Rejtőzködés az álmokban
Akkor rejtőzünk el, ha félünk. Akkor rejtőzünk el, amikor szégyelljük az identitásunkat, a hibáinkat, a hiányosságainkat, a látszólagos tévedéseinket, a látszólagos kudarcainkat, a meg nemv alósult álmainkat.
Azért rejtőzünk el, mert legbelül szükségünkvan arra, hogy biztonságban érezzük magunkat. Elrejtőzünk,hogy elkerüljük, hogy kinevessenek vagy megdorgáljanak minket, mert nem feleltünk meg valaminek, mert valami nem sikerült jól, mert nem illünk bele az elfogadható formába.
Azért is rejtőzködünk, hogy megőrizzük önérzetünket, hogy megvédjük sebezhetőségünket a kritikától és a bántástól. Ám ha elrejtőzünk, akkor is ott él bennünk a remény, hogy elmúlik a „veszély”, vagy hogy megtalálnak és megmentenek bennünket.
Vagy talán lesz elég erőnk ahhoz, hogy eltervezzük önmagunk megmentését, és többé nem szorulunk majd védelemre. Akárhogyan van is, még akkor is elbújunk, ha azt szeretnénk, hogy lássanak.
A rejtőzködésről szóló álom üzenetként is felfogható: tiszteld a feltörekvő énedet. Dinamikus lény vagy, aki folyamatosan növekszik és fejlődik.
Időnként térre és magányra van szükséged ahhoz, hogy tisztábban halld magad, és határozottabban dönts a következő lépéseidről. Add meg magadnak a teret, a csendet, az együttérzést, hogy azzá válhass, aki lenni szeretnél. Amikor készen állsz, bújj elő a rejtekhelyedről, és hagyd, hogy lássanak.
Futás/menekülés az álmokban
Hacsak nem vagy profi sportoló, illetve nem épp maratonra készülsz, a futással kapcsolatos álom gyakran úgy tekinthető, mint az éber életedben tapasztalható túlterheltség és szorongás jele. Általában azért futsz, hogy elkerülj egy támadót, vagy hogy elkerülda fizikai jólétedet fenyegető veszélyt. Lehet, hogy metaforikusan menekülsz a jelenleg előtted álló nyomasztó kihívások elől.
Mivel az agyad továbbra is biztonságosan, mozdulatlanul tart az ágyban, álmodó elméd futóhomokot vagy más akadályokat helyezhet az utadba, hogy magyarázatot adjon az előrehaladás hiányára, ami fokozza a szorongás és a félelem érzését. A különböző életszakaszok figyelembevételével a futásról szóló álom sokféle értelmezést kaphat.
Gyermekkorban az önfenntartást helyezzük előtérbe, és ösztönösen menekülünk a szörnyek elől – az ismertek és azok elől is, amelyeket kreatív elménk alkotott.
Serdülőkorban, a függetlenségünk érvényesítésének időszakában metaforikusan elfutunk a gyermekkori otthonunktól és mindattól, ami megpróbál korlátozni minket – és futunk a szabadság felé, valaki vagy valami felé, aki vagy ami kielégíti a kapcsolat és az elfogadás iránti vágyunkat. Felnőttkorban a valós vagy vélt fenyegetések elől menekülünk.
Futunk, és közben nem vesszük észre, hogy gyakran saját magunk elől menekülünk. A futás mozgást ábrázol. Ha elfogadjuk azt a szemléletet,hogy az álmok mindig a gyógyulás és az átalakulás felé vezetnek, akkor több kérdést is fel kell tennünk.
Nemcsak az a kérdés,hogy mi elől menekülsz , hanem az is, hogy mi felé rohansz? Mifelé mozgat az élet? Nem elég egyszerűen megfordulni, és szembenézni a fenyegetéssel, vagy elkezdeni üldözni azt. Ehelyett állj meg egy pillanatra, és gondold végig a fenyegetést – ki vagymi jelenti azt?
Bármi legyen is az – személy, esemény, dolog –,invitáld meg, hogy éber képzeletedben is legyen közel hozzád fizikailag, illetve ha álomállapotod megengedi. Mit képvisel benned? Mi az üzenete számodra?
