Amióta a „Thoughts Reading Machine”-t – TRM-et (Gondolatolvasó Gépet) feltalálták szigorú államtitoknak számít, és ennek megfelelően a hatóságok intézkedtek mind a rendszer,mind azok kezelőinek a biztonságáról.
Ha valaki panaszkodni mer e tudatgép működtetése miatt, akkor ráfogják, hogy elmebeteg, vagy valamilyen más módon elhallgattatják, tekintet nélkül az Alkotmányban biztosított emberi jogaira.
A TRM a speciális távolból történő megfigyelő-rendszerrel kombinálva képes egy kilométer távolságból megtalálni egy legyet, vagy negyven kilométer távolságból egy személyt. Van olyan PSI Tech. Vállalat, amely a távolbalátás (remote viewing) technikát dolgozta ki,amellyel a sivatagi vihar hadművelet idején megtalálták Szaddam Husszein SCUD-rakétakilövőit. Az EMR (Electromagnetic Radiation – Elektromágneses sugárzás) agykontroll-gép összekapcsolható a középületekre telepített megfigyelő-rendszer videokameráival.
A megfigyelőrendszer részelemeit az épületek tetejére és a villanypóznákra szerelik fel. Julianne McKinney, az amerikai hadsereg korábbi hírszerzője, számol be a Project Slammer-ről, amely egy olyan CIA által finanszírozott tanulmány, amelyet magatartás-kutató tudósok készítettek, és amely a biztonsági kockázattal kapcsolatos problémákat elemzi.
McKinney tanulmányára az FBI szóvivője dühösen reagált, hangoztatva, hogy McKinney nem tudja megmondani: ki működteti a megfigyelési rendszert, s hogy vajon az szövetségi rendőri megfigyelés, vagy a helyi rendőrség irányítása alatt áll, és egyáltalán ki irányítja?Minden esetre a válaszból kiderül, hogy az FBI elismeri: van egy ilyen megfigyelési rendszerés, hogy azt a helyi rendőrségen keresztül az állami rendőrségen át egészen a Szövetségi Nyomozóirodáig, az FBI-ig és a CIA-ig igénybe lehet venni.
Az agykontroll technológia azért is alkalmas az átfogó megfigyelési rendszer működtetésére,mert számos láthatatlan fegyvert kísérleteztek ki, amelyeket kombináltak a TRM gépekkel. Ezek viszont olyan eszközöket használnak, mint a mikrohullámú kibocsátó, az elektromágneses generátor és az ultrahang-fegyver. Valamennyi alkalmas a vallatásra, a célszemély agyműködésébe való elektromos beavatkozásra.
Mivel ezek a fegyverek zajtalanok és láthatatlanok, ezért nem keltenek feltűnést, s elkerülik a közvélemény figyelmét.Ez teszi lehetővé, hogy az elektromágneses sugárzást fegyverként alkalmazók azt higgyék:tetszésük szerint kínozhatják az embereket, anélkül, hogy jogilag felelősségre vonhatóak lennének.
Egy harmadik ok, amiért kiválóan lehet alkalmazni a TRM agykontroll-gépeket az a tulajdonságuk, hogy távolból irányíthatóak, és ugyanúgy felszerelhetőek egy járműre, mint a mobiltelefonok. Így bárhová is megy az illető, folyamatosan ellenőrzés alatt tartható.
A washingtoni törvényhozás jelentése 1984-ben
Ez a jelentés megállapítja, hogy Amerikában számos áruház alkalmazza a magas frekvenciájú adókat, amelyek az emberi fül számára nem hallható módon figyelmeztetnek az üzleti lopás veszélyeire. Az egyik keleti parti áruház láncolat felmérése szerint ennek eredményeként annyira csökkent az áruházi lopások száma, hogy kilenc hónap alatt 600 000 dollárt takarítottak meg.
A Képviselőház jelentése megállapítja, hogy országosan 80%-kal csökkent a lopások száma. Ez önmagában örvendetes tény lenne, ami aggasztó az az, hogy az alacsony denzitású mikrohullámokat vagy rádiófrekvenciákat más befolyás érvényesítésére is lehet használni. Ma már ismert, hogy biológiai frekvenciákat is lehet információk átvitelére használni, és meg lehet erősíteni az agyhullámok ritmusát, amelyek kapcsolatban állnak a kondicionáló és információs folyamattal.
