Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

A fiú, aki nem akart szenzáció lenni

img

Valahogy azonnal hitelessé válik az a gyógyító, asztaltáncoltató vagy varázsló, aki maga is megdöbben a képességétől, és nem hogy visszaélni nem kíván vele, de leginkább nem is akar tudni róla. Indridi Indridason is ilyen volt. 

Izlandon született a XIX. század végén, szegény család fiaként. Amikor huszonkét éves lett, könyvnyomtatást akart tanulni, ezért Reykjavikba utazott.

 Már a fővárosban történt, hogy véletlenül, kíváncsiságból csatlakozott egy asztaltáncoltató társasághoz. Amikor megérintette az asztalt, mindenki hátrakapta a kezét, mert egészen elképesztő dolog történt. Az asztal őrjöngeni, forogni, pörögni kezdett, alig lehetett leállítani. Ekkor derült ki, hogy Indridason valódi médium. 

Megvádolták, hogy csaló

A fiú roppant megijedt, hallani sem akart a dologról. Csak barátai hosszas unszolására volt hajlandó további kísérletekben részt venni. Végül átengedte testét a szellemvilágnak, és kis idő után már a különböző elhunytak hangján tudott megszólalni. Nagyon gyorsan terjedt a híre Izlandon, és hamarosan egész Európa ismerte a nevét, főleg azért, mert látványos gyógyításokat is képes volt véghezvinni. Akkoriban már egyre többen fogták rá, hogy csaló, annak ellenére, hogy mások rábeszélésére lett csak médium. 

indridi-indridason02

Csak a tenyerét használta

Indridi alakja azért is különleges, mert nagyon ritka, hogy valaki többféle paranormális tevékenységben is egyszerre jeleskedjen. Ő viszont médiumként és gyógyítóként is megállta a helyét, még a rákos daganatokat is képes volt meggyógyítani. ha egy beteg felkereste őt, meg se kellett mondania, mi a diagnózis, mert Indridi felé tartotta  a tenyerét, és máris tudta, mi a betegsége.

Ekkor a beteg testrészre tette a kezét, ott tartotta, kissé meg is nyomkodta, és közben minden idegszálát megfeszítve koncentrált. Néhány perces kezelés után a betegek saját lábukon, frissen , és makkegészségesen távoztak a gyógyítótól. Igaz, Indridit roppant kimerítette a gyógyítás, voltaképpen azért, mert nem a kozmoszból nyert energiával, hanem saját erőkészletéből dolgozott. Egy-egy kezelés után ezért akár napokig is regenerálódnia kellett, így nem tudott tömeges gyógyítóvá válni.

Professzorok vizsgálták a tevékenységét

Az Izlandi Egyetem teológiaprofesszora, Haraldur Nielsson tiszteletes megvizsgálva az esetet, megbizonyosodott a fiatalember jóhiszeműsége felől. Nem sokkal ezután, 1908-ban egy kiváló izlandi tudós, a becsületességéről és pártatlanságáról ismert Gudmunder Hannesson “laboratóriumi feltételeket” teremtett a fiatalember tevékenységének megfigyeléséhez. Olyan körülményeket hozott létre, amelyek mellett valóban nagyon nehéz lett volna megtéveszteni bárkit is. Ezzel megindulhattak a komoly kísérletek.

Orvosok, papok meg a szellemidézés

Elhatározták, hogy egy gondosan átvizsgált szobában fogják a szeanszot megtartani, ahol semmi más nem volt, csak a kisérleti személy és a megfigyelők. Indridit ráadásul teljesen pucérra vetkőztették, nehogy a ruhájában bevigyen valami oda nem illő dolgot. jelen volt Hannesson, egy kitűnő szemsebész, Bjorn Olafsson és Nielsson tiszteletes. Erős, sűrű szövésű hálót függesztettek fel a mennyezettől a padlóig, Indridason és egy megfigyelõ pedig az függönyfalon belül maradtak. Hannesson a falon kívül foglalt helyet. 

De hiába minden előkészület és bizalmatlankodás, tapasztalniuk kellett, hogy a médium valóban különböző hangokon beszél, és olyan energiákat mozgósít pusztán a gondolatával, hogy száz kilónál nehezebb tárgyak is felemelkedtek a szobában és ide-oda röpködtek. Egy verkli például a levegőbe emelkedve zenélni kezdett. Mindeközben, hogy nehogy mozdulni tudjon, lefogták Indridason kezét.

Szellemek orgiája

A kísérlet olyan jól sikerült, hogy a sok megfigyelő legszívesebben fejvesztve menekült volna ki a szobából. A szellemek jelenlétét szinte érezni lehetett. Az egyik szellem váratlanul megtámadta a médiumot, és a levegőbe emelte, miközben az őt lefogó Nielsson-t a sarokba lökte. A fiatalember néhány másodpercig levitált, de végül a jelenlévők megragadták és visszarángatták a földre. Indridason már megint a levegőben volt, ám most rajta csüngött Nielsson is, aki megpróbálta visszahúzni. Egy falhoz rögzített nagyméretű dobogó is elmozdult a helyéről, sőt, fából készült darabjai sorban kiszakadtak a padlóból és a falból.

Megesküdtek, hogy nem csalás

Ott ültek a tudósok és vakarták a fejüket. Hogyan lehetséges mindez? Azt viszont már egyikük sem merte megkérdőjelezni, hogy Indridi képessége valódi. Hannesson képtelen volt megmagyarázni, miképpen idézte elő a fiú a döbbenetes jelenségeket. Bár az események sötétben történtek (sok szkeptikus ilyenkor rögtön átverésre gyanakszik), a tárgyakat előzetesen fluoreszkáló anyaggal jelölték meg, így mozgásuk abszolút mértékben követhető volt. Nielsson, aki mindig is feddhetetlen jellemnek számított, végig fogta a médium kezét, és megesküdött rá, hogy valóban megesett mindaz, amiről beszámoltak.

Csakis ingyen gyógyított

Indridason-t mindig is zavarta az a nagy felhajtás, amit körülötte csaptak. Nagyon szerény ember volt, aki sosem kedvelte a társasági összejöveteleket, eléggé magának való ember volt.

Leginkább kedvenc kutyájával sétálgatott naphosszat, bármilyen hidegre is fordult az idő. Viszont soha sem tagadta meg a segítségét, ha a rászorulók kérték fel gyógyításra. Soha nem fogadott el pénzt a jótéteményeiért cserébe, még a tehetősebbektől sem. Elvei mellett élete végéig kitartott, és egy idő után már azok is becsülni kezdték méltóságáért és önzetlenségéért, aki nem hittek pszichikus képességeiben. 

Hirdetés
This div height required for enabling the sticky sidebar