Az Edison Áramszolgáltató Vállalat igazgatója elégedett volt, mert az üzemben minden a legnagyobb rendben haladt, amikor 1965. november 9-én New York sötétségbe borult.
A rendszerben rengeteg tartalék energia volt, ki tudják elégíteni a sötétedéskor jelentkező fogyasztási csúcsot. De percekkel azután, hogy a város fényei kigyulladtak, látszólag minden ok nélkül el is halványultak. A berendezések gyors műszaki ellenőrzése során mindent rendben találtak, csupán a város északi részén jeleztek a fogyasztásmérők szokatlan mennyiségű áramfelvételt.
Telefonon felhívták a Syracuse melletti energiaelosztó állomást, és kiderült, hogy még északabbra történt valami különös rendellenesség. Aztán délután, 5.27-kor New York egész területén kialudtak a fények. Az energiaellátásban bekövetkező rendellenesség következtében hamarosan Észak-Amerika és Dél-Kanada egész keleti partvidéke sötétségbe borult. A következő reggelen Johnson elnök azonnali, szövetségi szintű nyomozást rendelt el.
Az Edison Áramszolgáltató a Niagara-vízeséstől északra fekvő villamos távvezetékben vélte megtalálni a hibát. A kanadai kormány Elektromos Energia Bizottsága viszont a vízeséstől délre fekvő, magas feszültségű vezetékre gyanakodott. Elmondták, hogy az ontariói Queenstown továbbítóállomást olyan „túlfeszültséghullám” érte, ami ellentétes irányú energiaáramlást idézett elő. Toronto nagy részén és a környező területen 5.15-től szüneteltetni kellett az áramszolgáltatást, hogy megelőzzék a drága berendezés tönkremenetelét.
Később egy amerikai-kanadai közös nyilatkozatban elismerték, hogy az ügyben nyomozó szakemberek „még mindig nem ismerik annak az energiaforrásnak az eredetét, ami megzavarta az állomás működését”.
1966 áprilisában Oscar Bakke, az Amerikai Szövetségi Energiaügyi Bizottság keleti régiójának igazgatója arról számolt be a kongresszusnak, hogy az elektromos műveknél dolgozó emberek kitartanak azon álláspontjuk mellett, hogy az áramszünet nem emberi hibából következett be. Miért maradt 36 millió ember áram nélkül egy 8000 négyzetmérföldes területen? Ha a generátoroknak nem volt semmi bajuk, akkor valamilyen külső erőnek kellett a zavart okoznia.
A tucsoni (Arizona) Légi Jelenségeket Kutató Szervezet saját nyomozóit küldte az ügy kivizsgálására. Eredményeik megdöbbentőek voltak. Du. 5.14-kor, mindössze 60 másodperccel a kanadai áramszünet előtt, Weldon Ross pilóta egy utasával Hancock repülőtere felé tartott. Amint elhaladtak a két, 345 kilovoltos távvezeték fölött – ami a Niagarától vitte az áramot a Mohawk Áramszolgáltató Részvénytársaság Syracuse (New York állam)melletti, clayi alállomására -, Ross megdöbbenve vett észre egy „100 láb átmérőjű, ragyogó piros tűzgolyót” a távvezetékek fölött lebegni.
Tíz perccel később, az elsötétült hancocki repülőtér kifutópályáján, Robert Walsh repülőtiszt éppen a landoló gép számára elengedhetetlen vészvilágítás üzembe helyezéséről intézkedett, amikor néhány mérföldnyire délre hasonló tűzgolyót vett észre a távvezetékek fölött. Két perccel később sötétség borult New Yorkra. Lehetséges-e, hogy UFO-k okozták a történelem leghíresebb áramszünetét?
Dr. James E. McDonald, az Arizonai Egyetem Légköri Fizikai Intézetének rangidős munkatársa azon a véleményen volt, hogy igen.
1968. július 29-én az amerikai képviselőház felkérésére rendezett UFO-szimpóziumon bizonyítékokkal is szolgált. Elmondta, hogy az emberek fogtöméseiben jelentkező fájdalmat az
UFO-k okozzák, és hogy 1957-ben tíz levellandi (Texas) autó villamos rendszerének zavaráért is az UFO-k voltak felelősek. Azzal a kijelentéssel képesztette el a politikusokat, hogy: „az UFO-kat gyakran látták elektromos távvezetékek közelében lebegni, és néhány esetben a rendszer meghibásodása – ami annál jóval többször fordult elő, mint hogy puszta véletlen legyen – egybeesett az UFO-észlelés időpontjával”.
„A New York-i áramszünet után meginterjúvoltam egy nőt Seacliffben (New York állam).Ő éppen az áramszünet beállta után látott egy le s föl mozgó korongot New York fölött, ami kis idő elteltével távozott a városból. Elmentem a Szövetségi Energiaügyi Bizottsághoz információkat kérni. Ott nem vették komolyan ezeket a bejelentéseket, bár azon a nevezetes estén több tucat UFO-t észleltek. Az áramszünet folyamán egész New Englandból érkeztek bejelentések, és Syracuse mellett öt szemtanú látott egy felfelé emelkedő világító tárgyat, az elsötétedés utáni egy percen belül.”
