Életünkbe egyre erőteljesebben igyekszik bevonulni a fogyasztói társadalom értékrendszere, amelyet nem kerülhetnek el a spirituálisan gondolkodók sem. Hol van a határ a környezethez való egészséges alkalmazkodás és a szellemi törvényekhez való hűség között?
Ehhez a kérdéshez szeretnék néhány gondolatot fűzni. Mára már tagadhatatlan, hogy a fogyasztói társadalom szokásrendszere vaskosan megjelent a spirituális törvényeket követők életében is.
A fogyasztói társadalom térnyerése ellen nem sokat tudunk tenni, de a legfontosabb, hogy szellemileg éberek maradjunk. Osho szavait idézve ez azt jelenti, hogy „Eljátszhatsz bármit, de tudd, hogy játszol!”.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
A fogyasztói társadalom a tökéletes Fogyasztó „kinevelésére” törekszik, aki nem sokat gondolkodik, csak megveszi azt, amit a reklámok harsognak. Életét és energiáit a vásárlás oltárán helyezi el.
Én ezt magamban zombi gyártásnak nevezem, ami számomra a lélek és tudatosság nélküli test előállítását jelenti abból a célból, hogy ezek az egykor emberi testek szellemi, lelki és testi energiáikat pénz formájában az őket előállító és irányító erőknek adják.
Természetesen ez nem új jelenség, de mi itt, most a modern formájában találkozunk vele. Ennek szellemi szempontból talán a legsajnálatosabb velejárója az emberi tudat erős beszűkülése a létért való mindennapi harcra, ami mára a pénz egyeduralmára redukálódott.
A tudatosságukat és gondolkodásukat megőrizni kívánóknak viszont szembe kell nézniük a reklámok és a „modern viselkedés” tudat alatt ható kényszerítő erejével. A reklámok gátlástalanul használnak minden olyan eszközt, amellyel kijátsszák az éberséget, és rejtett szuggesztiókkal kényszerítik vásárlásra a célkeresztben álló személyt/réteget.
Hogyan jelenik meg ez a számunkra érdekes területeken?
Talán a legelső lépés az volt, hogy létrejött az ezoterikus piac, ahol mára már dömping van a könyvekből, kártyákból, lemezekből, kristályokból, füstölőkből és egyéb csecsebecsékből.
Pénzközpontú üzletemberek hamar rájöttek, hogy mi minden eladható a szellemi magaslatokra vágyóknak. Ami még nem is lenne baj, ha mindez célhoz vezetne.
Nemrégiben egy ezoterikus könyvesbolt közepén állva úgy éreztem, hogy megfulladok a kínálatban, és komolyan elgondolkodtam azon, hogy ezelőtt 15-20 évvel, miért volt elég nekünk 2-3 spirituális könyv?
Mert elég volt, ma is abból táplálkozom, amit azokból tanultam – semmi újat nem olvastam azóta. Több ismerősömnek ugyanez a tapasztalata. Ebből nem nehéz rájönni, hogy mi a lényeges, és mi nem. És itt jön be a fogyasztói társadalom módszere: az intellektus kielégítése.
Az intellektus, amelyet a mi kultúránk mindenek fölé helyez, akkor érzi erősnek és kompetensnek magát, ha bőven van választási lehetősége. Ha ebben kiélheti magát, akkor nem gondolkodik el azon, hogy egyáltalán szüksége van-e arra, amiből hatalmas választékot kínálnak fel neki – hiszen nem az a kérdés, hogy valóban szüksége van-e tejfölös-hagymás chipsre (avokádós samponra, algás fogkrémre vagy tibeti angyalkártyára), hanem az, hogy melyiket vegye meg az új sorozatból.
Ennek természetesen az ad alapot, hogy a szükségleteket nem a megfelelő síkon elégítik ki. Azaz: a hihetetlenül hiányzó szellemi és lelki síkot a Fogyasztó testi síkon akarja kielégíteni („Még, még, még, semmi nem elég….”). Tudjuk, hogy ez soha nem fog sikerülni, de a materiálisan gondolkodó Fogyasztó erre nem jön rá.
Itt viszont elgondolkodhatunk, hogy a saját életünkben mennyire keverjük össze a síkokat. Amikor már a huszadik olyan angyalos könyvet vesszük meg, amelynek háromszáz oldalából csupán két mondatot tudunk használni, akkor fel kell tennünk a kérdést, hogy
valójában mit keresünk, mi hiányzik a szellemünknek és a lelkünknek, amit angyalos könyv formájában próbálunk pótolni?
