Enrique Castillo Rincon története 1961-ben kezdődött, a Costa Rica-i San Joséban. A mérnök együtt dolgozott két távközlési technikussal az Iracu vulkánba lebocsátandó egyik berendezésen, amikor két ismeretlen repülő tárgy jelent meg a horizonton.
Amikor 60 méterre megközelítették a vulkánt, hamu lövellt ki a kráterből. A mintegy 45 méter széles és 12 méter magas korong többször körberepülte a vulkánt, mintha filmezni akarta volna a kitörést, aztán 300 méter magasságban megállt.
Rincon és társai ekkor tudták pontosabban megfigyelni. A korongnak köröskörül két sor ablaka volt, amelyekből fény szűrődött ki.
Amikor Rincon feljebb akart menni, hogy közelebbről megnézze a korongot, nem tudott megmozdulni, mintha csak a földhöz szegezték volna. Mint később megtudta, munkatársai is hasonlót tapasztaltak.
Rövid idő múlva mindkét tárgy nagy sebességgel kilőtt a magasba és eltűnt a felhők mögött.
Rincont sokáig foglalkoztatta a nem mindennapi élmény, sokat beszélt róla, ezzel kollégái és barátai gúnyolódásának tette ki magát, ám mégis minden kapható könyvet megszerzett erről a témáról.
1969-ben cége áthelyezte venezuelai Caracasba. Egy moziban megismerkedett egy Cyril Weiss néven bemutatkozó svájci fiatalemberrel, idővel összebarátkoztak, és sokat beszélgettek különféle témákról.
De amikor az UFO-k kerültek szóba, Weiss mindig megjegyezte, hogy ezek létezésére még nincs elegendő bizonyíték.
1971-ben Rincont éppen a kolumbiai Bogotába helyezték át, ahol egy év múlva már egy kisebb távközlési vállalat tulajdonosa lett. Valamikor 1973-ban felhívta a felesége, aki személyre szóló üzenetet adott át neki a földönkívüliektől.
Mivel Enriquet gyakran ugratták UFO-történeteivel kapcsolatban, ezt is tréfának vélte. Az asszony azonban komolyan kijelentette, hogy Mexikóban élő idegenek őt, a férjé szemelték ki egy speciális küldetés végrehajtására, ezért üzenetet fog, kapni az idegenektől. Rincon követte az utasítást és a megjelölt időpontban elkezdett meditálni.
12.20-kor hallott egy hangot:
-Enrique testvér, írjál!
Anélkül, hogy tudta volna, honnan jön a hang, Rincon fogott egy ceruzát, leült és két oldalt írt tele hihetetlen hírekkel a harmadik világháború kitörésének veszélyéről és a bolygó jövőjéről. A hang végül közölte, hogy testvérek érkeznek majd az Andromédáról, akik a Nap Kozmikus Szövetségéhez tartoznak és felszólította, tudassa a kontaktokból álló csoport tagjaival, hogy holnap a megadott időben össze kell gyűlniük.
Másnap Enrique hirtelen valami belső késztetést érzett az írásra. Ezúttal három oldalt irt, ami a Peru tengerszinti magasságában található magasrendű civilizációról szólt, majd tudatták, hogy személyes kapcsolatot akarnak felvenni vele, ezért 1973. november 3-án este nyolc órakor legyen egy, Bogotától északra fekvő lagúnánál.
Enrique elindult, de hogy ne ismerjék fel, poncsóba burkolózott és szalmakalapot tett a fejére. Előzőleg megkérte a csoport tagjait, hogy meditációval nyújtsanak neki szellemi támogatást.
Castilio Rincon 20.10-kor ért oda a lagúnához, öt perc múlva hangos zajt hallott és látta, hogy az egész környéket világosság árasztja el, mintha felkelt volna a Nap. Aztán két, korong alakú tárgyat látott úgy kétszáz méterre a feje fölött elsuhanni. Forróság árasztotta el a testét és megfájdult a feje.
Ezek a korongok mintegy 40 méter szélesek és 10 méter magasak voltak. Az egyik megállt a levegőben és eloltotta a fényeit, míg a másik egy kicsit még vibrált és közelebb jött. Két fénysugarat bocsátott le a talajra, amik valahol az erdőben végződtek.
Rincon látta, amint két lény a fénysugárban a földre ereszkedik, majd lépteket hallott. Két teremtmény bukkant elő a fák közül. Enriquet elfogta a félelem.
-Ne félj, mi a barátaid vagyunk.
