Sok kultúra őríz regéket, melyek földöntúli lényekkel folytatott intim viszonyról mesélnek. Mi van ha ezek a történetek nem csak fantáziák? Vajon érkezhettek földönkívüliek bolygónkra azért, hogy keveredjenek velünk?
Milliók gondolják világszerte, hogy a múltban idegenek látogatták meg minket. Lehet, hogy igazuk van, és az ő vérük csörgedezik az ereinkben?
2010-ben a németországi Lipcsépen a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet egy biológus csoportja Svante Pääbo Nobel-díjas genetikus vezetésével döbbenetes bejelentést tett.
Megállapították, hogy őseink nemcsak együtt éltek más primitívebb emberszabásúakkal, de keveredtek is velük. Még meglepőbb volt az a felismerésük, hogy
az emberi DNS egy eddig ismeretlen faj génjeit is tartalmazhatja.
David Wilcock amerikai szerző azt mondja, eddigi ismereteinket ideje felülvizsgálni:
„Korábban úgy véltük, hogy az ember DNS-e szép fokozatosan alakult át, ahogy külsőleg is a kezdetleges emberszabású formáktól eljutott a modern emberig. De ez már nem állja meg a helyét. Most úgy fest, hogy időközben összekeveredtünk ezzel a bizonyos rejtélyes emberi fajjal.”
John Hooks a Wisconsini Egyetem kutatója behatóan tanulmányozta az emberi DNS-ben az évezredek során végbement változásokat, és meglepő felfedezést tett. A Kr. e. 3000-ből származó minták és a mai DNS között 7%-os eltérést találunk.
Dr. Hooks megállapította, hogy
az emberi genom az elmúlt ötezer évben százszor gyorsabban változott, mint az azt megelőző ötezer évben.
De mi történhettet ebben az időszakban, amitől a génállományunk 7%-a megváltozott? Lehet, hogy egy földönkívüli emberi fajjal keveredtünk valamikor az előző öt évezredben, ami drámaian megváltoztatta a génjeinket?
Talán őseink, nem csupán a földön élő emberszabásúak közül kerültek ki, de lehettek közöttük más világok lakói is.
A paleoasztronautika kutatói szerint éppen ezt a keveredést örökítik meg a régi mondák, amelyek az emberek és istenek nászáról szólnak.
„Szinte minden kultúrában megtaláljuk azt az elemet, hogy istenek, természetfeletti lények, démonok kerülnek intim kapcsolatba emberekkel. Az, hogy ezt hogyan magyarázzák az adott kultúra, vallás jellegzetességei adják meg.” – mondja Sabina Magliocco, a British Columbia Egyetem antropológia professzora.
Ha mai szemmel nézzük ezeket a beszámolókat és lehámozzuk róluk az általában jellemző szimbolizmust, akkor kiderül, hogy ezek földönkívüliekkel folytatott viszonyt is jelenthetnek.
A bukott angyalok valójában földönkívüliek voltak?
Temérdek bizonyítékunk van rá, hogy emberek és földönkívüliek keveredtek. Annyira szerves része ez a kultúránknak, hogy nem lenne logikus az egészet csupán képzelgésnek, mítosznak vagy fantáziálásnak betudni.
De ha a földönkívüliek ősidőktől fogva keveredtek az emberekkel, vajon mi lehetett ezzel a céljuk?
Jonathan Young amerikai pszichológus, a Joseph Campbell Archívum alapító kurátora szerint erre a kérdésre a Biblia és a bukott angyalok története ad választ:
„Olyan utalásokat találunk az írásokban, amik szerint a lázadó angyalok a földre jöttek, szemet vetettek az emberek lányaira, feleségül vették őket, és gyerekeik is születtek.”
Ez nem is annyira a Teremtés könyvéből derül ki, hanem egy nem kanonizált ószövetségi írásból, az Énok könyvéből. Ebben a könyvben konkrét számokat is olvashatunk. Azt írja, hogy 200 angyal tagadta meg Isten akaratát, jött le a földre és párosodott emberi nőkkel.
Énok apokrif könyvét jóval Jézus kora előtt írták, de az i.sz 4. században száműzte az ihletett iratok sorából a laodíceai tanács.
Egyes bibliakutatók szerint éppen az a vita vezetett ehhez, aminek középpontjában az emberekkel intim kapcsolatba lépő bukott angyalok álltak, akiknek létezését a kor emberei tényként kezelték.
Ám ha a bukott angyalok történeteit szó szerint értelmezzük, felmerül a kérdés, hogy ezek a szellemi lények, hogyan lehettek képesek emberekkel nemcsak intim viszonyba kerülni, de még utódokat is nemzeni?
„Változtatnunk kell az értelmezésen és modern szemlélettel kell hozzáálnunk, és így egycsapásra értelmet nyer az egész. – állítja Erich Von Däniken a paleoasztronautika elméletének legismertebb képviselője. – Céljuk volt mindezzel, mégpedig az emberi génállomány megváltoztatása.”