Ha például egy oroszlánról van szó, akkor az meghívás lehet számodra, hogy tanúja legyél önmagadban a bátorság újabb szintjének. Lehet, hogy a lecsapni készülő óriás sas nem akar ártani, de a teljes figyelmedet kívánja. Bátorság kell ahhoz, hogy sasszemmel vedd szemügyre magad, különösen, ha az életed azon területeiről van szó, amelyeknek jót tenne a változás.
Ne feledd, hogy a benned élő legjobb változatod mindig üldöz téged, de soha nem áll szándékában annyira megijeszteni, hogy ébernek kelljen lenned, illetve menekülésre vagy rejtőzködésre késztetni. A kihívás mindig az, hogy tartsd meg az integritásod,és térj vissza annak a lényegéhez, aki vagy, aki mindig is voltál, és aki mindig is leszel – egy gyermek, aki olyan szeretetből termett, amely meghaladja a szeretet korlátozott fizikai kifejeződését.
Zuhanás az álmokban
Az álmokban való zuhanás érzése azokkal a fiziológiai változásokkal magyarázható, amelyek akkor következnek be, amikor belépünk az alvás különböző fázisaiba. Az első fázisban lassulni kezdenek a testi folyamatok. Az izmok időnként megrándulva ellazulnak, az agyhullámok és a szemmozgás lelassulnak, és a pulzus is csökken.
Elkezdünk ki-be járkálni a tudatunkból, mielőtt teljesen elszakadnánk a külvilágtól, és az alvás következő fázisaiba süllyednénk. A második fázisban tovább merülsz a gyors szemmozgás nélküli alvásba (NREM). Ezt a szakaszt a testhőmérséklet csökkenése és az agyi aktivitás rövid szakaszai jellemzik, ami lehetővé teszi a külső környezet minimális tudatosítását.
Ha úgy érzed,hogy soha nem aludtál el teljesen, az azért van, mert az éjszaka nagy részében ebben a fázisban maradtál. A harmadik és negyedik fázisban az agy mélyebb alvási állapotokat tapasztal. Ilyenkor a legalacsonyabb a vérnyomásod, kevésbé reagálsz a zajokra, és a tested elkezd gyógyulni és regenerálódni. Az ötödik fázisban átlépsz a REM alvásba, ahol a legtöbb álomra sor kerül.
Amikor álmodás közben zuhanást érzékelsz, gyakori, hogy felébredsz, mielőtt a földbe vagy máshová csapódnál. Egyesek arról számolnak be, hogy földet érnek, majd felpattannak, és lebegnek. Az álomban történő zuhanás gyakori értelmezése a tehetetlenség érzése, az élet, a munka, az anyagi helyzet, a kapcsolatok, a fizikai vagy érzelmi jóllét valamely aspektusa feletti irányítás hiánya.
A zuhanást gyakran kudarcnak tekintik. Nem sikerül stabilan talpon maradnunk, nem sikerül megtartanunk az önérzetünket,nem vagyunk sikeresek a terhesség vagy a szülőség, a barátság, a házasság vagy a munka terén. A dolgok szétesnek.
Mi van azonban, ha a zuhanás azt jelenti, hogy így adja meg magát a belső lényed? „Ha a zuhanás során, a zuhanás által kegyelemre vagy szabadságra lel az ember – írja Richard Rohr, az Emelkedő zuhanáscímű könyv szerzője –, azt fogja tapasztalni, hogy előre, felfelé, valami tágasabb, mélyebb, jobb felé mozdul el – ez a növekedés.
A zuhanás az újrakezdésre való invitációt is jelentheti. Míg az edzett tornászok talpra állhatnak, néhányunknak egy ideig le kell ülnünk vagy feküdnünk, és megfigyelni a környezetet. Az újrakezdés nem jelenti azt, hogy pontosan tudod, mik lesznek a következő lépéseid.