-mondta egy hang az agyában.
-Ha még nem állsz készen a találkozásra, máskor is jöhetünk. De ha már nem félsz, kapcsolatba léphetünk a fedélzeten.
Enrique a csoportjára gondolt, nem akart csalódást okozni nekik és úrrá lett a félelmén. A két idegen lény magas volt, 175 cm fölöttiek lehettek, testhez simuló overál és sisak volt rajtuk. Az egyik megfogta Rincon kezét, a másik átkarolta a vállát.
-Gyere velünk a fénysugárhoz
-mondták. Enrique látta, hogy az űrhajó egy helyben lebeg a magasban és azon tűnődött, vajon hogy jut fel száz méter magasra. Közben hallotta a hangot.
-Nyugodj meg, engedd el magad. Ez kicsit kényelmetlen érzés lesz, de nem történik veled semmi baj.
Aztán jött a sugár az UFO-ból, Enrique egész testében remegett és úgy érezte, mintha ezer tű szurkálta volna a testét, de mégis megpróbált belépni a sugárba. Amikor hozzányúlt, mintha falba ütközött volna és enyhe áramütést érzett. Majd kinyílt egy zsilipféle ajtó és Rincont lágyan beemelték az űrhajóba, s követte őt a két idegen is.
Levették a sisakjukat és rámosolyogtak, aztán kérték, hogy vetkőzzön le és magára hagyták. Közben valamilyen nyíláson füstféle áradt be a helyiségbe. Enriquét elfogta a félelem, mert a nácik gázkamrája jutott az eszébe. De egy percig se tartott az egész. Telepatikusan közölték vele, hogy felöltözhet, mert fertőtlenítették.
A helyiség ajtaja kinyílt, Rincon belépett egy terembe, ahol négy földönkívüli üdvözölte őt. Az első megkérdezte, hogy van és kezet nyújtott neki. A másik közölte, ő az űrhajó parancsnoka és Kramiemek hívják. Egyszer csak Enrique visszahőkölt: ott állt vele szemben Cyril Weiss, az úgynevezett svájci, akivel Caracasban kozott.
-Hát te mit csinálsz itt? – kérdezte tőle.
-Közéjük tartozom.– felelte CyriI.
Enrique teljesen elképedt. Weiss elmondta, annak idején Caracasba küldték, hogy vegye fel a kapcsolatot Castillóval, és világszerte még huszonnégy személyt kellett előkészítenie a találkozóra.
Az igazi neve Krisnamerk, kísérője Krunula, a pilóta, negyedik társuk pedig Kramekan névre hallgat. Mindegyikük telepatikusan kommunikált Castillóval. Az idegenek elmondták, hogy:
– A Plejádokról jöttünk, amelyet ti Fiastyúknak neveztek és azt hiszitek, 328 fényévnyire van a Földtől, de rosszul tudjátok, mert 550 fényévre található.
-És ezt ti hogyan számítjátok ki? – érdeklődött Castillo.
Hallottál valamit a relativitásról? – kérdezték az idegenek, majd elmondták, hogy Einstein teóriája nem állja meg a helyét, mert a fénysebesség több, mint 300 000 km/sec és létezik egy másik idődimenzió is, ahol ők nem tartózkodhatnak sokáig.
Aztán végigvezették az űrhajón, megmutatták a meditációs, helyiséget, a laboratóriumot, végül pedig a vezérlőt is. Kramekan bemutatott egy nagy, háromdimenziós csillagtérképet, amelyre különféle csillagközi útvonalakat is bejelöltek.
Lakott bolygók ezrei állnak egymással kulturális, műszaki és tudományos kapcsolatban, kicserélik egymással a tapasztalataikat és egyfajta testvériségben élnek. Ez a galaktikus szövetség küldte őket a Földre, hogy teljesítsenek egy meghatározott küldetést. A szövetség indirekt módon már eddig is irányította a fejlődést úgy, hogy bölcsekkel és prófétákkal vették fel a kapcsolatot és tanították őket.
A Föld korszakalkotó változások előtt áll és Castillónak is az a feladata, előkészítse az embereket erre. Legfontosabb az emberiség öntudatra ébresztése. Bőrszíntől, vallástól és nemzetiségtől függetlenül egyesülniük kell a békére való törekvésben. Egyre többen fogják felfedezni, hogy hibát követnek el, ha Istent valahol kívül keresik, mert ő valójában minden emberben benne él.