Richard Helms, a CIA korábbi igazgatója megállapította, hogy szóbeli üzeneteket az emberi hallás számára nem érzékelhető frekvenciákon továbbítottak. A kereskedelmi alkalmazás nagyon változatos, az egyik ilyen üzeneteket készítő stúdió rétegesen alkalmazza a frekvenciákat és 31 csatornájú szalagokat készít.
Egy másik az ún. kettős-kódolás megközelítést veszi igénybe a két agyfélteke információ feldolgozó módozatainak a tudományos ismereteit integrálva. Van olyan egyszerűbb technika is, ahol a fogyasztóhoz úgy szólnak, mint egy hároméves gyermekhez.
Ami közérdekű fontosságú az az, hogy ha az ipar és a kereskedelem már alkalmazza biztonsági célokból a nem érzékelhető hanghullámok sugárzását, akkor alappal feltételezhető, hogy ugyanezt a technológiát a fegyveres testületek és a hírszerző-szolgálatok is kihasználják a maguk számára, méghozzá a legfejlettebb formában.Természetesen vannak legitim hírszerzői és biztonsági érdekek, és ugyanilyen természetes,hogy ezen érdekek védelme miatt nem lehet lemondani a legfejlettebb technológiáról.
Különösen akkor nem, ha ezt a feltételezett az ellenfél is alkalmazza. Ami azonban komolyan sértheti a közérdeket az az, ha az illetékes állami szolgálatok nem jogilag szigorúan szabályozott keretek között használják ezeket az eszközöket és technológiákat.
Önmagában az, hogy a titkolódzást és a titoktartást mindenek fölé helyezik, még nem segíti elő a bűnöző vagy a kém megtalálását. Az igazi problémát az jelenti, hogy ezt a láthatatlan eszközrendszert elsősorban a törvénytisztelő polgárok ellen használják, mivel a bűnözőkkel szemben nem hatékony.
Ennek egyszerű oka az, hogy a jogtisztelő polgárnak rendszerint van munkahelye és lakása, rendezett életet él. Ezért az agykontroll-gép kezelője őt könnyen felleli, egyszerű a nyomon követése, és a teljes ellenőrzés alá helyezése. Ezzel szemben a bűnözők vagy a kémek nem rendelkeznek állandó munkahellyel és lakóhellyel.
Nem élnek szabályozott életritmus szerint, és ezért velük szemben nehéz az agykontroll-gép alkalmazása.Ezzel a technikával nehéz megjósolni egy bűnöző várható akcióit és nem is csökkenti a bűncselekmények számát. Egy kémet pedig még a bűnözőnél is nehezebb megtalálni, mivel a kémeket általában az alkalmazó ország is kiképzi a TRM gépekkel szembeni védekezésre.
Ha nincs szigorúan szabályozva az agykontroll-gépek kezelőinek a tevékenysége, akkor hogyan lehet azt megakadályozni, hogy ne alkalmazzák ezeket az eszközöket politikusok és más fontos közéleti szereplők ellen?
Amennyiben hatékonyan működik az országos megfigyelési rendszer, akkor azzal e rendszer működtetői – ha nincs kellő törvényi korlátozás – bármikor visszaélhetnek. A visszaélés megakadályozásának egyik jó módszere lenne, ha nyilvánosságra hoznák az agykontroll technológiára vonatkozó titkos ismereteket. Jogi keretek között ellenőrzött módon működhetnének ezek az eszközök.
Ez etikus és jogtisztelő magatartásra szorítaná azok működtetőit. Rendkívül fontos lenne, hogy az agykontroll-technológia civil tudósok számára is teljes mértékben megismerhetővé és kutathatóvá váljék, sőt az egyetemeken is tanítsák.
Autóbalesetek a TRM működtetésével
A TRM működtetéséhez szükséges egyes szerkezeteket, mivel távirányítással működtethetőek, be lehet építeni a járművekbe. Két speciálisan kialakított kis adókészülék -emitter – elektromágneses hullámokat bocsát ki olyan hullámhosszon, amelyek igazodnak az agyhullámok frekvenciáihoz. Egy másik készülék egy speciális radar, amely távirányítású megfigyelő készülék, és az általa kibocsátott hullámok segítségével pontosan be lehet határolni, és követni lehet az adott járműben a kiválasztott célszemélyt. Miután az említett adó-és radarkészüléket beszerelték egy autóba, az elkezd elektromágneses hullámokat kibocsátani vezetés közben. Azért van ez így, mert az adó kapcsolatban áll a kibocsátó rendszerrel és a motorral.
