Dr. Pim van Lommel holland kardiológus összegzi huszonhat évnyi tapasztalatait.
Hogyan jutnak a felszínre belső világunk képei és hangjai? Társulnak-e hozzájuk gondolatok? Minden csupán a neuronok tűzijátéka? A tudat tényleg az agyban létezik?
Az ember valóban csak egy biológiai gépezet, amely egy napon mesterségesen is létrehozható, ha végre megértjük a gondolatok komplexitását?
A mechanikai alapú elképzelést, mely szerint az agy az ember gondolati és létezési irányító központja, ma már egyre több tudós és kutató megkérdőjelezi.
A halállal kapcsolatos kutatások arra engednek következtetni, hogy
a tudat képes a testen kívüli létezésre.
Ezek a kutatások világszerte olyan személyeknek tesznek fel kérdéseket, akik átlépték az élet és a halál küszöbét. Sokan közülük kivételes tapasztalatokról számoltak be. Kortól, nemtől, vallástól és iskolai végzettségtől függetlenül mindannyian a halál különböző szakaszairól beszéltek.
Az elmesélt tapasztalatok között minden esetben ott szerepelt a testen kívüli érzés élménye, mindannyian arról beszéltek, hogy a saját testük felett lebegtek, az érintettek a fentről lefelé tekintésről és a könnyű lebegésről számoltak be, valamint arról, hogy szinte kényszerítette őket valami, vagy valami, hogy térjenek vissza a testükbe. Hihetetlen, hogy ezekről az élményekről olyan emberek számoltak be,
akiknek abban az állapotban nem volt agyműködésük, hiszen a klinikai halál állapotában voltak.
Az egyik legfontosabb tanulmányt ebben a kérdéskörben a holland kardiológus, Dr. Pim van Lommel jelentette meg. Tudományos alapossággal vizsgálta a halál közeli élmény jelenségét, melyről világszerte számtalan beszámoló jelent meg. Dr. Lommel szándéka feltárni, mi rejlik az élmények mögött:
„A legfontosabb kérdés számomra az, hogyan képesek az agyi működés nélküli emberek tapasztalatokat, élményeket szerezni. Jó néhány visszamenőleges elemzést végeztem és arra a következtetésre jutottam, hogy minden esetben a közös vonás az agyi oxigénhiány, emellett a megkérdezettek halálfélelemről és hallucinációkról számoltak be. A korábbi beszámolók és azok elemzése nem volt igazán tudományosan megalapozott, így 1988-ban 10 holland kórházban 44 szívrohamot kapott beteg bevonásával készítettünk felmérést a halál közeli élmény lefolyásáról és tartalmáról.”
A kardiológus számára a tanulmányok világossá tették, hogy a tudat a testen kívül is képes létezni. Ennek eredményeként újra kell értelmeznünk, mit is jelent az emberi létezés fogalma.
„Orvostanhallgatóként azt tanultam, hogy a tudat az agyban létezik, agyi funkciók eredménye. Ma már be kell látnunk, hogy ez csupán
egy sosem bizonyított hipotézis.
A szívrohamot kapott betegek másodperceken belül elvesztik az eszméletüket, tehát tudat nélküli állapotba kerülnek, a test reflexei is megszűnnek, amelyeket az agykéreg irányít.
Megállapíthatjuk, hogy fontos életjelként értelmezhető reflexek szűnnek meg működni. Megszűnik a légzés is, ami az agytörzs leállását mutatja, ha EEG-vel megvizsgáljuk az agy elektromos működését, a görbe 15 másodpercen belül kiegyenesedik.
A szívrohamot kapott betegek több mint 20, olykor 60 másodperc alatt nyerik vissza a tudatukat. Ami igazán megdöbbentő, hogy a betegeknek úgy vannak tapasztalataik, emlékeik, érzéseik, hogy az agyuk nem működik, tehát az eddig megtanultakat újra kell gondolnunk.
Véleményem szerint a tudat nem az agyban lokalizálódik és az agynak nem fenntartó, hanem egyfajta befogadó funkciója van, amely mondjuk így, megtapasztalja a tudatot.”
forrás: kutatokozpont.hu
