmel. kitartással és a biztonság tudatával álmainkat is valóra válthatjuk. Erősítsük magunkban azt az érzést, hogy jogunk van az élethez. Mondjunk igent mindazokra a megpróbáltatásokra és viszontagságokra, amelyeknek jelenlegi fogékonyságunkat és tudatosságunkat köszönhetjük.
Bármennyire rögös is az utunk, nem kell-e hálásnak lennünk azokért a lelki tulajdonságokért, amelyeket kifejlesztettünk magunkban; a szívósságért, amellyel elértük, amit igazán akartunk?
Ismerjük fel a türelem, a kitartás és az állhatatosság ajándékait; ezeket az erényeket gyökércsakránktól kaptuk.
Az indiánok folyton azt mondták:
“Köszönet az ősöknek.”
Tudjuk, hogy elődeink tettei növesztenek nagyra minket, ahogy az eljövendő nemzedék is attól gyarapodik majd, amit ma cselekszünk. Most pecsételjük le a gyökércsakrát egy fénykörbe foglalt fénykereszttel.
Tágítsuk ki e fénykört. hogy magába fogadja egész termetünket, majd a helyiséget, amelyben tartózkodunk, a várost és az országot, ahol élnünk, legvégül pedig az egész földtekét. Tudatosítsuk magunkban, hogy mindig egy nagyobb egészhez tartozunk, és létezésünknek értelme van.
A gyökércsakra kristályai
RUBIN
Ez a drágakő magában foglalja az életerő és a megújulás lényegét. Egy maroknyi rubin erősíti és élettel telíti a szívet. Maga az életerő ez megannyi megnyilvánulásában. Nagyra tartják szépségéért, tüzes és sziporkázó fényéért.
VÉRKŐ
Élénk narancsvörös kő. Úgy tudjuk, hogy vértisztító hatású. Kiterjedt mágneses erőterének gyógyerőt tulajdonítanak. Különösen a vérkeringés serkentésében jelentős.
HEMATIT
Tömör mágneses érc, amelynek ezüstös színe magához vonzza a tekintetet. Mágnesessége összerendezi a gondolatokat. Aki ilyen követ hord a zsebében, az fegyelmezetten és összeszedetten gondolkozik.
A gyökércsakra színe: A vörös
A vörös az életerő színe ; a bátorságot, a szenvedélyt, a haragot, mi több, az erőszakot képviseli. A földenergiákhoz kötődik, s lehorgonyoz minket életet adó bolygónkon. Ez a spektrum legkirívóbb színe, nemhiába használják időtlen idők óta a veszély, a mérgezettség vagy a fenyegetés jelzésére.
A vörös érzékelése előrehúzza a retinát, így erőinket a külvilág foglalja le. Látása felhevíti a vért, és serkenti a keringést. A túl sok vörös megemelheti a vérnyomást, és idegességet kelt.
A gyökércsakra kérdőíve
A gyökércsakrával kapcsolatos kérdések a szilárdságra, a megalapozottságra, a türelemre és a biztonságra vonatkoznak. Ha gyengék vagyunk valamiben, türelemmel és némi rászánással kifejleszthetjük magunkban ezeket a jellemvonásokat. Tudatosítsuk magunkban ezek jelentőségét, ez az első és legfontosabb lépés.
Türelem
- Türelmesek vagyunk?
- Tudjuk, hogyan fordítsunk javunkra a múló időt?
- Ki tudjuk várni céltudatosan terveink valóra válását?
- Gyors, azonnali eredményre törünk?
- Tudatában vagyunk, hogy a türelmetlenség felemészti az életenergiát, s elégeti azokat az értékes tápanyagokat, amelyek a létfenntartáshoz és egészségünk megőrzéséhez szükségesek?
- Mennyiben függ össze türelmetlenségünk azzal, hogy nem tudunk teljesen a jelenbe helyezkedni?
- A türelem vagy türelmetlenség családunk jellemzője?
- Honnan származik bátorságunk, kitartásunk és lelkierőnk?
