Erre a válasz az óriási időszakadék a jelen és a szóban forgó régmúlt között.
Sokan gondolják úgy, hogy az alumínium vagy az acél örök. Ez óriási tévedés, gondoljunk csak például a vaskori kardokra és más eszközökre, amelyekből néhány ezer év alatt egy kupac rozsda válik.
Íme néhány anyag várható lebomlási ideje a talajban:
– acél konzervdoboz: 50-100 év
– nejlonzacskó: 200-1000 év
– alumínium sörösdoboz: 200-500 év
– műanyag palack: 500 év
– beton: bár „kőnek” néz ki, jóval rövidebb élettartamú, mint a természetes kőzetek. Jóval érzékenyebb a környezeti hatásokra is (ph-érték, fagyás-olvadás ciklusok, levegőben levő vegyi anyagok és gázok).
A mérnökök vasbeton szerkezetű épületeknél 100-200 éves élettartammal számolnak. Ez elég távol áll az évmillióktól.
– üveg: 2000-1.000.000 év
– elemek, akkumulátorok: 2000–1.000.000 év
Az utóbbi két tételre a különböző források óriási szórást adnak meg. Ha az eróziós hatást is belevesszük, nehezen hihető, hogy ezek valóban kitartanának néhány ezer évnél tovább.
Látunk évtízmilliókon átívelő tartósságot? Nem.
Be kell látnunk, hogy technikai civilizációnk anyagai – melyeket örökösnek gondolunk – velünk együtt eltűnnek majd a bolygó felszínéről, ha arra kerül sor.
Nincs olyan, hogy örökös gépezet vagy anyag. A fém sem, a műanyag sem marad meg. Az üveg azért különbözik, mert az alapanyaga ásványi eredetű – gyakorlatilag homok.
Ilyen irgalmatlan időtávlatokban csak a kőzet marad meg – de a felszíni erózió még ezt is elmorzsolja –, illetve szerencsés és ritka körülmények között az üledékkel betakart és megkövült állati csontokat találhatják meg a régészek.
A fosszilizáció leginkább az elterjedt és hosszú időn át fennmaradó élőlényeknél fordulhat elő nagy eséllyel.
A technikai eszközök megkövesedése az anyaguk tulajdonságai és a viszonylagos ritkaságuk miatt is kérdéses – illetve matematikailag kifejezve nagyon kicsi a valószínűsége.
Ennek ellenére bármikor felbukkanhat a jövőben egy kőzetbe foglalódott eszköz, vagy szerszám – akár megkövülve, akár eredeti valójában, ahogy arra volt is már példa, még ha nem is túl sok.