„Meglehetősen furcsa, hogy az ontariói relét kioldó áramimpulzust sohasem azonosították … egy sor rejtélyes és kissé zavaró egybeesést lehet itt találni, amelyek véleményem szerint több figyelmet érdemelnek, mint amennyit eddig kaptak.”
A hatóságok nem vizsgálták meg ezeket a tényeket, megtették viszont az UFO-kutatók. A National Investigations Commitee of Aerial Phenomena (Légi Jelenségeket Vizsgáló Országos Bizottság) aktái szerint az 1957-es áramszünet idején UFO-kat észleltek Mogi Mirim fölött Brazíliában és Tamaroa fölött Illinois államban. 1958 augusztusában Rómára borult sötétség, s ezzel egy időben egy világító tárgyat láttak az olasz főváros fölött.
11 hónappal később hasonló egybeesésről érkezett jelentés az argentínai Saltából. 1959. augusztus 17-én, Umberlandiából (Minas Gerais, Brazília) érkező hírügynökségi jelentések szerint egy erőmű automatikus vezérlése beindult, amikor egy korong alakú UFO repült el a távvezetékek mentén, majd amikor a tárgy eltűnt, ismét visszaállt a normál üzemmód.
A megfigyelők 1965 végén és 1966-ban is feljegyeztek egy sor furcsa áramszünetet, abban az időszakban, amikor az UFO-tevékenység nemzetközi szinten is tetőfokán állt. November 9-én San Salvador maradt ismeretlen okból áram nélkül, egy órán keresztül. Két nappal később Toledo (Ohio) sötétült el rejtélyes körülmények között. Limában (Peru) november 19-én, Texasban és Új-Mexikóban december 2-án, és Buenos Airesben (Argentína) december 26-án oldottak ki a relék.
A nagyarányú fogyasztással indokolták azt, hogy november 15-én London bizonyos negyedei sötétségbe borultak. December 4-én Kelet-Texasban hunytak ki megmagyarázhatatlanul a fények – számolt be Joseph C. Swidler, a Szövetségi Energiaügyi Bizottság vezetője New Englandben végzett vizsgálatairól Johnson elnöknek.
Cuemavacában (Mexikó) a kormányzó, a polgármester és egy katonai terület főnöke is látott egy alacsonyan lebegő világító korongot, amikor az áramszolgáltatás rejtélyes körülmények között megszakadt. És november 26-án St. Paulban (Minnesota) energiaügyi tisztviselők, rendőrök és civilek, mindannyian láttak UFO-kat, amikor hirtelen rejtélyes áramcsökkenés jelentkezett a városban. Az autók lámpái és rádiói sem működtek, amint az UFO elhaladt a terület fölött. Az UFO-t úgy írták le, mint egy hatalmas, kéken ragyogó tárgyat, ami úgy világított, „mintha
valaki hegesztene az égen”.
1966. január 8-án egész Dél-Olaszországban két órán keresztül szünetelt az áramszolgáltatás, aminek okáról sohasem adtak hírt. Öt nappal később, amikor Franklin megye (Maine) 75 négyzetmérföldes területe sötétült el, a helyi áramszolgáltató vállalat „a berendezés meghibásodásával” indokolta az áramkimaradást, ami „valahogy magától megjavult”.
A koncentrált UFO-tevékenység idején előforduló nagyszámú meghibásodás az UFO-kutatókat meggyőzte arról, hogy az idegenek növekvő érdeklődést tanúsítanak a Föld energiatermelése iránt. De még ők sem tudják megválaszolni azt a kérdést, hogy megjelenésük nyomán szándékos vagy véletlen zavarok lépnek-e fel. És ha a beavatkozás szándékos, milyen más energiaforrással rendelkeznek az UFO-k?
Az amerikai honvédelem vezetői attól tartottak, hogy az UFO-k elektromágneses energiája nagy pusztítást vihet végbe a nukleáris robbanófejek kifinomult elektromos irányító rendszerében. A Pentagon szakértői is aggódtak, mert 1966-ban és 1967-ben számos azonosítatlan űrhajót észleltek a Minuteman interkontinentális ballisztikus rakétakilövő állomás fölött, valamint 1975-ben a hadászati szempontból kényes nukleáris silók és bombázó bázisok fölött is Maine, Michigan és Montana államokban.
Az egyik ilyen incidens különösen nagy aggodalmat keltett. 1966. augusztus 25-én a rádióösszeköttetés megszakadt egy észak-dakotai rakétabázis alatt 60 láb mélyen fekvő betonbunkerben, ugyanabban az időpontban, amikor 100 000 lábnyira a támaszpont fölött egy UFO-t észleltek. Azokat, akiket kikérdeztek az ügyben, megeskették a titoktartásra.
És 1975-ben a nemzetvédelmi minisztertől érkező parancs arra utasította a katonai szóvivőt, hogy kerüljék a nukleáris bázisok és az UFO-észlelések közötti kapcsolat nyilvánosságra hozatalát.