- Vannak olyan családtagjaink, akik nehézségek és változások idején is állták a sarat?
- Milyen jellemvonásokat szeretnénk kifejleszteni magunkban ahhoz, hogy türelmesebbek legyünk önmagunkkal és másokkal?
Megalapozottság
- Olyan az életünk, hogy a legjobbat hozza ki belőlünk?
- Elégedettek vagyunk azzal az élettel, amelyet megteremtünk maguknak?
- Milyen mértékben volna szükségünk életünk alapjainak megváltoztatásához?
- Vissza tudunk gondolni olyan időszakra az életünkben, amikor támaszt éreztünk magunk mellett?
- Magunkba tudjuk építeni ezt a támaszt, hogy mostantól hozzátartozzon életünk vázához?
- Milyen tulajdonságokra volna szükségünk ahhoz, hogy olyan életet teremtsünk magunknak, amilyenre jogot formálunk?
- Fel tudjuk mérni, mekkora és miféle támogatásra van szükségünk életünk rendezéséhez?
- Szervezett rendhez tartjuk magunkat, amely átsegít minket a nehézségeken?
- Mit gondolunk, miféle támaszra van még szükségünk?
- Hogyan építjük ezt fel?
Szilárdság
- Mennyire érezzük szilárdnak létünket ebben a pillanatban?
- Szükségünk van belső szilárdságra ahhoz, hogy szembenézzünk az eljövendő változásokkal?
- Hogyan vihetnénk nagyobb szilárdságot az életünkbe?
- Szükség van változtatásokra ennek eléréséhez?
- Hogyan képzeljük a szilárdságot?
- Vissza tudunk emlékezni olyan alkalmakra, amikor szilárdnak éreztük az életünket?
- Olyasmi-e a szilárdság, ami hozzátartozott a neveltetésünkhöz?
- Szükségünk van szilárdságra álmaink megvalósításához?
- A szilárdság feltételezi, hogy kitartunk döntéseink mellett. Mi is így teszünk?
Biztonság
- Mennyire érezzük biztonságosnak jelenlegi életünket?
- Rendelkezünk a létfenntartás legelemibb javaival: hajlékkal, táplálékkal, vízzel és mindazzal, amire válsághelyzetben szükségünk lehet?
- Úgy érezzük. hogy életünk a valóság talaján áll, vagy elidegenedtünk saját magunktól?
- Tisztáztuk magunkban, mi hoz nekünk beteljesedést és belső békét?
- Rá tudunk hangolódni arra, ami a legjobb a számunkra?
- Meg tudunk bízni abban, hogy nem esik bántódásunk, amikor lelkünket táplálják?
- Biztonságosan megvetettük lábunkat az életben, felkészültünk. hogy ellenálljunk a változásoknak?
- Ad belső biztonságot annak tudata, hogy történjék bármi, minket ez nem érint?
- Rá tudtuk bízni magunkat a gondviselés útmutatásaira?
- Tartunk attól, ami a határainkon kívül létezik?
Az álmok beteljesedése
- Megengedjük magunknak, hogy olyan életről ábrándozzunk, amelyet szívesen mondanánk a sajátunknak?
- Van olyan célunk. amelyet szeretnénk elérni?
- Bízunk abban, hogy a számunkra is valóság lehet az elképzelhető legfőbb jó és legnagyobb öröm?
- Úgy találjuk, hogy változtatnunk kell valamit az életünkben álmaink beteljesítéséhez?
- Úgy érezzük, hogy megérdemeljük, amiről álmodozunk?
- Ki tudjuk várni türelemmel álmaink megvalósulását?
- Célratörők tudunk maradni terveink megvalósításához?
- Össze tudjuk hangolni álmainkat jelenlegi életünkkel, hogy szervesen hozzátartozzunk ahhoz, amit naponta megteszünk önmagunkért?
- Hálásak vagyunk mindazért, amivel jelenleg rendelkezünk? Megbecsüljük már megvalósult álmainkat?
Felhasznált irodalom: Ambika Wauters: Csakrák könyve