Ezt kell megérteni, mielőtt eljutnak odáig, hogy mindenkivel szeretetben és egyetértésben tudnak élni. A földönkívüliek rendelkeznek egy tervvel az emberiség jövőjére vonatkozóan és nagyon fontos, hogy erről mindenki tudomást szerezzen, még akkor is, ha ezt egy hatalmas szervezet meg akarná akadályozni.
Ez a szervezet papokból, politikusokból és katonákból áll, s olyan nagy hatalommal rendelkeznek, hogy bármikor háborút is kirobbanthatnak. Úgy megzavarják az embereket, hogy bármely pillanatban, amikor célszerűnek tartják, félelmet és rettegést kelthetnek bennük. Éppen ezért fontos, hogy minden ember tisztában legyen a helyzettel.
A második találkozásra november 18-án került sor, ezúttal az ország keleti részén. Hajnali háromkor tizenhárom különféle típusú űrhajó tűnt fel az égen. Egy kisebb hajó leszállt, Krisnamerk lépett ki belőle és üdvözölte Enriquét.
Elmondta, hogy nemcsak a Plejádokról, hanem más bolygókról is érkeztek idegenek, s megint lényeges információkat közölt a férfivel. A harmadik találkozáskor, 1974 július 25-én Enriquet egy Adamski-típusú űrhajóval vitték el és bemutatták egy vénuszlakónak, aki az űrhajó pilótája volt és a szövetséghez tartozott.
A földönkívüli megbízta Enriquét, menjen vissza Venezuelába, alakítson egy csoportot és adja tovább az információkat a tagoknak. Kolumbiának és Venezuelának közös tervet kell megvalósítania. Castilló erre a célra megalapította az IVIFE-t, a Földönkívüli Lények Kutatásának Venezuelai Intézetét.
Miután Venezuelában.megtartotta az előadását, Rincon utasitást kapott a földönkívüliektől, miszerint 1974. december 24-én, hajnali öt órára vigye el a huszonhárom kontaktot az Andokba, egy titkos erőműbe. A megbízásnak megfelelően Enrique útnak indult a megbeszélt találkozó helyszínére, a Tover kolóniába, ami egy Caracas közelében lévő német település.
Megérkezése után Krisnamerk ismét elvitte magával, s két alacsonyabb földönkívüli is a kíséretükben volt. Öt perc alatt 2300 méter magasan voltak, majd hamarosan az Andok egy 4200 magas fennsíkján termettek.
Enrique úgy vélte, egy jövőbeli város fog látni, de csalódnia kellett, mert a település csak jól megépített kunyhókból bál állt. Egy nagy síkságon landoltak, majd egy földalatti alagúton át egy nagy háztömbhöz értek. Az alagút különböző színekkel volt kivilágítva aszerint, hogy a járatok merre vezettek.
Rincon megismerkedett a tizenkilenc országból érkezett kontaktokkal, köztük egy ötvenkét éves kaliforniai asszonnyal, aztán egy perui indiánnal, egy ausztrállal, két európaival és néhány dél-amerikaival. Az illetők a legkülönbözőbb bőrszínű és foglalkozású emberek voltak: tudósok, kézművesek, művészek és munkások.
Az Andok kolóniájában a világ minden tájáról érkezett emberek éltek, összesen kétszáztizennyolcan voltak. Hazájukban már eltűntnek nyilvánították őket, itt viszont komoly oktatásban részesültek. Rincon megtudta, hogy az idegenek egyedül Dél-Amerikában tíz hasonló, állandó jellegű kolóniát alapítottak.
1970. március 7-e óta, amióta – ahogy elmondták – a a földönkívüliek felvették a kapcsolatot a földiekkel, új időszak kezdődött, az emberfölötti emberek korszaka. Ha valaki ebben a korszakban él, az előnyt jelent számára, mert sokféle esélyt kaphat.
Az univerzum testvéri közössége egyetértett abban, hogy az átmeneti korszakban segítséget kell nyújtaniuk az emberiségnek. Azonban nem szabad arra kényszeríteni őket, hogy rögtön megfeleljenek a kozmikus törvényeknek, hanem folyamatosan egyre több információval kell ellátni őket, hogy bele tudjanak illeszkedni a kozmikus „kirakós játékba”.
A Naprendszer legnépesebb bolygója a Föld, akol sok minden tisztázásra szorul, mert mára számos etikai és morális érték elveszett. Az emberek feladata a helyzet felismerése és az, hogy küzdjenek a jóért.
