Az Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai színésznő, Goldie Hawn, a földönkívüliekkel kapcsolatos élményeiről beszélt. – írja a Vanity Fair.
A kaliforniai Anaheimben táncosként dolgozó Hawn mindössze 20 éves volt, amikor először kezdett azon merengeni, van-e élet a bolygónkon kívül is.
„Ebben az időszakban rengeteg UFO-észlelés történt” – mondja a színésznő – „Tisztán emlékszem, ahogy kiültem a ház elé, felnéztem a csillagos égre, és olyanokon merengtem, hogy mekkora lehet a világmindenség, vagy hogy élnek-e más bolygókon is intelligens lények.”
Hawn vallja, hogy ekkor döbbent rá, az ő sorsa az, hogy kapcsolatba lépjen más világok lakóival:
„Azt mondtam: Tudom, hogy odakint vagytok, tudom, hogy nem vagyunk egyedül, és egy nap szeretnék találkozni veletek!”
Kérése úgy tűnik meghallgatásra talált, ugyanis négy hónappal később Goldie-nak egy különös élményben volt része. Táncosi hivatása ekkor a sivatag mellett fekvő West Covina városába szólította.
Az egyik fárasztó, táncprópákkal teli nap után, Hawn megérdezte egyik munkatársát, nem aludhatna-e a lakókocsijában. A színésznő a mai napig nem érti, hogy annak idején miért kért ilyet barátjától, ahelyett, hogy a szokásos helyen hajtotta volna álomra a fejét.
„Lövésem sincs, hogy miért akartam pont abban a lakókocsiban aludni, mindenesetre később arra ébredtem, hogy valamilyen magas frekvenciájú hangot hallok.”
„Kinéztem a kocsi ablakán, és megpillantottam két vagy három ezüst színű lényt. Apró orruk és szájuk volt, füleket viszont nem láttam rajtuk. Rám mutogattak, és úgy tűnt, rólam beszélgetnek, mintha csak valami kiálított tárgyat elemeznének.”
Hawn elmondta, hogy teste teljesen megbénult az ezüst színű lények megjelenésekor.
„Ledermedtem, és arra gondoltam: Ó,Istenem…csak fel akarok ébredni. Nem tudtam eldönteni, hogy ez most álom vagy valóság.” – idézte fel a részleteket.
Végül sikerült kitörnie a bénultult állapotból.
„Olyan volt, mintha egy erőtérből kellett volna szabadulnom. Természetesen azonnal visszarohantam a többiekhez, és azt kiabáltam, hogy „Jesszusom, azt hiszem kapcsolatba léptem a földönkívüliekkel!”
Pár évvel később Goldie az Illinois-i Egyetem egyik asztrofizikusával találkozott, aki már 25 éve foglalkozott a paranormális jelenségek – köztük az idegenek – tanulmányozásával.
A szakember szeretett volna minél többet megtudni, Goldie rendhagyó tapasztalatairól, a színésznő pedig kötélnek állt, és beszámolt addigi élményeiről.
„Megrohantak az emlékek..” – idézte fel a történteket .
„Megérintették az arcom…megérintették, és úgy éreztem, mintha Isten ujja érintett volna meg. A legjóságosabb és legmelegebb érzés volt, tele fénnyel és szeretettel.”
– mondta az elérzékenyült Hawn.
És ezzel még nem volt vége a történetnek. Mivel Goldie-t továbbra is hajtotta a földönkívüliekkel kapcsolatos kíváncsisága, úgy döntött, hogy egy jóbarátjával az angliai Avebury-be utazik, hogy többet megtudjon a legendás gabonakörökről.
„Látogatásunk egybeesett az év azon időszakával, amikor mondhatni várható volt ezeknek az alakzatoknak a „menetrend szerinti” felbukkanása. Szóval elutaztunk oda, hogy jobban megértsük, mik is a gabonakörök valójában, és mit üzennek a számunkra.”
Hawn megjegyzi, hogy ezzel kapcsolatban volt egy álma, amelyben egy dombon állt, és hat fényes tárgyat látott felszállni a közeli völgyből.
„Álmomban azt mondtam: Ó, de jó! Itt vannak! Végre itt vannak!” – emlékszik vissza.
Mint ahogy korábban, az ábrándból most is valóság lett, ugyanis megérkezésükkor közölték velük, hogy épp az előző éjszaka jelent meg egy friss gabonakör.
„Kimentünk a helyszínre, és Istenemre mondom, egy épp olyan dombon álltam, és ugyanúgy néztem le az előttem levő völgyre, mint ahogy álmomban. A gabonatáblában kirajzolódó alakzat leginkább egy nagy szívre hasonlított, és nagyon rácsodálkoztunk, mivel egyikőnk se látott még ilyet.”
Bár Goldie nem biztos abban, hogy ez cáfolhatatlan bizonyítéka lenne az idegenek létezésének, földönkívüliekbe vetett hite továbra is töretlen.
„Soha, de soha ne hagyjunk fel a keresésükkel.” – mondja Hawn. „Ez nem csak egy jó móka, hanem életünk egyik fontos kihívása.”