Lehetséges, hogy a bukott angyalokról szóló regék, valójában földönkívülieket írnak le, akik az emberi géneket manipulálni jöttek a földre?
Egy ősi könyvben, melyet kivetettek a Bibliából még az utódokról is szó esik. Óriások voltak ők, akiket nefilimeknek neveztek. Az emberek és angyalok kereszteződéséből születt lények hatalmas termetűek voltak, továbbá elképesztő erővel és különleges képességekkel rendelkeztek.
Az Isten fiainak és az ember lányainak együttéléséből fogant lények tehát nem voltak teljesen emberek. Ma inkább félisteneknek neveznénk őket, vagy találóbban Homo Superior-nak.
Régészeti bizonyítékok
Világszerte találunk olyan ősi beszámolókat, amelyek istenek és emberek közös utódairól szólnak. Az ősi idegenek elméletének képviselői szerint e különleges emberi hibridek maradványait nem a Közel-Keleten, Afrikában vagy Ázsiában találjuk, hanem éppen a világ tulsó felén, Észak-Amerikában.
1912. május 4-én a New York Times szerint két helybeli fiú különleges felfedezést tett a wisconsini Delavan-tónál. 18 csontvázat találtak különféle ősi sírhalmok alatt, melyek tulajdonosai a 210-270 cm-es magasságot is elérhették. A hatalmas csontvázakat állítólag az Állami Történeti Múzeumba küldték, de később a Smithonian Intézet kaparintotta meg azokat.
Mike Bara a New York Times Bestseller szerző úgy véli a titkolózás e rejtélyes leletekkel már jó ideje folyik:
„A világ minden táján, így Észa-Amerikában is találtak már óriási humanoid csontokat, de ezeket a történeteket igyekeznek eltusolni. Ez olyasmi, amit nem szeretnének az anatómia könyvekben viszontlátni, és jobb ha a híradóban sem beszélnek róla. Azt mondják, csak mítosz az egész. Miért? Mert ha ezek a lények léteztek, akkor könnyen lehet, hogy nem itt a földön fejlődtek ki, hanem valahonnan máshonnan érkeztek ide.”
Az idegenek genetikai beavatkozásának modernkori nyomai
Az ősi idegenek elméleteit kutató szakemberek szerint, az idegenekkel való keveredés nemcsak az ősi időkben de manapság is megesik.
Az első modernkori sze*uális találkozásra az idegenekkel 1957-ben került sor, és egy brazil földműves, Antônio Vilas-Boas nevéhez fűződik. Boas azt állította, hogy emberszerű lények az űrhajójuk fedélzetére vitték, ahol intim kapcsolatba lépett egy nagy szemű, szőke nővel.
Ez volt az egyik első elrablás, ami azért is izgalmas, mert megelőzött sok hasonló esetet, és jó ideig csak kevesen tudtak róla. Így azt sem mondhatjuk, hogy Antônio Vilas-Boas a ponyvairodalomból merítette a beszámolóját.
Pár évvel később, 1961-ben Betty és Barney Hill jelentkezett a New Hapmshire-i Lancesterből azzal, hogy elrabolták őket az idegenek. A házaspár beszámolójából kiderült, hogy elrablóik különféle vizsgálatokat végeztek rajtuk, továbbá sperma és petesejt mintát is vettek tőlük.
Túl sok ilyen történet van ahhoz, hogy lazán rálegyintsünk és azt mondjuk, hazugság az egész.
Ha összevetjük a modernkori eltérítéseket a középkori vagy még korábbi esetekkel, kínos hasonlóságokra figyelhetünk fel. Egyértelmű párhuzamokat vonhatunk, és úgy tűnik az emberek és idegenek közötti keveredés egy fontos genetikai terv célját szolgálják.
1992 júliusában a Sydney városában élő Peter Khoury arra ébredt az éjszaka közepén, hogy teljesen béna, nem tud beszélni, azonban teljesen magánál van. Érezte, hogy súly nehezedik rá, és amint megszokta szeme a sötétséget, egy különös arcú nőt vett észre, aki rajta ült.
„Életemben nem rettentem meg ennyire. Egy szőke nő ült rajtam, tejfehér színe volt, a szemei kétszer vagy hároszor nagyobbak voltak mint egy emberé. Arccsontjai kiállóak voltak, arca lefelé elkeskenyedett és egy hegyes állban csúcsosodott ki. Az ágy sarkán egy másik nő ült, akinek ázsiai vonásai voltak. Ezután a szőke nő megérintette a hasát, majd az ég felé mutatott.” – emlékezett vissza Khoury.
A DNS vizsgálat megdöbbentő eredményt hoz
A látogató ezután eltűnt, de nem egészen nyomtalanul, mivel egy szőke hajszlat hagyott maga után. Khoury elvitte a bizonyítékot egy független genetikai laborba, ahol a biokémikus Horace Drew DNS-vizsgálatot végzett rajta.
Az elemzés nem várt eredménnyel zárult.