Az agyhullámok vevőkészülékeit fel lehet szerelni az útkereszteződéseknél, és ezek felfogják az autóból érkező agyhullámokat.Ha már a világító oszlopok el vannak látva ezekkel a készülékekkel, akkor már sikeresen lehet nyomon követni az autóban utazó célszemélyeket. Hasonlóan működik ez a rendszer a mobiltelefonokhoz.
Az köztük a lényeges különbség, hogy speciális alacsony frekvenciájú rádiócsatornát használ. Ezen kívül minden páros kibocsátónak különböző kódokat kell használnia, ahogyan a különböző mobiltelefonok is eltérő telefonszámokat használnak azért,hogy meg lehessen különböztetni a különböző autókból érkező agyhullámokat. Ezzel a módszerrel a nyomkövetők az ellenőrző központokban figyelemmel tudják kísérni, hogy milyen gondolatok járnak az autót vezető személy fejében.
Képesek arra is, hogy távirányítással a kis adó olyan magas frekvenciájú sugárzást bocsásson ki, amely beavatkozik a gondolkodási folyamatba, s így elő tudja idézni, hogy az autó vezetője hirtelen elálmosodjék vagy szédülés fogja el.
Ennek következtében teljesen váratlanul elaludhat, miközben az autópályán hajt, és ez súlyos balesethez vezethet. Ezt akkor alkalmazzák, amikor a gondolatgép kezelői meg akarnak valakitől szabadulni. Elsősorban a biztonsági kockázatot jelentő személyekkel bánnak így.Alan Yu-val egy Lundis nevű személy közölte, hogy az Egyesült Államokban 1983-tól kezdve úgy tervezik az autókat, hogy azok elektromágneses jeleket bocsáthatnak ki egy műbolygóra.
Ily módon a hatóságok nyomon tudják követni bármely autónak a mozgását. Ez hasonlóan működik, mint az állatokba implantált mikrochip. Ez azt is bizonyítja, hogy már régóta megtervezték, és működésbe állították az általános megfigyelési rendszert, még pedig azért, hogy az agyműködés megfigyelésével információkhoz jussanak. A megfigyelőrendszernek célja lehet a nyomkövetésen túl a célszemély gondolatainak az elolvasása is.
Mivel Alan Yu szavahihető embernek ismerte Lundis-t, ezért úgy döntött, hogy a tőle kapott információ alapján alaposan átvizsgálja saját autóját. Úgy gondolta, hogy egy elektromágneses hullámkibocsátó készülékhez a legjobb hely az autóban a kormánykerék tengelye, mivel az áll legközelebb az autóvezető arcához, továbbá ezen a helyen kevés probléma szokott adódni. Amikor szétszedte a kormányszerkezetet egy nehéz és vastag hatszögletű fémszerkezetet talált a tengelyében, amely össze volt kapcsolva egy „elektromágnessel”.
A vastag és „kerek alakú elektromágnes” valójában nem nélkülözhetetlen alkatrész. Biztosítja a kürthöz a kapcsolatot, de erre a célra drótvezeték is megfelelne. Azaz egy komplikált és teljesen felesleges elektromágnes helyett egy sokkal egyszerűbb megoldást is lehetne alkalmazni, ahogyan azt korábban tették.
Az elektromágnest úgy tervezték, hogy teljesen elrejthető legyen a kormánykerék tengelyében. Alan Yu, aki a tajvani hadsereg tisztjeként alapos autóműszaki képzésben is részesült, első lépésként kivette ezt a hatszögletű fémszerkezetet, és olyan anyaggal helyettesítette, amely nem vezeti az elektromos áramot. Erre azért volt szüksége, hogy elkerülje a kapcsolódást az elektromágneshez olyan anyaggal, amely vezeti az áramot.
Ezt a műveletet azért hajtotta végre, mert az elektromágnest úgy tervezték meg, és úgy szerelték be, hogy az nem volt elmozdítható.A hatszögletű fémszerkezet körülbelül 90 dekagramm súlyú.
Található benne egy fekete műgumihoz hasonló rész, amely hasonló módon zárja az áramkört, mint ahogy az a videojáték-vezérlőknél van. Ez a dolog tartja a hatszögletű fémet és kapcsolatban áll egy háromszög-alakú fémmel ugyanazon a hat ponton.