A szellemi éberség elaltatásának tehát az intellektus a központi szereplője, amelynek másik fontos megjelenési formája az információ-éhség. A fogyasztói társadalom azt tanítja a Fogyasztónak, hogy az információ hatalom – és minél többen elhiszik ezt, annál inkább így lehet.
A Merkúr (az intellektus legfontosabb archetípusa) típusú embernek az ad biztonságot, ha elég információja van valamiről. Ennek diszharmonikus megnyilvánulása az a Fogyasztó, aki válogatás nélkül töm magába minden lehetséges információt (rádió, tévé, napilapok, utcai plakátok, bolti akciók stb.), miközben reszket, hogy kimarad valami fontos eseményből, és akkor lemarad a létért való küzdelemben.
Sajnos ez a viselkedés is megjelent az „Ezo-Plázában”. Sok olyan útkeresővel beszéltem, aki büszkén mondta, hogy már egy könyvtárnyi könyvet elolvasott, mindenről tud, minden hétvégén más tanfolyamon ül, és hatalmas „tudás” van a birtokában.
Ez a tudás és az információ gyűjtés összekeverésének tipikus esete, ami természetesen felszínességet von maga után. Az elolvasott információk többnyire csak az intellektus szintjén dolgozódnak fel, és nem jutnak el a lélek mélységéig, a cselekvés szintjéről pedig már nem is beszélve.
A rengeteg könyvet és tanfolyamot „fogyasztók” körében tapasztalom időnként a Fogyasztói viselkedést. Ennek az az alaptétele, hogy a „pénzemért mindenki úgy táncol, ahogy én fütyülök”.
Én nagyon szeretem a budapesti ezoterikus könyvesboltokat, amelyek dolgozóit többnyire személyesen is ismerem, ezért el tudom mondani, hogy szerencsére általában olyanok ülnek a pult mögött, akik személyükkel, életükkel is példát mutatnak a szellemi úton való haladásban.
Ezért meglepő, amikor egy Fogyasztó lép be az ilyen boltba, és úgy viselkedik, mint egy hipermarketben (azonnal felháborodik, ha nincsen az, amit ő keres, elvárja a folyamatos akciókat, színes katalógusokat, tolakszik a pénztárnál, stb.), ahol látszólag minden a vevőért van.
De sajnos a tanfolyamokon is megjelenik a Fogyasztó, és nem veszi észre, hogy nem egy plázában van, de azt sem, hogy nem azért jött ide, hogy kényelmesen kávézgasson a teraszon, és közben bájcsevegjen.
Amit a fentiekben megemlítettem, szerencsére nem általános, és azért emeltem ki, hogy ne is legyen az. Úgy gondolom, hogy
aki a spirituális úton jár, keres, az éber tud maradni, nem keveri össze a testi szükségleteket a szellemivel (legalábbis törekszik erre).
Az Ezo-Pláza elkerülésének másik fontos tényezője az emberi értékek megőrzése, és a tisztelet. Ha tiszteljük embertársainkat, és ennek megfelelően kommunikálunk velük, akkor emberi kapcsolataink is javulhatnak, hiszen az egymás tisztelete nagyon hiányzik a mai hétköznapi viselkedésből.
A tisztelet hiánya viszont gyakran visszavezethető a fogyasztói társadalomban eluralkodott, az intellektus hatalmán nyugvó gőgnek. A felfuvalkodott, öntelt, gátlástalan egó térnyerése nem lebecsülendő, különösen a jól befolyásolható fiatalok körében. A fogyasztói társadalom minden erejét bevetve igyekszik az embert Isten fölé helyezni, ami mögött a kiszolgáltatottságtól való iszonyatos rettegés húzódik meg.
Aki a spirituális úton igyekszik előre, az nagyon hamar megtapasztalja Isten és ember valódi viszonyát, ami nemcsak a tudatát nyitja meg, hanem kifejleszti benne az alázatot a Teremtő, és az együttérzést minden teremtmény iránt. Ebben a belső állapotban őrizhetjük meg szellemi éberségünket, tudatosságunkat, amelynek birtokában nyugodtan sétálhatunk bármely pláza káprázatos világában.
Szerző: Szabó Judit
Az írónő ajánlott könyvei: A belső érzékelés kézikönyve, Az ezotéria kézikönyve