Azt jelenti, hogy hajlandó vagy folytatni ezt a nagy kalandot, bízva abban, hogy egy jól szervezett, időnként látszólag megkomponált univerzumban egy napon ennek is lesz értelme. Ha nem tudsz azonnal felállni, kezdj kúszni. Ha nem tudsz magadtól felkelni, becsüld meg magad annyira, hogy segítséget kérj.
Az álomban történő zuhanás talán nem a biztonságból való kiesést jelenti, hanem lehetőséget, hogy még mélyebbre zuhanj mindabban, ami potenciálisan lehetsz. Mit enged látni álmodó elméd, amit eddig képtelen voltál meglátni magaddal kapcsolatban? Mi felé zuhansz? Milyen nagyobb célnak kell átadnod magad? Milyen kis lépés teszi lehetővé, hogy abba az irányba haladj, amerre hívnak?
Repülés az álmokban
Ifjabb Martin Luther Kingnek tulajdonítják a mondást, mely szerint „Ha nem tudsz repülni, hát fuss. Ha nem tudsz futni, hát gyalogolj. Ha nem tudsz járni, hát mássz. Bármit teszel is, nem állhatsz meg: menned kell az utadon előre.” A repülés a sikerélmény csúcsa – szabadság, autonómia, határtalan lehetőségek. Magasra szállunk, rendkívüli magasságokba emelkedünk, a hegyek és a felhők fölé, képesek vagyunk legyőzni bármely földi akadályt.
„Egy madár szerethet egy halat, signore, de hol fognak élni?” kérdezi Drew Barrymore karaktere Andy Tennant Örökkön-örökké című filmjében. Mire a Leonardo da Vincit alakító színész így válaszol: „Akkor szárnyakat kell adnom neked.”
A Dreaming Gave Us Wings című filmben Sophia Nahli Allison filmrendező a rabszolgasorban élő afrikaiak legendájáról mesél, akik haza tudtak „repülni”. Azt írja: „Igbo Landing történetében gyökerezik – ez a hely a Georgia állambeli Saint Simons-szigeten található, ahol a Nigériából behurcolt rabszolgák fellázadtak, és csoportosan a mocsaras területekre masíroztak, nehogy eladják őket rabszolgának –, ezek a történetek egyszerre váltak a túlélést lehetővé tevő igazsággá és az ellenállás szájhagyományává. A repülés lett a szökött rabszolgák titkos nyelve, és a feketék számára továbbra is a felszabadulás felé vezető mobilitást jelképezi.
Mindenki számára, akinek a múltjában ott van a rabszolgaság vagy fogság – akár fizikai, akár szellemi –, az álombeli repülés a méltóság visszaszerzését és nemcsak a test vagy az elme, hanem a lélek felszabadulását is jelenti. A repülésről szóló álmok azt az üzenetet hordozzák, hogy hozd működésbe a szárnyad, a belső tudásod, amely összeköt a végtelen intelligenciával, az inspiráció és minden teremtés forrásával.
Repülni annyit jelent, mint rendíthetetlenül reménykedni, felismerni,hogy a szabadság nem csupán elidegeníthetetlen jog, hanem a születéskor nekünk adományozott isteni örökség. Nem azon alapul, hogy engedelmes vagy-e vagy „jó”.
Senki sem érdemli meg, hogy ketrecbe zárják, béklyóba verjék vagy alárendeltté tegyék, sem fizikailag, sem érzelmileg. Ha repülésről álmodsz, az nem egyszerűen arról szól, hogy magasztos célokat kell elérned, hanem arról, hogy olyan dolgokat hajszolj, amelyek új életre keltenek. Nem arról szól, hogy elmenekülsz az élet kihívásai elől, hanem arról, hogy kegyelemmel és tisztességgel leküzdöd ezeket a kihívásokat.
Repülni azt jelenti, hogy megszabadulsz mindattól, ami nyomaszt: neheztelés, megbánás, múltbéli sérelmek, a jövővel kapcsolatos aggodalmak. Repülni annyit jelent, mint másokat is arra bátorítani, hogy szabadítsák fel magukat. De először is: szabadítsd fel magad.