Tehát ezt a hatszögletű fémdarabot használják arra, hogy rögzített állásban tartsák az ugyancsak hatszögletű fémszerkezetet, és összekössék azt az elektromágnessel. Alan Yu azt követően, hogy áramot nem vezető szigetelőanyaggal fedte be az elektromágnest,ezután a többi fémrészeket is lefedte szigetelő anyagokkal. Így próbálta megakadályozni,hogy az elektromágnes sugarakat bocsáthasson ki. Miután ezt a változtatást elvégezte a saját autóján, többé nem érezte azt az abnormálisnak tekinthető szédülést és kábultságot, amelyet korábban már rövidtávú vezetésnél is érzett.
Vannak, akik azt állítják, hogy ez az elektromágnes egy érzékelő-szerkezet, és ez határozza meg a kormánykerék helyzetét. Ezt Alan Yu a leghatározottabban tagadja, mert amikor a hadseregnél meg kellett tanulnia autót vezetnie, először a műszaki ismereteket és a karbantartást kellett a legalaposabban elsajátítania.
Tehát nem csak az Amerikában szokásos karbantartást tudja elvégezni, hanem a motor optimális teljesítményének biztosításához szükséges beállítást és tunningot is. Ezért tudja biztosan megállapítani, hogy melyek azok a szerkezeti elemek, amelyek szükségesek és melyek nem. Így például ha a háromszögletű fém szükséges a kerék helyzetének a meghatározásához, akkor ugyanerre a célra nincs szükség a hatszögletű fémszerkezetre.A lényeges az, hogy az elektromágnes és a hatszögletű fém ki tud bocsátani elektromágneses hullámokat.
Miután Alan Yu teljesen normálisan tudta vezetni az autóját azt követően is, hogy kiszerelte a vastag és súlyos hatszögletű fémet, arra utal, hogy az nem szükséges az autó normális működéséhez. Ha pedig azt is figyelembe vesszük, hogy az autókonstruktőrök és gyártók arra törekednek, hogy a nélkülözhető részeket kiiktassák és így csökkentsék az autó súlyát, és növeljék teljesítményét, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy e vezetéshez nem szükséges szerkezetek valamilyen más célt szolgálnak. Bárki, aki kétségbe vonja ezeket az állításokat, vizsgálja meg maga is személyesen – vagy hozzáértő szakember segítségével – a saját autóját.További bizonyíték, hogy abban a fém keretben, amely elválasztja a vezető és az utas ajtaját,van egy drótvezeték, amely az áramot továbbítja a hátsó ajtóban lévő ajtóvilágításhoz. Alan Yu úgy találta, hogy ez a drótvezeték négy részre van osztva.
A legfurcsábbnak azt találta,hogy az egyik közülük hozzá van kötve a fémkereten belül valami olyasmihez, amely egy dobozhoz hasonlóan volt betakarva, befedve. Így nehezen látható, de ez a drót szállítja az elektromos áramot valamihez, ami ebben a dobozban van. Alan Yu ezt a drótot elvágta, és mégis normálisan tudja használni autóját. Az autó mindkét oldalán lévő fémkeretek tartalmazzák ezt a megoldást. Az egyik oldalon lévő fémkeret a vezető oldalán van.
Ha az agyhullámokat összegyűjtő szerkezet a kereten belül, közel a vezető fejéhez található, akkor nem csak olvasni lehet az autót vezető személynek a gondolatait, de szavakat is lehet továbbítani az agyához, amely feszült állapotot idézhet elő, vagy pedig olyan elektromágneses besugárzásban részesíthetik, amely szédülést okoz, és autóbalesethez vezethet.Létezik egy olyan elektromos vezeték is, amely akár negatív, akár pozitív töltésű áramot is vezethet.
Ennek a vezetéknek a végén van egy lekerekített hurok, amely kapcsolatban áll egy csavarral, amely viszont összeköttetésben van az autó karosszériájával. Ez a drótvezeték el van rejtve az autó karosszériájában a vezető lába közelében. Ez a drótvezeték be van fedve a rögzített plasztik szőnyeggel, amely nem elmozdítható. Az első ajtó mindkét oldalán megtalálható ugyanez a vezeték, amely összeköttetésben áll az autó karosszériájával.