A tudás iránti vágy felébresztése az asszonyok fő feladata., akik most lépnek a férfiak nyomába. A jövőben fontos á teljes harmónia megteremtése férfi és nő között, hogy tudatosak legyünk a szerelemben és fennköltséget vigyünk a társadalom hétköznapjaiba. Ezután a földönkívüliek közölték a beavatottakkal az A-terv megjelölésű elképzelésüket ami három fázisból tevődik össze.
I. A tények megismerése
„Ez azzal kezdődik, hogy a földönkívüli űrhajók óvatosan leereszkednek a világ minden nemzetének légterébe, hogy az emberek megfigyelhessék, hol tartanak az idegenek technikai, tudományos és katonai szinten.
Ha az lenne a szándékunk, hogy legyőzzük és gyarmatosítsuk Földet, ezt már akár háromszáz évvel ezelőtt is megtehettük volna, amikor az emberiség semmi ellenállást nem tudott volna tanúsítani az idegen űrhajók ellen. De a kolonizálását most is könnyű lenne megvalósítani. De nem ezt tesszük, továbbra is széles körben tájékozódunk, leszállunk, megpróbálunk kapcsolatot teremteni. Az Ti kötelességetek és feladatotok, hogy elterjesszétek a kapcsolat lehetőségének hírét az országaitokban, készítsétek elő a lakosságot, majd valósítsátok meg a kapcsolatfelvételt.”
Az előkészítés:
„Olyan sok információt kell elterjeszteni, amennyit csak lehet. Minden eszközt igénybe kell venni: rádió, televízió, sajtó, előadások és kongresszusok, egyéni és csoportos beszélgetések, röpiratok, stb. Ez kemény és fáradságos munka, amihez csak saját eszközeiteket és időtöket használhatjátok fel. Olyanokkal szemben kell erősnek mutatkoznotok, akik nem veszik komolyan ezt az alkalmat.Ez főként a bolygót irányító nagyhatalmakra érvényes, aki kétségeket támasztanak és támadják a fenti ismeretek hirdetőit, vagyis benneteket. Ezért legyetek éberek, ne engedjétek, hogy az ellenzők tanai elterjedjenek, mert ezek fékezni akarják magasrendű szellemeteket és értelmeteket. Terjesszétek tehát a legmagasabb igazságot, ami a tudás egyetlen forrása, mert az emberiségnek joga van az univerzális szeretet értelmében tisztességesen és igazságosan cselekedni.”
II. Az ellenséges világ
„Amikor a ti világotok megfigyelése a végéhez közeledik, segítenünk kell az emberiségnek evolúciós fejlődésében. De vannak olyan mozzanatok, amikor kételkedni kezdünk elhatározásunk helyességében a borzalmak miatt, amit a háború jelent, a városok bombázása, férfiak, nők gyermekek hidegvérrel való elpusztítása, amit a kormányzatok és a szellemi vezetők nem akadályoznak meg, mint ahogy azt sem, békeidőben gyerekek tömegei éhen haljanak. A következtetés, amit ebből levonunk, a borzalmas valóság: a földlakók – néhány kivétellel – lelkük mélyén javíthatatlan, brutális öldöklők.
Ennek ellenére segíteni akarunk az embereken, fellépünk a nyereség- és hatalomvágy ellen, amit bizonyos erők támogatnak. Ismerjük az ellenfél erejét, s ezt ők is tudják. Az a kétséges kimenetelű kísérlet, hogy az emberiséget az ő zászlóik alatt küldjék egy nagy, végső harcba, csak egy reménytelen roham lenne, aminek következménye saját bukásuk lenne.”
III. Segítség a Föld bolygónak
„Ez a fázis tartalmazza a különféle instrukciók által történő, az embereknek szóló direkt segítséget. E cél elérésére érdekében sok esetben szükséges az embereket egy másik bolygóra szállítani, ahol beiskolázzák őket, majd a tanulás befejezése után földi testvéreik jó vezetőivé válhatnak. Olyan emberekről van szól, akik a Föld jólétén munkálkodnak és ezt a tevékenységet szolgálatnak tekintik. Mindenki, aki részt vesz ebben a programban, gyakran telepatikus utasításokat kap tőlünk, Több esetben személyes kapcsolat vagy többdimenziós vetítés nyújt segítséget a munkájukban, s ha szükséges, lelki megerősítést is nyújtunk nekik. Ez az eljárás a kulcsa bolygójuk jövőjének.”
