Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views : Ad Clicks : Ad Views :

A farkasember legendája

img

A világkorszak lépcsőfokain egyre lejjebb haladó ember fokozatosan elveszítette természetfeletti tudását és természetes mágikus képességeit, amelyek emléke azonban különböző mítoszok és mesék formájában egészen napjainkig fennmaradt.

A mágikus “génsebészet” emlékét például a lükantrópiáról, vagyis az állattá változásról szóló népszerű legendák és fantasztikus történetek őrizték meg.

A lükantrópia kifejezés a görög lükosz (farkas) és antroposz (ember) szavak összevonásából ered, s kezdetben csupán az ember farkassá válását jelentette. Az okkultisták ma már mindenfajta állattá változást ezzel a szóval jelölnek, de azért még napjainkban is a farkas a legnépszerűbb figurája – legalábbis Európában – a lükantrópiáról szóló történeteknek.

A farkasember a mitikus ősidők óta jelen van Európa népeinek képzeletében. Legismertebb elnevezései a latin versipellis, a szerbhorvát vukodlak, a bolgár vrkolak, az albán vurkulak, az újgörög vrikolakas, a román vircolak, a francia loup-garou, az angol werewolf és a német werwolf.

farkasember

A farkassá változott (pontosabban változtatott) egyik első ember leírásával a görög mitológiában találkozhatunk. A történet szerint Lükaón – aki kiemelte a Hold előtti Arkádiát a sötét barbárságból, és bevezette Zeusz Lükaiosz tiszteletét – magára haragította az istenek urát, mert tilalma ellenére feláldozott neki egy kisfiút. Zeusz büntetésből farkassá változtatta, palotáját pedig felgyújtotta villámaival.

Lükaón fiai nem tanultak az apjukra mért égi büntetésből, és tovább folytatták a véres rítusokat. Gaztetteik híre az Olümposzra is eljutott, mire Zeusz, aki személyesen akart meggyőződni a kannibalizmussal egybekötött emberáldozatokról, szegény vándornak öltözve meglátogatta őket. Lükaón fiai, akik gyanították, hogy kit rejt a porlepte, szakadt gúnya, szörnyű tréfát eszeltek ki. Meggyilkolták legkissebb testvérüket, Nüktimoszt, és testének darabjait elkeverték a vendégnek felszolgált juh- és kecskehús darabok közé. Csakhogy Zeusz előtt semmi sem maradhat rejtve. Amikor felfedezte az emberi maradványokat a tálon, a gonosz fivérekre borította az asztalt, és valamennyiüket farkassá változtatta. Ezután visszatért az Olümposzra, és rettenetes vízáradatot zúdított a Földre.

A vízözön után Arkádia lakói (a proszelének) felelevenítették Lükaón fiainak förtelmes szokását. Évente egyszer feláldoztak egy kisfiút Zeusz Lükaiosznak (aki, úgy látszik, ekkora már belefáradt az emberáldozás elleni hiábavaló küzdelembe), és testének egy darabját más húsokkal együtt feltálalták a környék pásztorainak. Az a pásztor, amelyik megette a gyermek húsát, üvölteni kezdett, mint egy farkas, ruháit felakasztotta egy tölgyfára (Zeusz fájára). átúszott a közeli folyón, bevette magát a vadonba, és farkasember lett belőle.

farkasember

Ezután legkevesebb nyolc évet töltött a farkasok között, és ha ez idő alatt nem evett emberhúst, visszatérhetett az emberek közé. Az Olümpiai játékok egyik győzteséről, az ökölvívó Damarkhoszról azt mesélték, hogy mielőtt bajnok lett volna, nyolc évig farkasemberként élt Arkádia erdeiben.

Az emberiség hatalmas, szinte áttekinthetetlen mítoszkincse hemzseg a félig ember, félig állat alakú lényektől, amelyek egy része néhány tudós és számos okkultista szerint az ember ténylegesen létezett korábbi változatának tekinthető.

Hirdetés
This div height required for enabling the sticky sidebar