Amikor Alan Yu eltávolította ezeket a drótvezetékeket, rájött, hogy egy ilyen vezeték még mindig maradt az autója karosszériájában. Bebizonyosodott, hogy az acélkeretben lévő drótvezeték ténylegesen azt a célt szolgálta, amit róla Alan Yu feltételezett.
A kormánykerék tengelye kibocsátja az elektromágneses hullámokat és a keretbe rejtett doboz összegyűjti az agyhullámokat. Ha az agykontroll távirányítói balesetet akarnak előidézni, akkor a tengelybe elhelyezett mágnessel nagy erejű elektromágneses sugárzást kell kibocsátaniuk, amely az autóvezetőjét elkábítja. Amikor lényegesen csökken az autó vezetőjének koncentrációs képessége,akkor könnyen elaludhat.
Ez a fajta elalvás abban különbözik a normális fáradtságtól, hogy az fokozatosan alakul ki, és az emberi szervezet ebben az esetben olyan válaszreakciókat aktivál,amelyek elősegítik az ébren maradást. Ez lehetővé teszi az autó vezetője számára, hogy pihenést iktasson be. Ha viszont nagy erejű elektromágneses besugárzástól lesz álmos vagy kábult, akkor ez hirtelen történik, és egyes esetekben a vezető el is ájulhat.
Ezért különösen azok az autóvezetők, akik nem számolnak a távirányítású agykontroll lehetőségével,veszélyes helyzetbe kerülnek, és súlyos balesetet okozhatnak.A kétkedőknek módjukban áll, hogy szakemberekkel átvizsgáltassák autójukat, és választ kapjanak arra, hogy mi azoknak a beépített szerkezeteknek és vezetékeknek a célja, amelyek egyébként nem szükségesek az autó normális működtetéséhez, és ezért korábban nem is kerültek beépítésre.
Ha viszont ez mégis bizonyítható valóság, akkor arra is keresniük kell a választ, hogy mi ennek a valódi célja. A távirányítású agykontroll-berendezések működtetői eltudják olvasni az autó vezetőjének a gondolatait. Ezenkívül a szívre irányított erőteljes elektromágneses besugárzással – látszólag természetes okból bekövetkezett – halált tudokozni, vagy a már ismertetett módon balesetet előidézni.
Állítása alátámasztására Alan Yu – többek között – egy másik kínai származású amerikait idéz, akinek Internetes címét is megadja: Dallas, Texas, USA – john@jho.com. E szerint egy dallasi nagy telekommunikációs cég Los Angeles belvárosában kipróbált egy PCS (Personal Communication System) rendszert, amelyhez arra volt szüksége, hogy a lámpatartó oszlopokra kis vevőkészülékeket helyezzen el.
Amikor a műszakiak felszerelték ezeket a kis berendezéseket, ismeretlen rendeltetésű kis dobozkákat találtak felfüggesztve a lámpaoszlopokra és még a legképzettebb szerelő sem tudta megmondani, hogy mi ezeknek a funkciója. Az egyik szerelő hozzányúlt ehhez a dobozkához és néhány napra rá a vállalat dallasi központjában felhívták telefonon, majd figyelmeztették, hogy ne nyúljon többé ezekhez a dobozokhoz. A telefonhívó az FBI volt. Legalább két kérdésre kell itt válaszolni:Mi ezeknek a dobozoknak a rendeltetése? Hogyan kapcsolódik hozzájuk az FBI?
Alan Yu, amióta autójából kiszerelte a távirányítású agykontrollhoz szükséges eszközöket,azóta nem küszködik leküzdhetetlen alvási kényszerrel, ami korábban olyan rövid távú utazásokon is rátört, amikor, pl. csak a közeli iskolába vitte el gyermekét. Természetesen fel lehet vetni a kérdést, hogy mit szólnak mindehhez az autógyártó vállalatok Amerikában és mindazokban az országokban, amelyek beszállítanak az amerikai autópiacra.
Az egyértelmű,hogy a gyártó vállalatok abban érdekeltek, hogy az erre vonatkozó tények és bizonyítékok titokban maradjanak.
Az is nyilvánvaló, hogy csak magas fokú műszaki ismeretekkel rendelkező személy képes szétszerelni saját autóját és meggyőződni mindarról, amit Alan Yués sokan mások állítanak, és amelyre vonatkozóan szinte korlátlan mennyiségben található anyag az Interneten. Ha pedig a bizonyítási teher azon van, aki állít valamit, akkor a távirányítású agykontrolltól szenvedőkre hárul az a teher, hogy saját autóikat felkészült szakemberekkel átvizsgáltassák és az eredményeket széles körben ismerté tegyék.