„Szokatlan volt, mivel a legtöbb ember haja szőke, barna vagy fekete, ez viszont optikailag átlátszó volt, akár egy horgászdamil. Általában az emberi hajban egyféle DNS-t találunk, ennek a szálnak a tövében egy nagyon ritka kínai gént különítettünk el, talán 1%-a volt az állománynak. A szál másik felén viszont kék szemű, világos bőrű, kelta genetikai vonal nyomára bukkantunk. Különös és ritka DNS volt, amit Peter Khoury nem kaphatott fel az utcán vagy a hálószóbájában.” – számolt be a szakember az analízis eredményeiről.
A Peter Khoury-féle hajszálból tehát egy igazán rendhagyó DNS került elő, amit nehéz megmagyarázni, ha az átlagos emberi géneket vesszük alapul.
1987-ben egy éjszaka Bret Oldham és Dhyanne Swanson Las Vegas-i otthonukban hangos dörrenésre ébredtek. Az első gyerekét váró pár rémülten látta, hogy szürke idegenek veszik körbe az ágyukat.
„Mielőtt bármit tehettünk volna, már el is tűntünk a szobából, és egy űrhajó fedélzetén találtuk magunkat. – idézi fel a történteket, Bret – Orvosi asztalokra fektettek bennünket a párommal, aki olyan pózban volt, mint amilyenben a nőgyógyásznál szoktak lenni. Egyből kapcsoltam és rájöttem mi történik…Kiveszik belőle a magzatot.”
„Lebénítottak, nem tudtam mozdulni. Csak a szemem mozgott és közben hallottam, hogy a férjem ordít, aztán vele csináltak valamit. Könyörögtem, hogy ne vegyék el a gyerekemet és ne bántsanak minket.” – mondja Dhyanne.
Másnap Dhyanne azt hitte, csak egy szörnyű rémálom volt az egész, de miután vérfoltokat vett észre az ágyában, arra gondolt, mi van ha elvetélt. Berohant a kórházba, s miután alaposan megvizsgálták, kiderült, hogy Dhyanne-nek semmilyen extra szövet nem maradt a méhében. Mintha a magzatát egy sebész távolította volna el.
Az orvos azt mondta még sosem látott ilyet, mintha a nő soha nem is lett volna terhes.
Dhyanne közel négy hónapos terhes volt ekkor. Ennél az esetnél ultrahangos felvételek bizonyítják, hogy ott volt a magzat, aztán egy idő múlva nyomtalanul eltűnt.
Az alábbi képen egy három hónaposnál valamivel idősebb emberi magzat ultrahangos képe látható. Ha megmérjük a távolságot a fejtetőtől a gerinc végéig, akkor 5-6 centimétert kapunk, ami durván egy baseball labda mérete.
„Vajon felemészthette a test ezt a magzatot egyetlen éjszaka alatt? – teszi fel a kérdést Steven Yu, a Santa Monica-i Medical Center klinikai adjunktusa – Elég valószerűtlen. Ilyenkor általában álterhességről beszélünk, ebben az esetben azonban nem volt jelentős vérveszteség, nem voltak szövetdarabok, az embrió mégis eltűnt. Erre nincs magyarázat.”
Találkozás az ember-idegen hibrid gyermekkel
Bret elmondta, hogy három év múlva ismét meglátogatták a szürke idegenek, és egy olyan helyre vitték el, ahol addig még sosem járt. Pár perc múlva előkerült egy hibrid nő egy kislánnyal a kezében. Mikor közelebb lépett hozzájuk, látta, hogy a gyerek is hibrid. Érezte, hogy valamilyen köze van hozzá, mintha az ő gyermeke is lenne.
Elég sok egybehangzó beszámolóval szolgáltak az elrabolt férfiak és nők ahhoz, hogy feltételezzük, az idegeneket valamiért érdekli a szaporodásunk.
Az is visszatérő jelenség, hogy az elraboltakat űrhajókra viszik, ahol félig ember, félig idegen gyerekekkel találkoznak.
Lehet, hogy a hibridekkel való találkozások által próbálnak felkészíteni bennünket arra az időre, amikor a titkos genetikai projektet végre nyilvánosságra hozzák?
Mi lehet a céljuk azzal, hogy ilyen tervszerűen és hosszadalmasan módosítanak minket?
David Childress, Az istenek technológiája című könyv szerzője úgy véli, az idegenek genetikai módosításainak köszönhetően válhattunk azzá, akik most vagyunk.
„Lehet, hogy az a terv áll emögött, hogy kicseréljék az emberi fajt és egy jobban irányíthaó fajt tegyenek a helyére.” – ismertett egy másik véleményt, George Noory, a Coast to Coast AM című, késő esti rádiós talkshow műsorvezetője.
David Wilcock szerint ez a hosszú távú keresztezés egy rokonfajok közötti géncsere eszköze.
„Az emberek családja sokkal régebbi, mint az élet a földön. A földönkívüli emberek talán a génállományukat szeretnék felfrissíteni velünk, és lehetséges, hogy ez szó szerint élet-halál kérdés a számukra.”