A gyártó vállalatok ellenérdekűek, tehát mindent el fognak követni azért, hogy az erre vonatkozó tényfeltáró tevékenységet megakadályozzák, vagy ha ezt nem tudják megtenni, akkor ez erre vonatkozó tényeket elhallgassák és elzárják a széles közvélemény elől.
De abból még, hogy az ellenérdekű vállalatok vonatkozó adatokat nem közlik a veszélyeztetett lakossággal, még nem következik, hogy az állítások minden alapot nélkülöznek.Ma már arra is hivatkoznak, hogy az autólopások megelőzésére, illetve gyors és eredményes felderítésére van szükség a szatelliták bekapcsolásával végzett nyomkövetésre.
Ez bizonyos esetekben indokolhatja az adó-vevő készülékek jelenlétét. Szakértői vizsgálat azonban azt is meg tudja állapítani, hogy a műholdas kapcsolattartásra vajon pont olyan eszközökre és technológiára van-e szükség, mint az agyműködés elektromágneses sugárzással történő távbefolyásolásához?
S vajon igényt tart-e minden autótulajdonos a műholdas nyomkövetésre?És tudják-e az autóvásárlók, hogy agykontrollra alkalmas berendezésekkel is fel van szerelveaz az autó, amit éppen megvettek?A civil szervezeteknek ki kellene kényszerítenie a demokratikusan megválasztott képviselőiktől, hogy a hatóságok végezzék el ezeket a vizsgálatokat a civil szervezetek közreműködése és ellenőrzése mellett. Az így feltárt ténymegállapításokat pedig a tömegtájékoztatási intézményrendszer útján nyilvánosságra kellene hozni.
Ha egy ilyen alapos vizsgálat is azt derítené ki, hogy Alan Yu-nak és társainak az állításai megalapozatlanok, csak akkor lehetne felelősségteljesen félretolni az egészet. Ha azonban e megállapításokat egybevetjük az agykontrollra vonatkozó eddig már bizonyított ismeretekkel és tényanyaggal, akkor már hatósági vizsgálat lefolytatása előtt is hitelesnek tekinthetjük őket. Alan Yu, mint bevándorló amerikai, természetesen rendkívül tiszteli választott hazájának alkotmányát. Az a meggyőződése alakult ki, hogy azok az állami alkalmazottak, akik titokban használják az agykontroll technológiát gyanútlan amerikai polgárokkal szemben, valójában megszegik az amerikai alkotmányt.
Ha már létezik ez a fegyverfajta, akkor legitimnek tekinthető, hogy az Egyesült Államok illetékes szervei is rendelkezzenek vele. De ennek a fegyverzetnek a használatát a társadalom szigorú ellenőrzése alá kellene helyezni, hogy csak rendeltetésszerűen lehessen, kizárólag a nemzetbiztonság érdekében használni.
E technológiának csak egyes részletei váltak eddig ismerté a szigorú titkosítás miatt. Ezért még mindig le lehet tagadni ezeket a fegyvereket. Ez annak dacára lehetséges, hogy az eddig ismertté vált tények alapján több elnöki és kongresszusi vizsgálat is folytatott e tárgyban vizsgálódást. A polgárok túlnyomó része tájékozatlan, és ezért még nem kényszerítették ki e rendkívül veszélyes fegyverzet törvényi szabályozását és korlátozását.
A törvényi korlátok megakadályoznák, hogy egy privilegizált csoport, számítva arra, hogy a felkészületlen polgárok nem tudják sem leleplezni ezt a fegyvert, sem megtalálni azokat a személyeket, akik vele visszaélnek, felelőtlenül használhassa ezt a technológiát a törvénytisztelő állampolgárok zaklatására.
Alan Yu már idézett tanulmányában elmondja, hogy tapasztalatai szerint a távirányítású tudatolvasó géppel először megzavarják a kiiktatni szándékozott célszemély tudatműködését.Ha ez nem sikerül, akkor lehetőleg autóbalesetet idéznek elő az autópályán, ha pedig ez sem sikerül, akkor oly módon helyezik sugárzás alá az illetőt, hogy az fokozatosan megbetegedik,ami végül is a halálához vezet.
Mivel itt tehát nem csupán elektromágneses hullámok segítségével történő megfigyelésről, tudatbefolyásolásról van szó, hanem olyan fegyver alkalmazásáról, amely súlyosan árt az egészségnek, s fájdalmat okozva megbünteti a célszemélyt, sőt az életét is fenyegeti, ezért ez a rendszer nem maradhat szabályozás és ellenőrzés nélkül.
A tajvani hadseregben az ő hatáskörébe tartozott e fegyvereknek a kifizetése, s arra is alkalma volt, hogy tájékozódjon ezek hatékonyságáról. Ha pedig ezt mártöbb mint 10 évvel ezelőtt eredményesen használták Tajvanon, akkor logikusan lehet feltételezni, hogy hasonlóan, vagy még hatékonyabban lehet felhasználni ezeket az Egyesült Államokban.Alan Yu végül összefoglalja, miként lehet kideríteni, hogy valakivel szemben bevetették-emár az elektromágneses technológiával működtetett eszközöket? E szerint egy egészséges,kiegyensúlyozott lelki állapotban lévő személynek, aki kipihent és egyéb stressz-hatás sem érte, a következőkre kell figyelnie:
1. Amikor alszik, és váratlanul nagyon régen történt eseményekről álmodik, gondoljon arra,hogy normális körülmények között egy ember arról álmodik, hogy a közeli napokban mit tett,kivel találkozott vagy mit szándékozik tenni? Ha tehát álmában hirtelen évekkel korábbi emlékképek bukkannak fel, akkor az az álom nem hozzá tartozik, hanem az elektromágneses gondolatolvasó gép kezelője akart korábbi életszakaszáról információkat megtudni.
2. Ha valaki úgy érzi, hogy rendkívül könnyen alszik el nappal, vagy hirtelen megváltoztatja alvási idejét, s alvását számos álom kíséri, ez is a gépezet működésére utalhat.
3. Ha valaki egyedül tartózkodik hivatalában vagy otthonában, s kénytelen egy bizonyos dologra gondolni, noha az nincs kapcsolatban azzal, amit csinál, akkor ez is elektromágneses sugárzás jelenlétére utalhat. Ha tehát valaki megpróbál bizonyos dolgokra nem gondolni, de képtelen kényszeres gondolataitól megszabadulni, akkor csaknem biztos, hogy ezek a gondolatok nem az ő gondolatai. Elképzelhető, hogy csupán a rendszer működtetője lapoz az agyában, mint egy könyvben, keresve a számára fontos információkat.
4. Ha valaki sokkal könnyedébben alszik el, mint korábban szokott, és nem tud időben felébredni, s ebben a helyzetben sokat álmodik, akkor ez már az elektromágneses behatás következménye lehet.
5. Végül, ha az alvási idő hosszabb a szokásosnál és mégis kábultan ébred az illető, akkor szintén lehetséges az illetéktelen külső beavatkozás. Ha sok az álom, az megerősítheti a gondolatolvasó gép működését, ha viszont nincs álom, akkor az azt is jelentheti, hogy a sugárberendezések kezelői valójában már nem információk szerzésére törekednek, hanem a célszemély bántalmazására.
Alan Yu végül megmagyarázza, hogy azért nyilatkozhat ezekről a kérdésekről, mert már nem tagja a tajvani hadseregnek, és régóta amerikai állampolgár. De lelkiismereti okokból továbbra is betartja a titoktartási szabályokat. Ez alól azonban a TRM gép esetében kivételt tett. Itt nemcsak arról van szó, hogy illetéktelen személyek, megsértve más polgártársaik emberi jogait, kifürkészik legféltettebb titkait is, hanem ezzel a gépezettel egyes kezelők rendkívül durván és kegyetlenül vissza is élnek. Alan Yu úgy véli, hogy közszolgálatban álló személyeknek ezt nem szabad megengedni. Egyes kezelők azonban a törvény felett állónak képzelik magukat, mert nem kell számolniuk azzal, hogy felelősségre lesznek vonva. A szabályozás meg azért késik, mert az emberek túlnyomó többsége nincs tájékozódva a tudatbefolyásoló technológiák és eszközök létezéséről, és ezért nem is követelik, hogy az arra illetékes szervek – a Kongresszus és a kormányzat – szabályozzák e rendkívül veszélyes fegyverek használatát.
Forrás: Drábik János: Tudatmódosítás című könyve
